Fennállásánk ötvenedik évfordulóját ünnepelte a Bécsi Egyetem Finnugor Tanszéke. A kétnapos ünnepségsorozaton helyt kaptak tudományos előadások, kerekasztal-beszélgetések, publikációs rap, és egy nosztalgia est, melyen mostani és régi diákok és tanárok találkozhattak egymással, és feleleveníthették az elmúlt ötven év eseményeit.
A tanszék a kezdeti időkben a Finnugor Tanulmányok Intézete nevet viselte, az Általános és Összehasonlító Nyelvészeti Intézet alá tartozott, és annak Liechtensteinstraße-i helyiségeiben működött, onnan 1976-ban költöztek át a Berggasse és Lichtensteinstraße sarkára. Csak húsz év múlva foglalhatták el mostani helyüket az Altes Allgemeines Krankenhaus campusán található újonnan felújított épületben.
Az első években magyar volt az oktatás nyelve, szinte csak anyanyelvi hallgatók jártak az induló két szakra: finnugor nyelvészetet és magyar irodalmat lehetett tanulni. Később bővültek a lehetőségek, jelenleg a bachelor és a master képzés részeként hungarológiát (magyar irodalom és kultúra), fennisztikát (finnugor nyelvtudomány) és – Ausztriában egyedüliként – magyar tanári szakot lehet választani, de elérhető doktori képzés is, illetve nyelvi kurzusok magyar, finn és észt nyelvből. Az anyanyelvi tanulók aránya csökkent, ma már többen írják a diplomamunkájukat német, mint magyar nyelven, ugyanakkor a legtöbb diplomamunka a magyar irodalomtudomány stúdiumon születik. A Finnugrisztika tanszék jelenleg a 2005-ben létrehozott Európai és Összehasonlító Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet alá tartozik a Skandinavisztika és a Nederlandisztika tanszékekkel együtt.
Az ötvenedik évforduló alkalmával rendezett nosztalgiaestre érkezőket egy plakátkiállítás fogadta az Aulában, a programok kezdetéig ezt böngészték a régebben itt végzett diákok, többen felismerni vélték magukat a fotókon, és természetesen előjöttek régi közös sztorik is. A plakátokon szerepeltek még statisztikai adatok, röviden megismerhettük az elmúlt ötven év legfontosabb vendégelőadóit, illetve bemutattak néhány, már jó pár éve végzett hallgatót, akik közül néhányan maguk is jelen voltak a rendezvényen.
Az estét Méhes Márton, a Collegium Hungaricum igazgatójának beszéde nyitotta, majd videóüzenet formájában köszöntötte a tanszéket a Greifswaldi Egyetem Fennisztikai és Skandináv Tanulmányok Intézetének csapata; Wolfgang Müller Funk, germanista, kultúrakutató, volt egyetemi docens; a Helsinki Egyetem nevében Heini Lehtonen, volt finn oktató, és Király Andrea, a Bécsi Magyar Iskolaegyesület igazgatója, volt hallgató. Lazításként az észt szakos hallgatókból összeállt, tradicionális hangszereket is felvonultató zenekar adott elő néhány dalt, volt köztük észt, finn, sőt bolgár is. A zenekar vezetője Triinu Vilukas, észt nyelvi lektor maga is közreműködött nyolchúros mandolinon.
A kerekasztal-beszélgetés inkább a múltra fókuszált, résztvevői voltak Anja-Leena Holtari, nyugalmazott finn nyelvtanárnő, Seidler Andrea, nyugalmazott egyetemi docens, irodalomtudós, Timothy Riese, nyugalmazott egyetemi docens, nyelvész, Somogyi Attila, régi diák, a Magyar Népcsoporttanács elnöke, a felsőőri Kétnyelvű Szövetségi Gimnázium tanára és Walter Wintschalek, régi diák.
A program egy kvízzel zárult: aki jól figyelt az este folyamán, könnyűszerrel abszolválhatta mind a tizenöt kérdést.
A teljes estét a Projekt Praktikum nevű órát teljesítő diákok szervezték, Blaskó Katalin vezetésével: „Ez egy négyszemeszteres tárgy, és ahogyan a neve is mutatja, valamilyen projektet kell létrehozniuk a hallgatóknak. Mindig valami más dolgot találunk ki, a legnagyobb nehézséget az adja, hogy nem könnyű közös témát találni a hungarológusoknak és a fennistáknak. Most viszont adva volt ez a szép feladat, ők szervezték meg az egész estét, megszerkesztették a plakátokat, utánajártak az információknak, megírták a kvízkérdéseket, összeállították a programok menetét… Nagyon szépen, összeszedetten, igazi csapatként dolgoztak.”
Az este folyamán a pódiumon is és az informális beszélgetések közben is többször hangzott el Rédei Károly professzor neve, aki útjára indította, és egészen 2000-ig, a nyugdíjba vonulásáig vezette a tanszéket. Az ő első tanítványai voltak például Seidler Andrea, Timothy Riese és Deréky Pál, akik később az intézet professzorai lettek, és egészen az elmúlt évekig aktívan tanítottak is.
„A legnagyobb változás akkor történt – emlékszik vissza Seidler Andrea –, amikor Rédei Károlyt Johanna Laksso váltotta a tanszék élén. Rédei egy „oldschool nyelvész” volt, Johanna pedig egy új iskolát hozott be, ráadásul bővült is a tanszék, így megszűnt az a közvetlenség, ami addig jellemezte ezt a közösséget. Ez nem azt jelenti, hogy rosszabb lett, csak meg kellett tanulnunk ebben a közegben dolgozni.
Nagyon szeretem azt az energiát, ami a mai napig mozgatja ezt a pici tanszéket, és remélem, hogy ezt a mostaniak is fent tudják majd tartani.”
Egyelőre úgy tűnik, fenn tudják tartani. Bár – mint minden kisebb karon – csökken a fő szakokon tanuló hallgatók száma, ugyanakkor a kiegészítő modulokra jelentkezők száma nő, így a BA képzéseken nagyjából állandó a hallgatói létszám. És egyenlő arányban vesznek részt a képzésben a magyar anyanyelvű, a kétnyelvű és az osztrák anyanyelvű hallgatók. Ez több szempontból is jó eredménynek számít: egyrészt az elmúlt húsz év alatt az összes európai egyetem elérhető lett a magyar diákok számára, teljesen átjárható lett az oktatási rendszer, másrészt néhány éve megváltozott a Bécsi Egyetem felvételi rendszere, és C1-es német nyelvvizsgához kötik a beiratkozást – ezzel összefügg a harmadik ok is, mely szerint a magyarországi középiskolákban igencsak háttérbe szorult a német mint első idegennyelv tanítása az angollal szemben. Hogy mindezek ellenére hogyan tudják tartani a hallgatói létszámot, erre Pesti Brigitta docens adta meg a választ:
„Igyekszünk egyre inkább idomulni a hallgatók igényeihez, megpróbáljuk az érdeklődésnek, aktuális tudományos és kulturális trendeknek megfelelő oktatási tartalmakat felkínálni, miközben egyre erősebb hangsúlyt kap az interkulturalitás, a interdiszciplinaritás: minden irodalmi és kulturális jelenséget megpróbálunk tehát annak térbeli és időbeli kontextusában bemutatni. Mindeközben – rengeteget tanulva a covid alatti online oktatásból – természetesen
egyre jobban törekszünk az élményalapú oktatásra. Sok a tantermen kívüli oktatási elem, konferenciákat, tanulmányi kirándulásokat, könyvtár- és színházlátogatásokat és különböző kulturális és irodalmi programokat szervezünk a hallgatóinknak.”
Jogosan merülhet föl a kérdés, hogy mire lehet használni egy hungarológusi diplomát. Vannak, akik puszta érdeklődésből választják ezt a szakot, aztán vagy teljesen másik irányba mennek tovább, vagy annyira beszippantja őket, hogy tudományos, kutatói, nyelvészeti hivatást választanak, de sokan lesznek tolmácsok, illetve magyar kapcsolatokkal rendelkező kulturális vagy üzleti szervezeteknél helyezkednek el. A tanári szak pedig azért népszerű, mert egyre több osztrák iskolában van lehetőség magyar oktatásra, a burgenlandi iskolákban egyenesen kötelező is ezt biztosítani.
Kérdésemre, hogy miért szeretnek itt dolgozni és tanulni, több jelenlegi és volt hallgató és oktató egybehangzóan azt említette elsőként, hogy az intézetben évtizedek óta egyeneletesen magas az oktatási színvonal, többen a kutatási és a tudományos munka szabadságát is kiemelték, illetve szinte mindenkinél fontos szempont volt még a kollégákkal, tanárokkal, hallgatókkal való jó kapcsolat is.
A kétnapos ünnepségsorozat egy jó hangulatú nagykövetségi fogadással zárult, Magyarország, Finnország és Észtország ausztriai nagyköveteinek részvételével.
(Fotók, videó: Rick Zsófi, nagykövetségi fotók: Seidler Andrea)
Akár ez is tetszhet
