Ifj. dr. Varga Zsigmond mindössze huszonhat éves volt, amikor a magyar keresztyénség mártírjává vált. A II. világháború idején a bécsi református gyülekezet lelkipásztoraként szolgált. Közösségépítő tevékenysége és igehirdetése miatt hatóságilag megfigyelték, majd elítélték, és koncentrációs táborba vitték, ahol 1945. március 5-én elhunyt. Munkásságáról és vértanúságáról rendszeresen megemlékezik a bécsi és debreceni közösség. Halálának nyolcvanadik évfordulója alkalmából istentiszteletet tartottak a Bécs-Belvárosi református templomban, ahol emléktábláját is megkoszorúzták.
Ifj. dr. Varga Zsigmond 1919. szeptember 9-én született Debrecenben, legendás hírű teológus családba. A debreceni református főgimnázium diákja volt, majd tanulmányait a hittudományi karon folytatta. Hamarosan a teológus ifjúság vezéregyénisége lett. A Teológus Gyülekezet alapítója, majd szenior tagja. 1944-ben ösztöndíjjal került Bécsbe, és a Collegium Hungaricumban lakott. Tanulmányai mellett Ravasz László püspök megbízta a Bécsben élő magyar reformátusok gyülekezeti szolgálatával, amit kilenc hónapig lelkiismeretesen végzett. Többször mondott ünnepi beszédet a rádió magyar nyelvű adásában.
A nyilas hatalomátvételkor egy Gestapo-tiszt felszólt a szószékre Varga Zsigmond igehirdetése közben: „Megvonom öntől a szót!” a lelkész azonban így válaszolt: „Önnek ehhez nincs joga, és az istentiszteletünket sem zavarhatja.” Mindez elég volt ahhoz, hogy a Gestapo elfogatóparancsot adjon ki ellene. Varga Zsigmond önként adta fel magát, hisz meg volt róla győződve, hogy nem követett el bűnt.
Három vádpont alapján ítélték el: a német városok bombázásától remélte az esztelen és egyenlőtlen vérontás befejezését; hallgatta az angol rádió híreit, és terjesztette azokat; nemzetiszocialista-ellenes beállítottságú volt. A bécsi vizsgálati fogság után először Mauthausenben raboskodott, majd Gusenbe vitték egy harmadik fokozatú koncentrációs táborba. Még a fogságban is a magyarok lelkigondozója volt. Tífuszt, majd tüdőgyulladást kapott. Az embertelen bánásmód miatt 1945. március 5-én elhunyt.
Halálának nyolcvanadik évfordulóján az Ausztriai Magyar Református Lelkigondozó Szolgálat, a Tiszántúli Református Egyházkerület és a Debreceni Református Hittudományi Egyetem küldöttsége közösen tartott emlék-istentiszteletet Bécsben. A gyülekezetet Karvansky Mónika bécsi református lelkipásztor köszöntötte. A debreceni küldöttséget dr. Fekete Károly püspök és dr. Baráth Béla Levente rektor vezette. Fekete Károly igehirdetése a tanúságtétel fontosságáról szólt, Baráth Béla Levente pedig Varga Zsigmond prédikációjának szavait is idézte. A koszorúzás után Karl Schwarz, a bécsi evangélikus teológia emeritus egyháztörténész-professzora mondott beszédet, majd Bertényi Iván a Collegium Hungaricum nevében szólt a gyülekezethez.
Az istentisztelet után Karvansky Mónikával beszélgettünk Varga Zsigmondról, mint példaképről:
“Mindig egy nagyon meghitt alkalom, amikor Varga Zsigmondról emlékezünk meg. Hosszú ideje próbálom a bécsi és ausztriai magyarság tudatába behozni az emlékét. Kevés olyan mártír van a magyarok sorában, aki Ausztriához is kötődik. Varga Zsigmond huszonhat évesen veszítette el az életét, mert nem engedte meg, hogy egy Gestapo-tiszt megzavarja az istentiszteletet. Ez hatalmas bátorság egy huszonhat éves fiatalembertől, aki előtt még hatalmas jövő állt.
Nagyon komoly teológus és tudós lehetett volna, hisz már ilyen fiatalon magas szintű tudományos munkái voltak. Valójában nem is készült volna Bécsbe, de Svájcban nem hosszabbították meg az ösztöndíját. Ha ott marad, akkor nem történik ez vele. Ez nagyon tragikus. Tanulni érkezett, de rábízták a magyar gyülekezet pásztorolását, amit kilenc hónapig becsületesen, fantasztikus eredményekkel végzett. Megszervezte az ifjúságot is, és mindezt egy háborús időszak közepén, huszonhat évesen. Olyan példaértékű személyiségről van szó, akiről jó lenne, ha az ausztriai magyarság kicsit többet tudna, a köztudatban jobban benne lenne.”
Varga Zsigmond elhivatottsága valóban inspiráló lehet sok fiatal számára. Karvansky Mónika lelkipásztor örömmel osztotta meg a hírt, hogy Magyar Református Ifjúsági Csoport szerveződik, ahova várják az érdeklődőket:
“Kedves meglepetés volt, hogy a fiataloktól érkezett a kérés. Volt konfirmandusok jelezték felém, hogy szeretnének egy ifjúsági csoportot, amit természetesen teljes mértékben támogatok. Nagyon örömmel és meglepve hallottam, hogy konkrét terveik is vannak. A saját vallásunk gyakorlásán keresztül szeretnének közelebb kerülni egymáshoz.
Együtt szeretnének történeteket olvasni és megbeszélni, egyházi ifjúsági énekeket tanulni, énekelni, imaközösséget tartani. Hatalmas dolog, hogy a mai fiatalságnak ilyen lelki igénye van. Folynak az alapozások. A művészeteket is szeretnék behozni a bibliai történetek magyarázatába, közös kirándulást tervezünk, és hasonló alkalmakat, ahol a fiatalok lelkileg is épülhetnek, jobban megismerhetik egymást. Egy olyan fórumot szeretnénk létrehozni, ami lelki és szellemi szempontból is egy kis stabilitást ad ebben a változó világban. Jézus is azt mondja: “azt a békességet adom nektek, amit ez a világ nem adhat, de el se vehet tőletek.”
Kiemelt kép: Horváth Zoltán
Akár ez is tetszhet
