Idén májusban harmadszor került megrendezésre a gyerekirodalmi felolvasás a bécsi Collegium Hungaricumban – legközelebb szünet után, szeptemberben kezdődnek a mesedélutánok, író-olvasó találkozók. Bár a program egy viszonylag új kezdeményezésnek számít, és sok szempontból szó szerint gyerekcipőben is jár, egyre nagyobb érdeklődésnek örvend kicsik és nagyok körében egyaránt. Dallos Emesével, a Collegium Hungaricum kulturális menedzserével beszélgettünk a mesedélutánok hátteréről, a szervezéssel kapcsolatos dilemmákról és a jövőbeli tervekről. Közben az intézet munkájába is betekintést nyerhettünk.
RÓLUNK: Idén májusban már a harmadik gyerekirodalmi felolvasóestet szervezted – Fiala Borcsa és Dániel András után most Kiss Judit Ágnest, a Babaróka-sorozat szerzőjét, és Egri Mónikát, a könyvek illusztrátorát hívtátok meg (az eseményről itt számoltunk be). Honnan jött a mesedélutánok ötlete?
Dallos Emese: Az intézetben már 20 éve tartunk gyerekfoglalkozásokat „Gyerekkuckó” néven, és felnőtteknek is rendszeresen szervezünk irodalmi esteket, de a kettő ötvözete, azaz a kortárs gyerekirodalom bemutatása sokáig hiányzott a repertoárunkból. Nekem személy szerint is szívügyem, hogy a fiatal korosztállyal is megismertessük a kortárs magyar gyerekirodalmat, ezért másfél évvel ezelőtt felvetettem az ötletet, hogy gyerekkönyv-szerzőket is meghívhatnánk.
RÓLUNK: Milyenek az első visszajelzések?
Dallos Emese: Az eddigi tapasztalatok is azt mutatják, hogy van erre igény. Dániel Andrásra (többek közt a Kuflik szerzője) például 80 gyerek volt kíváncsi, akik türelmesen végighallgatták a kis technikai malőr miatt eleve késve kezdődött felolvasást, majd még egy órát álltak sorba a dedikálásra, hiszen a helyszínen természetesen meg is lehet venni a könyveket. Mint kiderült, a gyerekek fele nem is ismerte előtte a Kuflikat. Andrást azóta csak úgy hívjuk magunk között, hogy „a gyerekekkel suttogó”.
RÓLUNK: Hogyan választod ki a szerzőket, akiket meghívtok?
Dallos Emese: Sok ötletet kapok a Magyarországon élő keresztlányomtól, Lénától. Például a Babaróka neki nagy kedvence. De természetesen magam is követem a magyarországi irodalmi életet. Az ELTE német-orosz szakjainak elvégzése után tolmácsolást és műfordítást tanultam a Bécsi Egyetemen, sok szerzőt ismerek is ezekből az irodalmi körökből. Többekkel együtt voltam műfordító táborokban, akik azóta kiadókban vagy irodalmi lapoknál dolgoznak, fesztiválokat vagy felolvasóesteket szerveznek.
RÓLUNK: Ezzel együtt viszont Te Bécsben dolgozol, ahol feltételezem, hogy mások a kihívások, mintha magyarországi közönségnek szerveznéd ugyanezt. Nem nehezíti a magyar irodalom népszerűsítését az, hogy az Ausztriában felnövő gyerekek nem ugyanazokon a helyszíneken (pl. Budapesten, Pécsett, vagy a Balatonnál) élnek, vagy más élmények érik őket, mint a könyvek szereplőit?
Dallos Emese: Dehogynem, de a valódi probléma még csak nem is az eltérő helyszínek vagy élmények, hanem a nyelvismeret. Teljesen más egy Magyarországon felnövő gyerek szókincse, mint egy olyané, aki alapvetően egy másik nyelvi közegben él, bár sok múlik azon, hogy a szülők olvasnak-e a gyerekeiknek magyarul és mennyit. Egy Magyarországon felnövő, sok mesét hallgató gyerek jobb eséllyel fog ismerni olyan szavakat, mint „betoppanunk” (a sűrű sötét erdőbe), „elemózsia”, vagy „megtérünk szerény hajlékunkba”, míg a külföldön élők esetleg csak a „bemegyünk”, „élelem”, vagy a „hazamegyünk” alapszavakat hallják. Ezért egyfelől nehéz megsaccolni, hogy valójában melyik korosztálynak való egy adott mese, hiszen egy hivatalosan 5 éveseknek szóló könyv a nyelv miatt itt akár 10 éves korig is érdekes lehet, másfelől ez könnyebbség is, hiszen szélesebb közönséget tudunk megszólítani.
RÓLUNK: Túl a gyerekfoglalkozásokon, inkább a Bécsben és környékén élő magyarok a célközönségetek, vagy sikerül osztrákokat is elcsábítani a programokra?
Dallos Emese: Valójában mindkettő. Mint minden más Magyar Kulturális Intézetnek, nekünk is a magyar kultúra megismertetése és propagálása az alapvető feladatunk, de nem mehetünk el amellett, hogy Bécsben rendkívül nagyszámú magyar él, akiknek a kulturális igényeit szintén ki kell szolgálnunk. Ez szerencse is, hiszen nem feltétlenül kell egy nagyon klassz színdarabról vagy szerzőről lemondani, akinek esetleg még nem jelent meg könyve német fordításban, mert meghívhatjuk csak magyar estre is, biztosan lesz rá közönség. Ezzel együtt amit csak lehet, németül is bemutatunk. A játékfilmklubban pedig kivétel nélkül angol felirattal mennek a filmek.
RÓLUNK: Az ausztriai magyar közösség kulturális igényeinek kiszolgálása sem lehet könnyű feladat, hiszen egy nagyon heterogén csoportról van szó. Ezt hogy próbáljátok áthidalni?
Dallos Emese: Így van, az ausztriai magyarok valóban nagyon sokfélék, de mi erre próbálunk kihívásként, nem pedig problémaként tekinteni. Igyekszünk színesíteni a kínálatot, amit úgy érünk el, hogy igyekszünk egy műfajon belül szélesebb skálán mozogni. Például nemcsak komoly-, hanem könnyűzenei koncerteket is tartunk, vagy nemcsak a magas irodalmat prezentáljuk, hanem a könnyedebb, populárisabb műveket is. Nagy igény mutatkozik például Fábián Janka, Bauer Barbara vagy R. Kelényi Angelika könyveire, de Nyáry Krisztián Életemnél is jobban című könyvének bemutatóján nem túlzás, hogy a csilláron is lógtak az emberek, 140-en voltak a 100 fős nagytermünkben.
RÓLUNK: Tervezitek, hogy kiléptek Bécsből, és más ausztriai városokban is szerveztek programokat? Azt hiszem, bátran mondhatom, hogy igény lenne rá.
Dallos Emese: Természetesen, ez is mindig felmerül programtervezéskor. Mivel azonban egy ilyen kihelyezés egyelőre szétfeszítené a költségvetésünk kereteit, ezt csak úgy tudom elképzelni, hogy a helyi magyar szervezetekkel együttműködve valósuljon meg. Mindenképpen fogunk erre törekedni.
RÓLUNK: Vissza a gyerekirodalomhoz. Mik a további tervek, kik látogatnak még hozzátok?
Dallos Emese: Egyelőre annyi biztos, hogy a programsorozat folytatódik, a következő vendég Berg Judit lesz szeptember 12-én. Mivel legutóbb a Babaróka inkább a legkisebbeknek szólt, valószínűbb, hogy Judit inkább az idősebbeknek szóló könyveiből fog felolvasni. Az a célom, hogy tudjunk félévente 2-3 mesedélutánt szervezni, de még kísérletezem a korosztállyal, vagy az ideális időponttal. A felmerülő szerzők listája pedig végtelen, Szabó Borbála, Wéber Anikó, Harcos Bálint, Vadadi Adrienn, Molnár T. Eszter, Keresztes József, Mészöly Ágnes… és még folytathatnánk a sort. Fontosnak tartanám a kamaszok megszólítását is, például Frank Márton vagy Huszti Gergely könyveivel.
RÓLUNK: Szerencsére tervekből tehát nincs hiány. Mi pedig sok sikert kívánunk a továbbiakhoz, és a jövőben is igyekszünk beszámolni a gyerekirodalmi programokról.
cikk: Gazdik Anna
Akár ez is tetszhet
