“A jó koncertek mindig elúsznak, elviszi őket az idő, távoli éjjeleknek tűnnek, olyanok, mint a régi szerető.” énekli Ferenczi György, miközben minden egyes koncertjével rácáfol a saját dalszövegére. A szeptember 24-én tartott fergeteges bécsi koncerten sem volt ez másképp.
Ferenczi György szájharmonikás, énekes, dalszerző 1985-ben country-zenészként kezdte zenei pályafutását a Kápa együttesben. 1993-ban a trossingeni szájharmonika-világbajnokságon 5. helyezést ért el, majd 2001–ben eMeRTon- és 2004-ben Artisjus-díjat nyert. A Ferenczi György és az 1ső Pesti Rackák nevű együttesével főként fúziós zenét játszanak, melyben a blues zenei elemek és Petőfi Sándor tökéletes harmóniában csendülnek fel. Az utóbbi években egyre inkább a népzene felé forduló alkotó nem véletlenül került a Délibáb Bécsi Magyar Kultúregyesület (melynek tagja a Délibáb Néptánccsoport) látókörébe. A multikuturális hagyományőrzés tökéletes közös nevezőnek bizonyult és ezt a bécsi koncerten be is bizonyították. A fergeteges hangulatú koncert természetesen táncházzal végződött.
A Délibáb Bécsi Magyar Kultúregyesület Rozs Péter Facebook-posztjában a következő szavakkal emlékezett az eseményre: “Hogy tud megélni a múlt a jelenben? Hogy tudja a mai ember megélni a múltat? Miért érdemes nem csak emlékezni, hanem újra megélni a tradíciókat? És, hogy jönnek ezek a kérdések a Délibáb Kultúregyesület pénteki koncert és táncház eseményéhez? Nagyon egyszerű, a kulisszák mögött, mind-mind ezek a kérdések bujkáltak. Ferenczi György és az 1ső Pesti Rackák látogattak meg minket Bécsben, és a közönség nagy örömére jónéhány dallal köszönték meg a meghívást. A fergeteges koncerten maga Ferenczi György vallotta be, hogy „ezek a dalok születésekor egy szobában társaloghatott Petőfi Jimi Hendrixel”. Egy modern zenei hangzás, olyan köntösben, amire minden néptáncos, népzenész felfigyel… A többszörös visszatapsolással kiérdemelt bónusz számok eljátszása után megkezdődött a táncház is. Vastag Richárd és kedves párja mutatta számunkra, hogyan is táncoltak eleink a muzsikára, amit ez alkalommal a Magyarhang zenekar húzott. A kevésbé ismert lépéseken keresztül a néptáncos világban kedvelt és jól ismert figurákat tanulhattunk, táncolhattunk lelkes tánctanárainktól. így jártuk be csendes csárdással Szatmárt, látogattuk meg a bakonyi kanászokat, és forgattunk, ahogy Mezőségben szokás. A kérdés még mindig jogos, de talán a válasz is már adja magát. Aki megtisztelte jelenlétével a pénteki programunkat, az bizonyosan elvitt magával egy aprócska igazságdarabot, egy fontos válaszdarabkát.”
Kovács Attila fotói a koncertről:
És végül természetesen táncra perdült a közönség, a kicsik és a nagyok is.
Akár ez is tetszhet
