fotó: Kiss Ferenc
A bécsi magyar színtársulat (SVUNG) Eljuthatunk messzire című felnőtteknek szóló telt házas előadásán jártunk a Pygmalion színházban. A napjainkban zajló történetben egy hajléktalan közösség megszokott, mindennapi rutinját forgatja fel fenekestül egy ismeretlen, titokzatos lány megjelenése. A furcsán öltözött lány meggyőződése, hogy a XX. század legelején járunk, a nincstelen koldusokat pedig gazdag, előkelő arisztokratáknak képzeli.
Pohl Balázzsal, a SVUNG amatőr színtársulat vezetőjével és egyben író-rendezőjével beszélgettünk.
Rólunk: Honnan jött a darab ötlete?
Pohl Balázs: 2019 tavaszán egy másik darabot szerettünk volna bemutatni, azonban a főszereplő fiúnak haza kellett költöznie Budapestre. Úgy gondoltam, nem maradhatunk azon a tavaszon bemutató nélkül, ezért gyorsan elkezdtem egy régi Don Quijote történetén alapuló ötletemet kidolgozni és összerakni.
Rólunk: Az előadásban nincsenek szélmalmok, se lovak, se szolgák, de még csak egy Dulcinea sem tűnik fel a színpadon. Hol volt ebben Cervantes?
Pohl Balázs: A mi történetünkben Don Quijote figuráját egy lány adja elő és napjainkban játszódik. Eredetileg úgy terveztem, hogy egy igazi lerobbant kocsmában a kocsmatöltelékek közé keveredik a lány, de a Pygmalionban eleve adott volt egy pad, így a helyszín egy parkba került. A naivitás és a lovagregényekből ismerős hős karakter, ami az eredeti műben a lovagot jellemzi, a mi előadásunkban egy lány szerepében köszön vissza. Kamaszkorom egyik kedvenc olvasmánya volt a könyv, illetve a La Mancha lovagja című musicalt is nagyon szerettem, amiben jobbnál jobb kuplé dalok szóltak.
Rólunk: Itt is felcsendült egy ismerős dal. Saját szerzeményt hallhatott a közönség?
Pohl Balázs: Igen. A Hej tulipán, tulipán című népdal feldolgozása, melynek dallamára és ritmusára írtam a szöveget.
Rólunk: Meddig tervezitek műsoron tartani ezt az előadást?
Pohl Balázs: Dacára annak, hogy egyre nehezebb a társulatot összehozni, szeretnénk még párszor előadni. A főszereplő lány például már nem is Bécsben él, hazaköltözött Budapestre és a többi színész is nagyon nehezen tud csak időt szakítani a próbákra. Eredetileg például a darabban megjelenő két szociális munkás karakterét lányokra írtam, mára ez annyiban változott, hogy két fiú játssza. Elég nagy rugalmasságot igényel a SVUNG mindannyiunk részéről. Általában heti háromszor szoktunk próbálni, ezt az előadást pedig csak hétvégén tudjuk játszani, de minden nehézség ellenére nagyon szeretnénk még egy ideig műsoron tartani.
Rólunk: Hogyan lehet amatőr színtársulatként, teljes állásban dolgozó, családos emberekkel színházat csinálni?
Pohl Balázs: Nagyon nehezen! Igazából a társulatban 4-5 olyan tag van, akik megbízhatóan elérhetőek voltak is és lesznek is. A többieknél elég nagy a fluktuáció, újak jönnek, akik aztán egy-két év múlva vagy tovább mennek más városokba, vagy visszaköltöznek Magyarországra. Sokkal könnyebb lenne egy fix 10-12 fős társulattal tervezni, mert így most az állandó szereplőváltások miatt az energiánk nagy része a felújítópróbákra megy el. Amatőr keretek között csináljuk munka mellett, ingyen, de szakmai szempontból én ezt azért többnek érzem. Őszintén hiszem, hogy az előadásaink nem csak annyiból állnak, hogy ha megnézik az ismerőseink, akkor a darab végén annyit mondanak rá, hogy “Jajj de édesek!”. Hatalmas felelősségérzet van bennem azzal kapcsolatban, hogy Bécsben mi vagyunk az egyetlen magyar nyelven játszó színtársulat. Ez azt jelenti, hogy 40-50 ezer emberhez szólunk akár, arról nem is beszélve, hogy a Pygmalion színházban muszáj, hogy az intézmény jegyáraival játsszunk, nem lehet akármilyen amatőr előadással előállnunk. Mindenekelőtt azonban az a célunk, hogy a nézők egyszerűen csak élvezzék az előadást anélkül, hogy azon gondolkoznának közben, hogy most ez mennyire amatőr vagy sem.
Rólunk: A Pygmalion az állandó színházatok. Volt már rá példa, hogy ezen kívül is játszottatok?
Pohl Balázs: Játszottunk már Szlovákiában és a linzi magyarok meghívásának eleget téve Linzben is. Mi nagyon szívesen megyünk bárhova, egyedül a technikai feltételeknek, illetve a világításnak kell megfelelnie. Ha bárki meghív minket és a feltételek adottak, akkor mi nagyon nagy örömmel megyünk bárhova! Akár a Kő Papír Olló című gyerek előadásunkkal, akár ezzel a darabbal is!