A könyvhétre jelent meg Gerevich András költő, műfordító, forgatókönyvíró legújabb kötete, a talányos című XXX. Ennek kapcsán beszélgettünk queer-identitásról, tematikus líraválogatásról, kultúrharcról, de szóba kerültek a szerző berlini és bécsi tapasztalatai is.
Rólunk.at/Krusovszky Dénes: Legújabb köteted, a könyvhétre megjelent XXX sok szempontból rendhagyó talán, kezdjük a legnyilvánvalóbbal, mi ez a cím, mit helyettesít, minek a kitörlését villantja fel nekünk?
Gerevich András: A cím sokféleképpen értelmezhető, és kimondottan célom volt, hogy ne lehessen egyértelműen megfejteni. Kezdjük a könnyebb feloldásokkal: a kötet 30 év verseiből válogat, sokan a latin számok alapján így a címet eleve „harminc”-nak olvassák ki, tévesen. Gyakran levelek alján a szerelmesek is három X-szel búcsúznak, ez az angolból jön, hiszen az X betű kiejtése nagyon hasonlít a „kiss” szóra, ami csókot jelent, az XXX így a kiss-kiss-kiss játékos jelölése. És valóban, a kötetben sok vers a szerelemről, a szeretetről, vagy a társkapcsolatról szól. Az XXX lehet az extra-extra-extra rövidítése is, ami már utal arra, hogy ez a kötet túl akar nőni önmagán, jóval több akar lenni a korábbi értelmezéseknél. Bejön a politikai felhang: az XXX a cenzúra, az eltörlés és kitörlés jele is, az XXX kihúzott, titkosított, névtelen név. És végül, ugyanilyen fontos, hogy az XXX jelölhet pornográf tartalmat, mert néhány vers nyíltan homoerotikus, a férfiak közötti testi szerelmet írja meg.
Rólunk.at/Krusovszky Dénes: Van egy alcíme is a kötetnek, ez már egy kicsit konkrétabb: Queer versek. Tehát itt már nem csak témaként merül fel a queer-identitás, hanem költészetszervező erőként is? Vagyis, hogy ebben a kötetben csupa olyan vers van, ami innen nézve értelmezhető?
Gerevich András: Ez egy tematikus kötet, valóban, a korábbi könyveimből csak olyan verset válogattam, ami olvasható és értelmezhető queer versként, azaz a heteroszexualitáson túlmutat, legyen az nemi identitás vagy szexuális orientáció. A korábbi verseimnek nagyjából a negyede jöhetett csak számításba, amikor összeraktam az anyagot, így ez semmiképp nem egy „best of” válogatás a legjobbnak vélt verseimből, azzal még adós vagyok. Természetesen a queer témájú versek közül is a legjobbakat akartam egybeszedni, sokat kihagytam, ami tematikusan beleillett volna, de úgy éreztem, nem üti meg a megfelelő szintet. Más verseket átírtam hasonló okokból. Kimondottan sok verset írtam át, néhányat olyan mértékig, hogy szinte alig emlékeztet a korábbi verzióra. Az átdolgozott és átírt versek egymás mellett újrapozicionálva más relációba kerültek, mint régen, és így, új ívet alkotva olyan hatást kelt a könyv bennem is, mintha új anyagról lenne szó.
Rólunk.at/Krusovszky Dénes: Mindennek a hátterében közben van egy úgynevezett kultúrharc is, aminek az identitáskérdés, a queer-önazonosság a frontvonalába került, elég csak a Budapesti Pride-ra gondolni. Ebben te hol látod a költészet helyét, lehetőségeit, funkcióját?
Gerevich András: A kötettel elsősorban a meleg közösség és kultúra körüli jelenlegi magyarországi politikai diskurzusra akartam reflektálni, az említett kultúrharcra, ez motivált arra, hogy tematikus kötetben gondolkozzak, egy ilyen válogatás összeállítása pár éve még egyáltalán nem állt szándékomban. Az identitás-kérdés minden politikai oldalnak és minden generációnak fontos, folyamatosan tematizálva van a bulvársajtótól a szépirodalmi művekig, mit jelent európainak, magyarnak, kereszténynek, polgárnak vagy munkásnak lenni, mit jelent, ha valaki liberális vagy konzervativ, budapesti vagy vidéki. A magyar irodalom évszázadai alatt az identitás mindig fontos kérdés volt, gondoljunk Petőfi magyarságára, Pilinszky katolicizmusára, vagy József Attila proletár verseire. Az biztos, hogy a queer, azaz a nem heteroszexuális identitások csak az utóbbi évtizedekben váltak beszédtémává, korábban a hallgatás és az elhallgattatás jellemezte. Az identitásnak megkerülhetetlen szerepe van abban, hogy egy társadalomban hol az egyén helye, hogyan látja önmagát, és hogyan látják őt a rajta kívül állók. Sok szinten meghatározza az ember életét, hogy keresztény, zsidó vagy ateista, magyar, osztrák vagy török, heteroszexuális, homoszexuális vagy transzszexuális, férfi, nő vagy nem-bináris. A művészet és az irodalom az életre reflektál, a megélt tapasztalatból építkezik, és a valóságból táplálkozik, így a vers is terepe lesz az identitások körüli kultúrharcnak, még ha kis olvasottsága miatt nem is a legfontosabb felülete. Ha politikai aktivista lennék, más eszközt keresnék a megszólaláshoz.
Rólunk.at/Krusovszky Dénes: Egy másik rendhagyó tény a kötettel kapcsolatban, hogy nem egy hagyományos kiadónál jelent meg. A korábbi kiadód a Kalligram volt hosszú időn át, ehhez képest most egy úgynevezett mikrokiadónál jelensz meg, Simon Márton Okapi Press nevű alulról építkező vállalkozásánál. A hagyományos kiadói struktúra elhagyása is afféle szabadulási kísérlet lenne?
Gerevich András: Nem végleges a szakítás, a Kalligram továbbra is a könyveim kiadója. Viszont valóban ki akartam próbálni, milyen egy kis „niche” kortárs költészeti kiadónál megjelenni és nagyon becsülöm Simon Márton kiadóvezető elképzelésiet és törekvéseit. A nagyobb kiadóknál könnyen eltűnik egy-egy verseskötet, hiszen minden évben több tucat, akár több száz könyvet adnak ki, nem tudnak minden kötetre kellően figyelni. Ezzel szemben Simon Márton kimondottan a lelkén viseli a kötet sorsát, és aktívan szervezi köré az eseményeket. A régi nagy kiadóknál sokkal rugalmasabb, jól tud kommunikálni az olvasók felé a social medián, az interneten, az online fórumokon, és sokkal effektívebben eléri a fiatalokat, a mostani egyetemistákat, akik gyakran nem követik a hagyományos médiát, az újságokat és a kiadókat.
Rólunk.at/Krusovszky Dénes: Az utóbbi évet Berlinben töltötted, nem összehasonlítani akarom az ottani meg a budapesti helyzetet, inkább az érdekelne, hogy irodalmi értelemben mennyire érzed befogadónak a kortárs berlini líra-szcénát?
Gerevich András: Berlinben hihetetlenül gazdag és nyitott a költészeti szcéna, hat hónap alatt három különböző helyre hívtak meg felolvasni, folyóirat szerkesztők kértek publikáláshoz új verseket és bíztak meg fordítókat, hogy azokat németre fordítsák, és még egy ösztöndíjat is felajánlottak. Bármennyire gazdag a magyar költészet, sajnos a magyar irodalmi intézményrendszer és infrastruktúra sokkal szegényesebb és döcögősebb, mint a német, Budapesten például nincs nemzetközi költészeti fesztivál, miközben Berlinben több is van. Summa sumarum, nyitottak és befogadtak, mert léteznek a befogadás fórumai. Viszont nem telepedtem le Berlinben, nem váltottam német nyelvre, még mindig magyarul írok verseket, csak irodalmi turista vagyok, így ez egy teljesen más befogadás, mint a német nyelven alkotó Kalász Orsolya, Tóth Kinga vagy Dunajcsik Mátyás irodalmi integrációja.
Rólunk.at/Krusovszky Dénes: Ha már német nyelvterületen vagyunk, sokszor fordulsz meg Bécsben is, az osztrák irodalommal vannak kapcsolódási pontjaid esetleg?
Gerevich András: Természetesen sok osztrák költőt olvastam Rilkétől Tracklon és Bachmannon át Mayröckerig, és számos regényt. Kamaszkorom egyik meghatározó olvasmánya volt Musiltól a Törless iskolaévei. Sok színdarabot is láttam, és mivel filmes is vagyok, fontos megemlíteni Haneke és Seidl nevét is, akiket nagyra becsülök. Hiába járok sokat Bécsbe, mivel magyarul írok, mindig kivülálló fogok maradni, viszont eddig a legtöbb versem német fordításban a grazi Manuskripte folyóiratban jelent meg, Andreas Unterweger szerkesztésében. A felmenőim közül többen németajkúak voltak még a Monarchia idejében, talán ez a tudat is az identitásom része, és ezért is fontos helyszíne életemnek Bécs, ahova gyakran járok, és ahol több rokonom is él.
