A Felsőőri Református Gyülekezet tavaly és idén is jubileumot ünnepel: 1773. január 10-én először gyűltek össze istentiszteletre a hívek az újonnan létrehozott templomban, így 2023-ban egész éves programsorozattal fókuszáltak a 250. évfordulóra. Ezúttal a Felsőőri Református Ifjúsági Olvasókör 135 éves fennállásáról emlékeztek meg egy kultúr- és egyháztörténeti előadással az érdeklődők. Dr. Hodossi Sándor, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem professzora beszélt többek között arról, hogy a felsőőri az egyetlen egyházi olvasókör a Kárpát-medencében, amely 1889 óta folyamatosan működik.
Idén 135 éves a Felsőőri Református Ifjúsági Olvasókör, amely a város legrégebb óta működő egyházi egyesülete. Alapításától kiemelt célja a magyar értékek, a magyar nyelv és kultúra ápolása, megőrzése, továbbörökítése, a magyarság hagyományainak megismertetése, átadása az új generációknak. Sokrétű tevékenysége csupán a világháborúk idején szünetelt, illetve a 2020-as koronavírus-világjárvány miatt tavaly márciusig.
Színjátszóik kizárólag magyar nyelven mutatják be darabjaikat, minden év tavaszán négy alkalommal várják közönségüket önfeledt kikapcsolódásra saját színháztermükbe. 2017-ben ők vehették át az 5. Burgenlandi Amatőr Színjátszók Díjátadásán a burgenlandi Oscar-díjat, a „Rot-Goldenes-Brettl-t“, ami a legjobb előadásért járó díj. A rangos tartományi kitüntetést a 2016-ban megrendezett Béni bácsi darabért nyerte el a színjátszó csoport. Közösségépítő, hagyomány- és anyanyelvőrző tevékenységéért a Református Ifjúsági Olvasókör színjátszó csoportja 2014-ben Magyar Örökség-díjban részesült. A Felsőőri Református Egyházhoz tartozó Felsőőri Magyar Néptánccsoport és az egyházi kórus aktív, hathatós működésével, az egyház minőségi könyvtári gyűjteményével, változatos programokkal gazdagítják a burgenlandi magyarok kulturális életét.
Az április 20-i előadást dr. Hodossi Sándor, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem docense jegyezte, aki a téma szakavatott kutatója. Elmondta: – Az 1930-as években Magyarországon nagyjából 1500-1800 olvasókör működött, – köztük többszáz egyházi -, de 1948-ban vége lett. 1990-ben újra alapították az Olvasókörök Szövetségét, határon túli tagtársulások is gyarapítják a szervezetet.
A digitális kultúraváltás következtében azonban a klasszikus olvasási funkció nem működik, más rendeltetést kellett találni.
Elsősorban a hagyományőrző olvasókörök keresettebbek manapság, továbbá azok, amelyek tagjaiknak kirándulási, szabadidős, akár kertészeti tevékenységet szerveznek.
A felsőőri az egyetlen egyházi olvasókör a Kárpát-medencében, amely 1889 óta folyamatosan funkcionál. Ez kuriózum. Még a történelmi változások, traumák sem zavarták meg a működést, ellentétben a Vasfüggöny másik oldalával, ahol viszont igen. A 19. század második felében, a 20. század első felében az olvasókörökkel szemben világszerte olyan, ma naivnak tűnő elvárások adódtak, amelyek az internet megjelenéséhez voltak hasonlóak. Az Eötvös József-féle népoktatási törvény bevezetése után tíz-húsz évvel lassan kezdett látszódni az eredmény. Az információhoz való hozzáférés alapvetően változott meg az olvasás elterjedésével.
Az egyházi olvasókörök missziója elsődlegesen a gyülekezetépítés volt. Történelmi, gazdasági, egyházi témájú előadásaik szorosan kapcsolódtak a gyülekezeti élethez. Felsőőrben az is különleges, hogy az olvasókör 1912-ben önálló egyesületté alakult. Később az Ausztriához való kapcsolódás teljesen újfajta szabályokat hozott, egyre inkább a többségi paraszti, többségi református társadalomból, egyre inkább szórvánnyá, kisebbségé váltak, így a magyar értékek, a magyar nyelv ápolása, a hagyományőrzés került a középpontba.
Kettős tevékenység a jellemző, az egyik kapcsolódik a gyülekezethez, vannak átfedések, de valójában önálló. Ami igazán működik, tulajdonképpen 1921 óta azok a színházi előadások, kivéve a nagy történelmi traumák idején. Eleinte népszínműveket, aztán bohózatokat mutat be évente egy alkalommal a társulat. Ez az egyik alappillér. Aktív a néptánccsoporti élet is, több alkalommal bált is rendeztek, úgy tűnik, hogy a körülmények változásához mindig alkalmazkodott az egyesület, mindezt úgy, hogy szimbiózisban él a gyülekezettel. Sokféle szempontból vizsgálható terület: kutatható a gyülekezetépítés szemszögéből, hogyan lehet a kifelé irányuló misszió eszköze, és ugyancsak vizsgálható művelődés-, irodalom-, egyháztörténeti nézőpontból. Sokszínű, izgalmas világ, ahogy én ebbe beletekinthettem. Különleges benne, hogy szinte teljesen feldolgozatlan. – zárta az előadó.
Kádas Richárd, a Felsőőri Református Gyülekezet lelkésze kiemelte: – Akár egy település gyülekezeti közösségéről, akár világi, polgári körről beszélünk, az olvasókör mindig a kulturális életet célozta meg. A kommunizmusban Magyarországon ezeket beszüntették, hiszen mindent tiltottak, ahol emberek találkozhattak egymással, beszélgethettek, netán véleményt cserélhettek. A gyülekezeti élet és a kulturális élet átfedésben van, a kettő általában mindig együtt létezik.
Ez a 135 év családtörténet is, visszatérnek azok a családnevek, amelyeket a nagyszülők, dédszülők, szépszülők viseltek, generációkon átível a hagyomány.
Konkrét személyeket is tudok említeni: a színjátszókörben és a néptánccsoportban, de az olvasókörben is vannak olyanok, akiknek a dédszülők is aktív tagok voltak, és természetesen jártak a gyülekezetbe is. Például ifj. Gyenge Imre, aki társulatunk legrégebb óta közreműködő tagja, immáron a 44. előadásban játszott idén. Édesapja az a dr. Gyenge Imre, aki 1953-től 1992-ig töltötte be a reformátusi lelkész pozíciót Felsőőrben, s akit a magyar népcsoportért végzett, odaadó tevékenységéért a város vezetősége díszpolgárrá választott 1996-ban, teret is neveztek el róla. Fia abban a színjátszó csoportban vállal szerepet évről évre, amelyet több évtizeddel ezelőtt édesapja alapított, s vezetett.”
Az olvasókör a magyar kulturális életnek ma is fontos alapja itt Felsőőrben, illetve az Őrvidéken, ahogy az ezt megelőző 135 évben is.
Missziónk, hogy a jelenben is megőrizzük ezt a szerepet, ápoljuk a magyar értékeket, tradíciókat. Annak ellenére, hogy a kulturális igények folyamatosan alakulnak, haladni kell a korral, a változásokkal, például a színjátszó csoporttal régebben népszínműveket adtunk elő, manapság modernebb darabokat viszünk színre, hiszen változott a világ: nem szomorkodásra, mélyebb üzenetek befogadására, feldolgozására vágynak az emberek, hanem humorra. Más a közönség kulturális kereslet, más az olvasottság – igyekszünk lekövetni.
Derült égből Martonka! címmel mutatta be ezévi első előadását a Felsőőri Református Ifjúsági Olvasókör. Az egészestés, szellemes bohózat címszerepét Kádas Richárd, a Felsőőri Református Gyülekezet lelkésze játszotta. (Fotó: Miklós József)
A felsőőri lelkész naprakész tapasztalatairól is beszámolt: – Könyvtárunkból jóval kevesebb kiadványt kölcsönöznek ki a tagok, csökken az olvasási kedv, illetve az internet megjelenésével sokkal több forrás elérhető online jóval kényelmesebben, otthonról. Így rendre újra kell körvonalaznunk, hogy mi a célunk: hogyan legyünk jelen a netes térben, milyen műveket állítsunk színpadra, milyen programokat szervezzünk. Küzdelmesebb feladat, mint régen, ugyanis generációk között is van kulturális különbség, továbbá művészeti műfajok között is rendkívül sokféle létezik, nagy a differenciálódás, szerteágazó a merítés. Régebben beszéltünk komoly és könnyűzenéről, ma számos stílus, irányzat fellelhető, kihívás a tájékozódás, az informálódás, az együtthaladás a fejlődéssel.
Összefoglalóan tehát azt gondolom, hogy az alap célkitűzés ugyanaz, mint 135 évvel ezelőtt: ápoljuk, őrizzük, továbbítjuk a magyar nyelvet és kultúrát.
Fotók: Felsőőri Református Gyülekezet
Akár ez is tetszhet
