“Izgalmas, hogy vannak problémák, amelyeket nekem kell megoldanom”

A Trautson-, Gárda- vagy Testőrpalotát 1710-1712-ben id. Fischer von Erlach tervezte Trautson herceg felkérésére. Az épület Mária Terézia nemesi testőrségének szálláshelye lett. Parancsnokai között olyan előkelő családok tagjai voltak, mint az Esterházyak és a Pálffyak. A testőrség tagjai között olyan neveket találunk, mint Bessenyei György, Kisfaludy Sándor, Török Ignác aradi vértanú, Görgei Artúr, Klapka György. A palota később negyven éven keresztül adott otthont a Collegium Hungaricumnak. Az épületben jelenleg az osztrák igazságügyi minisztérium működik, és homlokzata felújítás alatt áll. A szobrok és domborművek restaurálását végző kis csapatot Laborc Éva vezeti.

Mesélj a szakmai kezdetekről! Hogyan vezetett az utad Ausztriába?

Baji vagyok. Művészeti szakközépiskolába jártam, és utána a pécsi művészeti karon végeztem szobrász szakon. Egy évet dolgoztam a Pécsi Székesegyházban restaurátorként. A legjobb barátnőm időközben kiköltözött Bécsbe. Ő javasolta, hogy próbáljam ki magam én is itt. Amúgy is szerettem volna németül tanulni, ezért adta magát, hogy kiköltözzek, és végül maradtam. Már 2011 szeptembere óta itt élek.

A szobrászképzés után mennyire volt adott számodra, hogy restaurátor leszel?

Az ember tizenévesen naivan elképzeli, hogy milyen jó lesz szobrászként dolgozni, aztán amikor el kell helyezkedni, akkor elgondolkodik, hogy mihez ért, hogyan tudja a munkaerőpiacon is kamatoztatni a tudását. Tudok anyagokkal, formákkal gondolkodni, így a restaurálás merült fel, mint pénzkereseti lehetőség. Pécsett a Zsolnay-mauzóleumnál, a nagy felújításoknál kezdhettem dolgozni, amikor Pécs lett Európa kulturális fővárosa.

Bécsbe költözve mennyire volt nehéz bekerülni a szakmai körforgásba? 

A kezdetekben két évig au pairként dolgoztam, és nyelvet tanultam. Aztán addig írtam a restaurátor cégeknek, hogy végül bekerültem egyhez. Pár évig ott dolgoztam, és utána kerültem a mostani munkahelyemre. Tartottam egy kis szünetet, elmentem fogtechnikusi képzésre, aztán visszajöttem újra restaurálni.

Mennyire véges a bécsi projektek száma? Hol dolgoztok még?

Korábban Alsó-Ausztriában dolgoztunk különböző, pár hónapos projekteken. Ilyenkor reggel indultunk, este értünk haza, ami elég megterhelő volt, ezért is hagytam ott egy időre a munkát. Aztán a főnököm úgy csábított vissza, hogy lesz lehetőségem Bécsben dolgozni.

Mennyire van szabad kezed a munkában?

A projekt fontosságától függ. Amikor a Bécsi Művészettörténeti Múzeumnál és a Bécsi Természettudományi Múzeumnál kezdtem dolgozni, sokkal szigorúbbak voltak a szabályok. Egy kolléganőm mesélte, hogy a Stephansdom (Szent István-székesegyház, Bécs) restaurálásakor minden apróságra figyelniük kellett. A Trautson-palota esetében például kevésbé szigorúak az előírások, hiszen már sokszor restaurálták korábban az épületet, és nem is minden része van kőből. Vannak archív fotók, de kevés részlet látszik igazán jól. Van egy terület, ahol az ablakok felett női szobrok vannak, amelyeknek a fej része eléggé le van kopva. Van egy képünk, ahol semmi nem látszik, nincs róla dokumentáció, itt szabad kezet kaptunk. Egy nagyobb volumenű és jelentőségű, nagyobb költségvetésű projekt esetében sokkal inkább meg lenne kötve a kezünk.

Szerinted milyen képességekre van szüksége egy restaurátornak?

Türelem, kézügyesség, problémamegoldó képesség, anyagismeret.

Milyen feladatokat, munkafázisokat szeretsz a legjobban?

A szobrászattal kapcsolatosakat. Például most volt több olyan feladat, amikor hiányzott a szobrok keze, azt kellett megmintázni, majd kőből elkészíteni. Volt egy kerámia dombormű, amit szilikonnegatívozni, aztán öntögetni kellett. Minden helyszínen más probléma merül fel, más a projekt struktúrája.

Fizikálisan mennyire megterhelő a szakmád?

Igazából jobban örülök a mostani munkámnak, mint amikor fogtechnikusként egész nap ültem. Az ember belejön a lépcsőzésbe, jobb kondiba kerül. A nagyon meleg időjárás persze kellemetlen volt.

Mi a helyzet a magassággal? Nehéz volt hozzászoknod?

Szerencsére ezzel soha nem volt problémám. Könnyen megszoktam. Tudom, melyik része mozog jobban az állványnak, hol kell figyelnem. Amikor végigmegyünk egy épület homlokzata mellett, vannak kiálló részek, amelyeknek rendszeresen nekimegyünk, ez zavaró tud lenni. Ezért sokszor vannak rajtunk kék-zöld foltok, de már megszoktuk.

Télen milyen feladataid vannak?

A téli időszakban megpróbálnak nekünk beltéri projekteket találni. A belső terekben szoktunk stukkót restaurálni, vagy műhelyben végezhető tevékenységekkel foglalkozni. Most heti öt nap vagyok, de télen szeretnék mellette a saját projektjeimmel is foglalkozni.

Ezek a kézműves termékeid?

Igen. Korábban próbálkoztam ékszerek készítésével. Már egyetem alatt foglalkoztam faékszerekkel, és a varrás is nagyon érdekelt. A járvány alatt elkezdtem aktívabban foglalkozni vele, de sajnos nem lehet akkora árréssel dolgozni, amiből megtérül a minőségi alapanyag és a ráfordított idő is. Aztán a fogtechnikusi képzés után lett egy új ötletem, amelyben összekapcsolhatom az eredeti és az új szakmámat: fogszobrok és fogászati dekorációk készítése. Fogorvosi rendelők váróiba tervezem őket. Ezt nemrég kezdtem. Voltam egy csomó fogorvosi rendelőben a munkám kapcsán, ahol megfigyeltem, hogy a dekoráció nem az erősségük. Gondoltam, hogy ha már ismerem a fog anatómiáját, és belefektettem a tanulásba egy csomó időt, energiát, akkor miért ne hasznosíthatnám valahogy?

A Trautson-palota több szempontból is kötődik a magyar kultúrtörténethez. Megjelenik valahol a homlokzaton a magyar érintettség nyoma?

Nemrég láttam egy régi képet, amin a magyar címer is látható a homlokzat közepén. Azóta már teljesen eltűnt róla. Bár viccelődtünk a főnökömmel, hogy szívesen elkészíteném újra, de nem kerül helyreállításra az az állapot, hisz már más a funkciója az épületnek.

Mik a legnagyobb kihívások ebben a projektben?

Ez az épület már több alkalommal restaurálva lett. Sok minden kőből van, például az ablakkeretek is, de sok minden putzból, vagyis vakolatból készült. A kőnél pedig – ha nem kerül lefestésre – azt kell megnézni, hogy a színt hozzápasszintsuk az eredetihez. Többféle színű és szemcséjű homokjaink vannak, hogy ezt megoldjuk. A kiegészítésnek mindig puhábbnak kell lennie, mint az eredeti kő, ugyanis a nedvesség a falazatban egész évben folyamatosan vándorol. Régen a korábbi restaurálásoknál ezt nem vették figyelembe. Sokszor sokkal keményebb cementes kiegészítést használtak. Tehát volt egy puhább kő, amire került egy keményebb cementes kiegészítés. Nem engedte a nedvességet vándorolni, így a beragadt folyadék télen megfagyott, és tönkretette a kiegészítés mögötti eredeti követ. Emiatt speciális meszet használunk, kisebb adag cementet teszünk bele a kő keménységétől függően.

Az épület bizonyos szobrán van egy barnás-feketés rész. Úgy néz ki, mintha koszos lenne. Arra nem tapad a kötőanyag, ezért ott más megoldásra van szükség. Az időjárás is máshogy éri az épület különböző részeit, ezért másfajta állapotban vannak.

Ez az első projekt, amit én vezetek. Izgalmas, hogy vannak problémák, amelyeket nekem kell megoldanom. Ez először furcsa érzés volt, aztán rájöttem, hogy nem kell túlgondolni, csak bíznom kell a saját tudásomban, és meg tudom hozni a döntéseket.

Kiemelt kép: Farkas Noémi