Abban semmi váratlan nincs, hogy karácsony előtt könyveket ajánlunk. Tudjuk, a karácsonyi időszak a könyvpiac szempontjából is az év kitüntetett része. Nagyságrendileg az egész éves forgalom egyharmada decemberben realizálódik a könyvesboltokban. Mi ezúttal azonban szándékosan olyan könyveket ajánlunk, amelyek nem biztos, hogy elsőre az eszünkbe jutnának, amikor ajándékötleteket keresünk.
De miért is ne? Mert versekről van szó, vagy irodalomtörténetről, esetleg egy fiatal prózaíró kötetéről? A legjobb meglepetések akkor érhetnek minket, illetve azokat, akiket meg akarunk lepni, ha nem a kézenfekvő halmazból válogatunk. Tehát lássuk, miről is lenne szó!
Kemény István: Lovag Dulcinea – Don Quijote-variációk
Rendben, Kemény István talán az egyik legismertebb kortárs költő, de egészen biztosan az egyik legfontosabb, új kötete ellenben mégiscsak egy több mint kétszáz oldalas verseskkönyv, amiben ráadásul a szereplírával kísérletezik a költő, és ez könnyen lehet, a kortárs líra iránt kevésbé elfogult olvasók közül sokakat elriaszthat. De ne legyen így! ”Nem vagyok női Don Quijote / Nem a női Don Quijote vagyok / Én Lovag Dulcinea vagyok” – mondja a versek beszélője, aki sem nem Don Quijote, sem nem Kemény István, ellenben egy tizenkilenc éves lovaglány, aki a ködbe vesző múlttól a borongós jelenen át a kiszámíthatatlan jövőig járja be előttünk a világot térben és időben. „Míg négy évszázaddal ezelőtt Don Quijote egy éppen racionálissá váló világban próbált lovagként élni, és így természetesen gúny, röhögés és erőszak kísérte az útján, addig Lovag Dulcinea egy olyan világrendben él, amelyben megfordultak a szerepek: maga a társadalom válik donkihóteivá: egyre monomániásabbá, ideológiák, tudatmódosítók és technológiai eszközök rabjává; és amelyben egy kóbor lovag minden őrültségével együtt is a normalitást, a józan észt, a humort és az élet feltétlen szeretetét őrzi.” – olvassuk a fülszövegben. Kemény ismét nagy fába vágta a fejszéjét a tőle megszokott szerény, de hajthatatlan módon. Egy nagy kortárs költői életmű kétségtelenül figyelemre méltó folytatása ez a kötet, továbbépítés és megújulási kísérlet egyben. „Lovag Dulcinea a szabadság verses könyve, amely egyszerre olvasható egy nagy költészet felszabadult-felszabadító játékának, akár a kötetbeli Krónikás sajátos vallomásának és a klasszikus Cervantes-regény újragondolásának, verses lovagregénynek”. Feltétlenül érdemes tenni egy kísérletet vele.
(Magvető Kiadó, 2024, 208 oldal, 4999 Ft)
Milbacher Róbert: Ködképek az irodalom láthatárán – Irodalomtörténeti pszichohistóriák
Szoktunk-e irodalomtörténeti könyvet venni karácsonyra akár magunknak, akár valaki másnak? Valljuk be, nem ez a kategória jut eszünkbe egyből, ha ajándékötletek után kutatunk. De miért is ne? A szépíróként is jól ismert Milbacher Róbert három évvel ezelőtt már írt egy remek könyvet irodalmi tévhiteinkről Legendahántás – 50+1 tévhit a magyar irodalomban címmel. Annak a könyvnek a mottója az volt: „Amit soha nem mertél megkérdezni a magyar irodalomról”, nos, ez az új kötetre is hasonlóképpen érvényes. A Ködképek az irodalom láthatárán 40+1 fejezetben tárgyalja irodalomtörténetünk félreértett, félremagyarázott, túlértelmezett vagy épp ismeretlen epizódjait. Mindeközben ezúttal a pszichológiai nézőponton van a hangsúly. „A kötet a 19. századi magyar irodalom pszichohistóriájába nyújt betekintést: dokumentálható lélektani problémákat mutat be. Nyomába ered klasszikus szerzőink különleges eseteinek – miért volt csalódott Katona József, milyenek is voltak Vörösmarty erotikus fantáziái, miképp történt Petőfi lánykérése és a koltói mézeshetek, de kollektív traumákat is tárgyal, a nemzethalált, a bűnbakkeresést és egyebeket. Foglalkozik egyes művekkel, például az ,,őrült sár” kifejezéssel Vörösmartynál, de nem maradhat el a magánéleti problémák, a szerelem, a féltékenység, a gyász történeti tárgyalása sem. Azon is elgondolkodhatunk, vajon kivel találkozott Arany János karslbadi gyógykúrája során. Mindezt a munkát kizárólag a forrásokra támaszkodva, a vonatkozó szakirodalommal a háttérben végzi el, és számos képpel, dokumentummal illusztrálja.” Ne mondja senki, hogy ez nem hangzik izgalmasabbnak bármelyik kriminél!
(Magvető Kiadó, 2024, 304 oldal, 6499 Ft)
Vass Norbert: Kappanfölde
A pályájuk elején járó szerzőket nem mindig könnyű észrevenni, különösen nem a karácsonyi dömpingben, amikor amúgy is már lezsibbad az ember agya a túl sok címtől, borítótól, fülszövegtől. Pedig érdemes kicsit megerőltetni magunkat, mert sokszor a legizgalmasabb új hangok az irodalmi felhozatal kevésbé szem előtt lévő szegmenseiből érkeznek. Így van ez Vass Norbert új könyve esetében is. Korábbi művében, az Indiáncseresznyében már megidézte a fiatal szerző a magyar vidék különös zárványait, a félmúlt ma is kísértő jelenségeit, mániáit, vágyait. A Kappanfölde mindebben még tovább megy, mint a korábbi kötet. „Foghíjtelkek, búcsújáró helyek és Family Frost-os hűtőkocsik. Traffipax ellen rózsafüzér, álmatlanságra visszafelé játszott Rolling Stones-dalok. Világszép szólamvezető, halláskárosult lemezlovas, ördöggel cimboráló vénlány, fociultra kölcsöntiszteletes, na meg a lidérces pasztörizálóüzem. Ezen a babonás végvidéken képtelen alakok teszik a dolgukat” – állítja a kötet fülszövege. És Vass történetei mindig valahol a bizarr és az otthonos határterületén játszódnak. A fragmentált elbeszélések olvashatók novellaciklusként vagy akár egy szabálytalan regényként is – működésmódjuk lényege talán nem a nagystruktúrában, hanem a finomra csiszolt részletekben rejlik. „Nem égtek se tüzek, se villanyok, diólécek mögé bújtak a vakablakok, bedőlt ólak mélyén henyélt a konok homály” – ezzel a mondattal kezdődik a könyv, csak ajánlani tudjuk mindenkinek.
(Kalligram Kiadó, 2024, 148 oldal, 3990 Ft)
Akár ez is tetszhet
