Salzburgban havonta van egy este, amikor egy kis klubhelyiségben rendszeresen egyfajta csoda történik. A SalzUng könyvklubjáról beszélgettünk Bartusz Rékával aki azt mondja, minden találkozó után feltöltődve megy haza.
A csoda kifejezés talán túlzásnak tűnhet, de ha hozzáteszem, hogy ez egy könyvklub akkor talán azonnal értelmet nyer a barokkos túlzás. A könyvélmény, a felolvasás, a közösség és a magyar szó külhonban, olyan kikapcsolódás és szellemi táplálék tud lenni a résztvevőknek, hogy indokoltan nevezhető csodásnak a kezdeményezés.
„minden alkalom egy pozitív bomba, ami energiát ad, hogy ezt érdemes csinálni és tovább kell vinni.”
Réka közösségépítés iránti szenvedélye a Felvidékről hozott gyökereiből és az Egyesült Államokban szerzett tapasztalataiból táplálkozik, ahol a könyvklubok kultúrája különösen erős. „Kint éltem Amerikában, ahol véletlenül elkeveredtem egy olyan társaságba, akik rendszeresen tartottak hasonló beszélgetős estéket. Ott megfogadtam: bárhova is sodor az élet, ezt az élményt meg akarom osztani a saját közösségemben is.”
Az estek koreográfiája végtelenül egyszerű. Állandó kelléke csupán néhány szék körberakva, a résztvevők kedvenc könyvei, és persze egy palack finom bor. A Salzburgi Magyar Egyesület könyvklubja mára a helyi magyar közösség egyik legmeghittebb találkozóhelyévé vált. Bartus Réka önkéntes szerint a klub célja egyszerű, mégis hiánypótló: teret adni azoknak, akik egy idegen városban szeretnének anyanyelvükön beszélgetni, kapcsolódni és otthonra lelni. Úgy fogalmazott, hogy „az olvasás önmagában is jó dolog, de amikor ez találkozik egy támogató társasággal, abból teljesen új élmény születik”.
„A legutóbbi esten egy fiatal lány érkezett ezzel a beköszönő szöveggel: nemrég költöztem a városba és magyar ismerőseimtől hallottam, hogy itt egy kellemes társaságban lehet könyvélményről beszélgetni.”
Ennél talán nem is kell jobb és több marketing a Rudolf-Biebel Strasse 2 alatt található egyesületi klubhelyiségnek. Réka két éve csatlakozott az egyesülethez, miután Salzburgba költözött. Régóta ismeri az elnököt Dr. Kotolácsi Mikóczy Ilonát, így miután Salzburgba költözött hamar önkénteskedni kezdett az alapítvány közösségében. Az egyesület programjai széles korosztályt szólítanak meg: a Brumi Ovi a legkisebbeket, a néptáncórák a hagyományok iránt érdeklődőket, a Pitypang Suli pedig az iskolásokat vonzza. A könyvklub ezek között a felnőttek számára kínál olyan teret, ahol a beszélgetés legalább olyan fontos, mint maga az irodalom.
A találkozók havonta zajlanak a klubházban, és minden alkalom egy közös témára épül. A résztvevők a saját könyveiket hozzák, majd megosztják, mit adott nekik az adott mű. A beszélgetések gyakran személyes történetekbe torkollnak, és Réka szerint ez adja a klub igazi erejét. Úgy látja, hogy „ez igazán segít gyökeret ereszteni egy idegen városban”, különösen azoknak, akik nemrég érkeztek Salzburgba, és még keresik a helyüket.
A könyvklub közönsége sokszínű: a huszas éveikben járó fiataloktól az ötvenes generációig mindenki megtalálható. A fiatalabbak bevonzása azonban kihívás, hiszen sokan a digitális térben mozognak otthonosan, és nehezebben szánnak időt személyes találkozókra. Ennek ellenére a klub stabil magja minden alkalommal jelen van, és új tagok is rendszeresen csatlakoznak.
A témák között szerepelt már a „bor”, a „mágia” vagy épp a „Nobel-díjasok”, de olvastak közösen klasszikusokat is, például Szerb Antal Utas és holdvilág című regényét. Januárban Ottlik Géza Iskola a határon című műve kerül sorra. A beszélgetések nem irodalmi elemzések, sokkal inkább személyes reflexiók, amelyekből mindenki meríthet valamit. „A legutóbbi találkozón a Nobel-díjasainak kerültek „terítékre”. Az egyik résztvevő elmesélte, pont akkor repült Németországba Kertész Imrével, amikor Nobel-díjat kapott a Sorstalanság című könyvéért. Ez az élmény és az ezzel kapcsolatos benyomásainak megosztása szinte teljesen más hangulatot adott az egész estének.”
A Salzburgi Magyar Egyesület könyvklubja így nem csupán irodalmi program, hanem biztonságos, barátságos tér, ahol a magyar szó, a közös élmények és a megosztott történetek valódi közösséggé formálják az embereket.
Kiemelt kép: pexels.com/Caio
Akár ez is tetszhet
