Ma néhány üzenet, egy kávé vagy egy randi elég lehet ahhoz, hogy két ember megismerje egymást. A Monarchia idején azonban az udvarlásnak egészen más szabályai voltak – és korántsem volt mindegy, hogy valaki egy főúri palotában, egy városi polgári családban vagy egy falusi közösségben kereste a párját. MonarchiaMesék, Tóth Domonkos rovata.
A Monarchia társadalma rendkívül sokszínű volt, ezért nem beszélhetünk egyetlen, mindenki által követett udvarlási szokásról. Egészen más világot jelentett egy arisztokrata család élete, mint egy városi munkáscsaládé vagy egy parasztgazdaságé. A társadalmi helyzet alapvetően meghatározta, hogyan ismerkedhetett meg két fiatal, mennyire szólhattak bele a szülők, és milyen szempontok alapján választottak párt. A felsőbb társadalmi rétegekben a házasság gyakran családi ügynek számított. Az arisztokrácia számára különösen fontos volt a család rangja, vagyona és kapcsolatrendszere. Egy főúri házasság nem egyszerűen két ember magánügye volt, hanem két család kapcsolatát is jelenthette. A megfelelő házastárs kiválasztásánál ezért a szerelem mellett komoly szerepet játszhatott a vagyon, a birtok, a társadalmi rang, a vallás és a családi kapcsolatok. Ez nem azt jelenti, hogy az arisztokrata fiatalok ne lehettek volna szerelmesek. Éppen ellenkezőleg: a korszak levelezései és naplói tele vannak érzelmekkel, vágyakozással és csalódásokkal. A nehézség inkább az volt, hogy a személyes érzelmeknek sokszor alkalmazkodniuk kellett a család elvárásaihoz. Egy rangon aluli vagy anyagilag kedvezőtlen házasságot a család könnyen ellenezhetett.
Az arisztokrata és előkelő polgári világban a társasági élet jelentette az egyik legfontosabb ismerkedési terepet. Bálok, estélyek, színházi előadások, fürdőhelyek és családi látogatások során találkozhattak a fiatalok. Ezek az alkalmak azonban nem voltak teljesen kötetlenek. A lányok társasági életét gyakran a család felügyelte, és egy fiatalembernek is illett tudnia, milyen határok között közeledhet. Egy bál például valójában egyfajta társadalmi színpad volt. Nemcsak a tánc számított, hanem az öltözködés, a modor, a beszéd és az is, hogy ki kivel mutatkozik. Egy fiatal lány számára egy táncra való felkérés már önmagában is jelezhette, hogy felkeltette valaki érdeklődését. Egy férfi pedig azzal is üzenhetett, ha egy este során többször kereste ugyanannak a lánynak a társaságát.
A polgárság alsóbb rétegeiben és a munkásság körében már másképp működhetett a párkeresés. A fiatalok gyakrabban találkoztak egymással a mindennapi élet során: munkahelyen, szomszédságban, vásárokon, mulatságokon vagy közös ismerősök révén. Itt sokszor kevésbé volt formális az udvarlás, és a fiatalok személyes kapcsolatai nagyobb szerepet kaphattak. A falusi parasztság körében pedig a közösségi élet különösen fontos szerepet töltött be. A fiatalok nem feltétlenül külön erre a célra szervezett „randevúkon” találkoztak, hanem olyan eseményeken, amelyeknek amúgy is természetes részei voltak: bálokon, búcsúkban, vásárokon, ünnepeken, fonókban vagy különféle közösségi összejöveteleken. Ezek az alkalmak nemcsak a szórakozásról szóltak, hanem az ismerkedés fontos terepei is voltak.
Egy falusi közösségben ugyanakkor nehéz volt titokban tartani egy kapcsolatot. Mindenki ismert mindenkit, a családok pedig gyakran régóta ismerték egymást. Ha egy fiú rendszeresen meglátogatott egy lányt, annak hamar híre mehetett. Az udvarlást ezért itt is figyelte a környezet, csak nem ugyanazok a társasági szabályok érvényesültek, mint az arisztokrácia vagy a városi felsőbb polgárság világában. A paraszti társadalomban a házasság gazdasági jelentősége szintén óriási volt. Egy házasság nemcsak két ember összeköltözését jelentette, hanem két család és sokszor két gazdaság kapcsolatát is. Nem volt mindegy, hogy a leendő férjnek van-e földje, állata, mestersége vagy biztos munkája, illetve hogy a menyasszony milyen vagyont, hozományt vagy munkára alkalmas tudást vitt magával.
Ezért a „szerelem vagy érdekházasság?” kérdését sem érdemes mai szemmel egyszerűen feltenni. Egy parasztfiatal esetében például természetes lehetett, hogy olyan társat választott, akivel együtt képesek voltak fenntartani egy gazdaságot. Ettől még valódi érzelmek is kialakulhattak közöttük. A család érdekei és a személyes érzelmek nem feltétlenül álltak egymással szemben.
A társadalmi különbségek a nők és férfiak szerepében is megmutatkoztak. A felsőbb rétegek nőtagjaitól elvárták a megfelelő műveltséget, társasági viselkedést és eleganciát, miközben a házasság sokszor életük egyik legfontosabb társadalmi eseménye volt. A paraszti és munkáscsaládokban viszont a mindennapi munkában való részvétel, a szorgalom és a háztartás vagy gazdaság vezetéséhez szükséges gyakorlati tudás lehetett sokkal fontosabb szempont.
A szerelmes levél természetesen nem csak az előkelők kiváltsága volt, de a műveltség és az írásbeliség különbségei miatt nem minden társadalmi rétegben játszott ugyanolyan szerepet. A városi, műveltebb rétegekben egy levélváltás akár egy kapcsolat fontos része is lehetett, míg egy falusi közösségben sokkal nagyobb jelentősége lehetett a személyes találkozásnak és a közvetlen közösségi életnek.
Ha az udvarlás komolyra fordult, következhetett az eljegyzés. Ennek jelentősége szintén társadalmi rétegenként változott, de mindenhol jelezte, hogy a kapcsolat várhatóan házassággal folytatódik. Ezt követően jöhettek a gyakorlati kérdések: hol fognak élni, miből tartják fenn a háztartást, milyen vagyont visz a házasságba a menyasszony, és milyen jövedelemre számíthat a férj. A házasság tehát a Monarchia idején egyszerre volt érzelmi, társadalmi és gazdasági döntés. A felsőbb rétegekben a rang és a vagyon, a paraszti világban a gazdaság és a munkaképesség, a városi munkásság körében pedig a biztos megélhetés és a közösségi kapcsolatok is fontos szerepet kaphattak. Mégis minden társadalmi rétegben akadtak fiatalok, akik egyszerűen csak egymásba szerettek.
Talán éppen ez teszi igazán érdekessé a korszak udvarlását. A szabályok, a társadalmi különbségek és a családi elvárások mindenhol jelen voltak, de mögöttük ugyanazok az emberi érzések húzódtak meg. Egy fiatal férfi izgult, mielőtt megszólította a kiszemelt lányt, egy lány próbálta megfejteni, vajon komolyan gondolja-e az udvarlója, és egy család ugyanúgy aggódhatott gyermeke jövője miatt, függetlenül attól, hogy kastélyban, városi bérházban vagy falusi portán éltek.
A Monarchia udvarlási kultúrája ezért nem egyetlen történet. Másképp udvaroltak Bécs és Budapest előkelő szalonjaiban, másképp egy kisvárosi polgári családban, és megint másképp egy falusi bálon. Ami közös volt, az talán csak annyi: mindenki szerette volna megtalálni azt az embert, akivel leélheti az életét. Csak éppen akkoriban egyetlen tánc, egy virág, egy látogatás vagy egy levél sokkal többet jelenthetett. Egy tánc nem csak egy tánc volt. Egy látogatás nem csak egy látogatás. És egy udvarlásból – ha a család, a társadalom és az élet is úgy akarta – akár egy egész életre szóló történet kezdődhetett.
Felhasznált irodalom:
Kövér György: “A Satisfactory Combination in Every respect…” – The Spouse Selection Dilemmas of a Young Man of the Christian Middle Class at the Turn of the Century. – Hungarian Historical Review, 2014
Kiemelt kép, fotók forrása: timelord.blog.hu
Kiemelt kép:
„Kelt Póla 1914. V/20-án.
Fogad e kis lapot, amit hozzád írtam. Megérzed e, hogy szívem lelkem bele sírtam. Válaszolj rá édes tégy boldoggá engem aki hű a hozzád való tiszta szerelembe. Maradok kézcsókoló
híve Szekeres. s. m. s. Leopard. Póla I.”
Fotó: Szerelmes képeslap:
- „Kelt Póla 1914 III/17-én. Messze vetett a sors tőled
Ritkán halok hírt felőled,
Hadd mondjam el e pár sorban, Hogy mindég csak rád gondoltam, Hogy eszembe vagy örökké
S nem feledlek soha többé
Kézcsókoló híve Szekeres. s. m. s. Erzh. Ferdinand Max. 24 Klasse Póla I.” ↩︎
Akár ez is tetszhet
