Dupla jubileumot ünnepelt november végén a Napraforgók Táncegyüttes: maga az együttes, illetve az általuk létrehozott Táncháztalálkozó is negyed évszázados lett. Nagyszabású gálával, régi tagokkal és sztárvendégekkel ünnepeltek.
Az együttes 1999-ben alakult Németh Zsuzsanna vezetésével, néhány lelkes, táncolni vágyó, bécsi magyar lány kezdeményezésére. Kezdetben a Kárpát-medencében fennmaradt leánykarikázók és hozzájuk kapcsolódó énekek alkották a csoport repertoárját. Erre utal a tánccsoport neve is, hiszen a lánytáncok forgási iránya, mint ahogy a napraforgó virága is, többnyire követi a Nap útját az égen. Azóta persze fiúk is csatlakoztak, így a repertoárba bekerültek a páros és a férfitáncok is. Sőt, 2013 óta az utánpótlás, a gyermektánccsoport, a Napraforgócskák is működik.
A táncegyüttes kéthavonta tart táncházat a Collegium Hungaricumban, ahol az érdeklődők szakavatott néptánctanárok irányítása mellett kipróbálhatják a különböző magyar néptáncokat, és akinek kedve támad, egy rövid felzárkóztató kurzus után máris a táncegyüttesben találhatja magát.
A gála szórólapját böngészve több néven is megakadt a szemem: először is, a két zenekarén, akik végigmuzsikálták a délutántól késő estig tartó rendezvényt. A Tükrös Zenekar az egyik legismertebb név, majd’ 40 éves népzenei múlttal, de az Üsztürü Zenekar neve is ismerősen csenghet, akik jártak már valamilyen népzenei fesztiválon. Berecz Andrást pedig senkinek nem kell bemutatni, meséivel, népdalaival, folklórműsoraival fellépett már szinte minden magyarlakta településen, országhatárokon belül és kívül.
A délután a ráhangolódás jegyében tánctanulással indult, amelybe bárki bekapcsolódhatott, megismerkedhettünk például somogyi, felcsíki, vajdaszentiványi, kalotaszegi, őrkői és széki táncokkal – ezek közül néhány az esti gálaműsorban is szerepelt. Akinek kedve szottyant autentikus ruházatot ölteni, az körbenézhetett a Folk Turkálóban, beszerezhetett szinte bármilyen színű néptáncos cipőt vagy csizmát Bárány Szilveszter cipő- és csizmakészítő jóvoltából, és még Szász Katalin népies ékszerei közül is válogathatott.
Természetesen mindenki a gálaműsort várta a legjobban. Ahogy Tarcsai Helga, az egyik főszervező, az egyesület elnöke elmondta, 500 vendégre számítottak az este, és ez nagyjából be is jött.
„Erre a jubileumi Táncháztalálkozóra igyekeztünk elhívni minden tagot, aki valaha a Napraforgókban táncolt, és minden tánctanárt, aki megfordult nálunk. Ők vagy megjelennek a színpadon, vagy a nézők között köszönthetjük őket. Rengeteg szervezést igényel egy ilyen este, nyár eleje óta dolgozunk rajta, és ha lett volna még egy hónap, akkor is bőven tudtunk volna mit csinálni. Nagy örömmel tölt el, hogy sok az ismerős arc, és szép számmal vannak olyanok is, akiket még soha nem láttunk, úgyhogy ez azt jelenti, hogy jó híre van az egésznek.
Ez az együttes – amellett, hogy van egy fő tevékenységünk, a magyar néptánc – egy szeretetközösség, egy baráti társaság is, nagyon jól működünk együtt, és szerintem az, hogy egység van köztünk, a színpadon is látszik.”
A gálaműsor a Napraforgócskák magyarbődi gyermekmulatságával kezdődött, és be is zsebelték a jól megérdemelt tapsot. Utána Tarcsai Helga, Medgyesi-Németh Júlia, és Szilágyiné Bátorfi Edit nagykövet köszöntője következett. Utóbbi elmondta, hogy számára a magyar néptánc a tartást, a becsületet, és az egymás iránti tiszteletet, hűséget testesíti meg.
A gálaműsor egészéről elmondható, hogy dramaturgiailag gondosan építették föl a szervezők. Magyarlapádi kapcsost táncoltak a lányok, asszonyok, ez egyrészt jól rímelt arra, hogy 25 évvel ezelőtt női együttesként indultak, másrészt indításként egy visszafogottabb, lágyabb, lassabb koreográfiát láthattunk, mely egy rövid zenekari közjáték után mezőségi mulatozásba váltott át, melybe énekesként Berecz András is bekapcsolódott. Itt leginkább a páros, csoportos táncok domináltak.
A tyukodi táncoknál már igencsak felhúzták a tempót, és a fiúk egyenként is megmutathatták, hogy mit tudnak. A szünet után Berecz András arról mesélt, hogy mit tapasztalt, amikor egy egész napra beköltözött egy napraforgótáblába. Szerette volna filmre venni ugyanis, amikor délután a napraforgók hátat fordítanak a napnak. Az utána következő őrkői cigánytáncok kétségtelenül az este legnagyobb sikerét aratták, a fiúk még táncpárbajt is vívtak. A széki táncok elején újra visszahúzták a gyeplőt, de csak azért, hogy a felcsíki zárótánc után még senkinek ne legyen kedve hazamenni. Nem is nagyon volt, és ez mind az este megálmodóit és lebonyolítóit dicsérik.
Minden a helyén volt, a büfében a zsíroskenyér és a fröccs, a szünetben a székelykáposzta, a színpadon a gyönyörű viseletek, mely Németh Hajnal Auróra keze munkáját dicsérik. Ezek látszólag nem a műsor részei, de mégis, ezek az apró részletek sokat tesznek hozzá, hogy az ember azt tudja mondani hazafelé: ez egy jó este volt.
Mindent a Táncháztalálkozóról: https://www.tanchaztalalkozo.at/
Fotók: Bánhalmi Norbert, videó: Rick Zsófi
Akár ez is tetszhet
