Havonta egyszer Molnár Krisztina, az Irodalmi Magazin főmunkatársa, kalauzol minket a kortárs magyar irodalomban. Sorozatunk nyitányaként az olvasás fontosságáról ír az emberek számára egyéni, de közösségi szempontból is. Mert az irodalom a legkülönbözőbb szinteken hat – a művészet és a kultúra tudatos élvezetén vagy a többé-kevésbé megbecsült irodalomórákon túl is.
Irodalom – önismeret – közösség
Amikor a felvilágosodás korától az olvasás szélesebb körű időtöltéssé vált, ki is alakult az irodalom befogadásának két típusa. Az alkotással való kapcsolat intimitása az egyik, a közösségi műélvezet a másik. Személyes olvasástörténetünkben mindkét változatra találhatunk példát. Hiszen olykor egy könyv szinte a barátunkká lesz, olykor pedig megosztjuk az élményt egy könyvklubban, olvasókörben. Természetesen ez a tapasztalat is a gyermekkorban gyökerezik, a családi mesélések, beszélgetések, során. És talán iskolai tanulmányainkra emlékezve is ismerős lehet az érzés, amikor egy könyv a lényünk mélyéig felkavar minket és az élettörténetünk részévé válik.
Az elmúlt évtizedekben különösen felértékelődött az olvasás személyiségfejlesztő hatása. Óriási jelentősége van ugyanis annak, ha mélyen odafordulva, átgondolva oldjuk meg a problémáinkat, nem csupán automatikus módon reagálunk rájuk. Az önmagunkkal és a közösségeinkkel ápolt igényes kapcsolat a harmonikus életvezetés alapja, és ennek technikái a napi gyakorlatban elsajátíthatók. A személyes jóllét pedig nemcsak magánügy, hanem közérdek, hiszen aki képes a feszültségeit konstruktívan megoldani, az az élet minden területén hatékonyabban fog működni.
A művészet egészségvédő szerepét már az ókori kultúra is ismerte, de napjainkra professzionális mentálhigiénéről beszélhetünk az irodalomterápia keretében. Az elmúlt évtizedekben az irodalomtudomány és a pedagógia is az olvasót helyezi a középpontba, vagyis az olvasás – és írás – pszichológiai aspektusát emeli ki. Így a mű befogadása nem csupán esztétikai élmény, nem csupán intellektuális teljesítmény vagy a műveltség gyarapodása, hanem az olvasó önismeretének, önfejlesztésének kitüntetett módja.
A könyv által keltett érzelmi hatás válik elsősorban fontossá, az olvasó intuitív-beleélő képessége, személyes katarzisa, amelynek révén a befogadó a mű világát a saját élethelyzetével vezeti össze. Ezáltal új felismerésekre juthat, vagy csupán rekreációs forráshoz. A gyógyító írás nemkülönben hasznos: érzéseink papírra vetése, történeteink elbeszélése nagy ráismerésekhez vezethet. Az olvasás és írás így tükörré válik, kedvező változásaink kiindulópontjává. Önvizsgálatunk jó döntések meghozatalát, lelkiállapotunk javítását segítheti elő. Mindez különösen értékes lehet közösségi szinten. A könyvről való eszmecsere, a különféle nézőpontok megbeszélése finomítja a kommunikációs képességrendszert, fejleszti az érzelmi intelligenciát, módot ad a szöveg jelrendszerében való eligazodás más-más útjainak kipróbálására. Így a művel való találkozás a másokkal való találkozást is mélyebb teszi, és hozzájárulhat új kapcsolatok kiépítéséhez.
Fotohitel © Teona Swift
Akár ez is tetszhet
