Ma reggel, január 27-én kísérték utolsó útjára Ott Éva zongoraművész-tanárt. A Bartók Béla Internationale Gesellschaft Österreich és a Bartók Béla Nemzetközi Zongoraverseny alapítójától Bécsben a Zentralfriedhofban vettek végső búcsút a bécsi magyarság képviselői és a művésznő tisztelői. Karvansky Mónika, református lelkipásztor a következő sorokkal emlékezik rá.
Ott Éva halálhíre és temetése körülményei először megdöbbentettek, mikor megtudtam, hogy mivel családja, hozzátartozója nem volt, búcsúztatásáról értesítés nem készül, valószínű, hogy a ravatala mellett csak egyedül leszek és egy rövid méltó megemlékezéssel, a sírja fölött a feltámadás evangéliumának hirdetésével zárul a 81 éves gazdag művészi életút.
A Bartók Béla Internationale Gesellschaft Österreich és a Bartók Béla Nemzetközi Zongoraverseny megalapítóját széles körben ismerték a magyar és a nemzetközi művészvilágban, valamint az ausztriai magyarok körében. Ezért is tartottam fontosnak, hogy a gyászhíréről és a búcsúztatása időpontjáról több fórumon keresztül értesítést kapjanak az őt ismerők.

Ha egy mondattal szeretnénk megfogalmazni, ki volt Ott Éva? A válasz a munkásságát és életművét ismerők körében egyértelmű lenne: Bartók Béla zenéjének szerelmese. Életműve és elkötelezett művészi munkája is erről tanúskodik.
Zongoratanári diplomáját 1969-ben szerezte meg Budapesten, majd a bécsi Zeneakadémián tanult tovább. Éva kitartása és elkötelezettsége már abban is megnyilvánult, hogy a tanulmányai mellett egyszerű kétkezi munkát is elvállalt, hogy fizetni tudja kiadásait. Ahogyan művésztársai jellemezték: fantasztikus kitartással, akaraterővel rendelkezett, egy igazi „motor” volt. Élete Bartók Béla munkásságáról szólt, melyet zongoratanárként, koncertek szervezőiként művészi elkötelezettséggel és szenvedéllyel adott tovább. Óriási tapasztalattal a tarsolyában, mégis izgatottan lépett mindig színpadra. Nagyon szeretett tanítani, a tudás átadása a lételeme volt. Lazán, fiatalosan viselkedett és mindig volt nála csokoládé, mellyel akár kis tanítványait, a gyermekeket, akár növendékeit, művésztársait örömmel ajándékozta meg. Szeretettel emlékszem vissza Éva sajátos kedves mosolyára is, mellyel az istentiszteletek végén mindig elém állt, kezembe nyomott pár csokoládét és kérte, hogy a gyerekek között osszam szét.
A 90. zsoltár igéje Éva életén túl is megvalósulni látszik: „Kezeink munkáját tedd maradandóvá.” A nemzetközi szintre emelt Bartók Béla Zongoraverseny in Memoriam folytatódik és 2026-ban kerül megrendezésre Grazban. Ez a zongoraverseny szerepel az Argerich-Alink Foundation rangos listáján, mely a világ jelentős zongoraversenyeit minden évben a nyilvánosság elé tárja.
Ott Éva élete és példaértékű munkássága gazdagította mindazokat, akik megismerték benne az elkötelezett művészt, a lelkes zongoratanárt, a kitartó zongorahangversenyek szervezőjét, mindezeken keresztül Bartók zenevilágát.
A feltámadás reménységében búcsúzunk Ott Éva testvérünktől: “Jézus mondja: Én vagyok a feltámadás és az élet.” (János 11,25)
Emléke legyen áldott, pihenése csendes!
Karvansky Mónika református lelkipásztor
Kiemelt kép: evaott.at