Egy éve, Magyarországon elsőként, könyvet jelentetett meg a Katolikus Egyházon belüli szexuális visszaélésekről. Felszabtér címen modern szemléletű blogot vezet vallási és társadalmi kérdésekről. Az LMBTQ-jogok szószólója és a Budapest Pride büszke résztvevője. Emellett főállásban a Grazi Egyetem oktatója, ahol jelenleg a habilitációján dolgozik. Teológustól nem megszokott kritikus közéleti tevékenységét viszont nem mindenki nézi jó szemmel Magyarországon, legutóbb még Grazba is megpróbáltak utána nyúlni. Perintfalvi Ritával beszélgettünk.
Rólunk: Vágjunk is a közepébe. Honnan tudta meg, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) bepanaszolta Önt a Graz-Seckaui megyés püspöknél?
Perintfalvi Rita: Először a Teológiai Kar dékánját értesítette erről a Püspök Úr, tőle tudtam meg, hogy érkezett az MKPK-tól egy panaszlevél, majd pedig velem is kezdeményezett egy személyes találkozót. Oda elkísért a Dékán Úr és egy pasztorálpszichológus professzor kollégám is, akiknek a támogatása nagyon fontos volt nekem.
Rólunk: Lehet tudni, hogy mi állt a panaszlevélben?
Perintfalvi Rita: Úgy tudom, hogy annak apropóján íródott a levél, hogy az áprilisi magyarországi választások után két Facebook posztban is komolyan kritizáltam a Magyar Katolikus Egyház pártpolitikai szerepvállalását a regnáló hatalom mellett. Többek között arra is biztattam a híveket, hogy ha nem tetszik nekik, hogy egy pap a misén egy (bármilyen színezetű) politikai párt mellett kampányol, nyugodtan keressenek maguknak másik templomot. Ennek azért volt súlya, mert annak ellenére, hogy csak egy „unalmas teológus” vagyok, már 31000-en követik a Facebook oldalamat, így amit ott írok, az sokakhoz elér.
Rólunk: Az kiderült, hogy az MKPK ezzel mit szeretett volna elérni a Graz-Seckaui püspöknél?
Perintfalvi Rita: Egyházjogi büntetés kirovását kérték, bármit is jelentsen ez. A Püspök Úr egyébként hivatalosan legfeljebb annyit árthat nekem, hogy visszavonja az engedélyemet, hogy teológiai tárgyakat taníthassak a Grazi Egyetemen. Mivel ez egy világi egyetem, ettől még az állásom megmaradna, de a munkám jórészt ellehetetlenülne. Szerencsére erről szó sem volt. A Püspök Úr nagyon szívélyes volt velem, és tudomásom szerint a válaszában azt szorgalmazta, hogy az MKPK próbálja meg a konfliktust először velem személyesen megbeszélni, és csak utána forduljon egy feljebbvalóhoz, aki ráadásul egy másik országban él. Egyébként ez Máté Evangéliumának a tanítása is: „Ha testvéred megbántott, menj, és figyelmeztesd négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyered testvéredet.” És nem mellesleg Ferenc pápa is a dialógusok híve, az egyházát a párbeszéd és az egymásra figyelés közösségeként szeretné látni. Én a magam részéről bármikor nyitott lennék a párbeszédre az MKPK-val.
Rólunk: Az egyház politikai szerepvállalásával kapcsolatban azért nem elhanyagolható szempont az adott ország történelme sem. Magyarországon a kommunista időszak üldöztetése, bebörtönzései, vagyonelkobzása után talán érthető, hogy az egyházak a magukat antikommunistának tituláló, jobboldali pártok felé orientálódnak.
Perintfalvi Rita: Igen, ez természetesen így van, és szociálpszichológiailag teljesen érthető is, hogy Magyarországon és más posztkommunista országokban az előző időszak történelmi hordalékaként az egyházak és sok esetben a híveik is jobbra tolódnak. A probléma ott kezdődik, hogy eközben nem veszik észre, hogy a mostani rendszerben sem szabadok. Ha nyilvánosan kormánykritikát fogalmaznak meg, mint például Fabiny Tamás evangélikus elnök-püspök a 2015-ös menekültválság kapcsán, akkor pénzelvonással büntetik őket. Olyan erősen függenek a hatalomtól, hogy inkább mennek szembe a saját evangéliumi üzeneteikkel vagy a katolikusok akár a pápával, mint a kormánnyal.
Rólunk: Ehhez tegyük hozzá azt is, hogy Ön felszabadítási teológusnak tartja magát. Ez egy dél-amerikai eredetű mozgalom, mely szerint az egyháznak fel kell emelnie a szavát a társadalmi igazságtalanságok ellen, vagy az emberi jogok védelmében. Ezt viszont persze sokan a baloldali mozgalmakkal rokonítják, így nem meglepő, hogy Magyarországon még nem örvend nagy népszerűségnek. Hol ismerkedett meg a felszabadítási teológia gondolatvilágával?
Perintfalvi Rita: A teológiában a modernebb gondolkodás, tehát az, amely fontos szerepet szán a nőknek, a világiaknak, és a demokratikus döntéshozatali folyamatok kiépítését hangsúlyozza, az 1962-65-ös II. Vatikáni reformzsinatból ered. Én ezekkel a gondolatokkal már magyarországi tanulmányaim alatt találkoztam, jellemzően olyan professzoroknál, akik 56-ban elmenekültek, majd a rendszerváltás után visszatértek, és egy nyitottabb szemléletet képviseltek, mint az itthoniak. Ilyen volt például Szombathelyen Rácz Imre, vagy Szegeden Weissmahr Béla vagy Somfai Béla. Ennek ellenére a valódi reformirányzatokat csak a kétezres évek elején ismertem meg Bécsben, ahol később doktoráltam: ilyen volt a feminista és a felszabadítási teológia, amihez azonnal csatlakoztam, de ott találkoztam először életemben női teológia professzorokkal is. Ezt a gondolatrendszert hivatott megismertetni a magyar olvasókkal a Felszabtér című blog, amelynek pár barátommal közösen alapító szerkesztője vagyok.
Rólunk: Mivel szó volt az emberi jogok melletti kiállásról, említsük meg, hogy tavaly jelent meg a Magyarországon úttörőnek számító „Amire nincs bocsánat – szexuális ragadozók az egyházban” című könyve. Miért kezdett el az egyházon belüli szexuális visszaélésekkel foglalkozni?
Perintfalvi Rita: Ferenc pápa rendezett 2019-ben egy vatikáni csúcstalálkozót a témában, melyen Veres András, az MKPK elnöke is részt vett. Onnan visszatérve többször azt nyilatkozta, hogy a Magyar Katolikus Egyházban – egy tucatnyi sajnálatos esetet leszámítva – nem történnek ilyen visszaélések. Mivel ez ellentmond a külföldi, például németországi tapasztalatoknak, elkezdtem utána olvasni a témának, és írtam egy cikket, amelyben felhívást intéztem az áldozatokhoz, hogy keressenek meg, ha úgy érzik, szívesen elmesélnék nekem, ami velük történt. Eddig 51-en fordultak hozzám.
Rólunk: Mondjuk el az ausztriai olvasóinknak azt is, hogy Magyarországon a kétezertízes évek eleje óta nagy publicitást kapnak a hasonló esetek, sorra jelennek meg cikkek iskolákban, uszodákban, színtársulatokban történő zaklatásokról és visszaélésekről. Miben más, ha ez az egyházon belül történik és egy pap követi el?
Perintfalvi Rita: Egy aspektusában nagyon különbözik, ez pedig az, hogy egy szakrális vagy spirituális vezetőről úgy gondolkoznak a hívek, hogy ő Isten földi képviselője, akinek a szavát nem vonják kétségbe és nem kérdőjelezik meg. Amire felszólít, azt pedig gondolkodás nélkül végrehajtják. Ekkora hatalommal egy tanárt vagy egy edzőt nem ruházunk fel, bár néha rájuk is istenként tekintenek a gyermekek. De a szint mégis más, mert itt a tanítás része is a papnak való szigorú engedelmesség. És aki ellenáll, az egyenesen Isten ellen vétkezik.
Rólunk: Ha már Ausztriát említettem, lát abban különbséget, ahogy Németországban és Ausztriában kezelik a témát? A második világháborús bűnökkel való szembenézés kapcsán gyakran halljuk, hogy Ausztriában ez sokkal lassabban és konfliktuskerülőbben zajlott, mint (Nyugat-)Németországban. Igaz ez az egyházon belüli visszaélések felderítésére is?
Perintfalvi Rita: Igen, igaz, hogy Ausztria kevésbé konfrontatívan kezeli ezt a témát, mint Németország, ahol százezres, sőt néha milliós tömegek hagyták ott az egyházat a botrányok miatt. A magyarországi teljes tagadás állapotánál viszont sokkal többet foglalkoznak az egyházon belüli szexuális visszaélésekkel. A Graz-Seckaui egyházmegyében, amelyhez én is tartozom, például független vizsgálóbizottságot hoztak létre jogászokból, bűnügyi szakértőkből és pszichológusokból a bejelentett esetek felderítésére. Amennyiben a bántalmazás ténye bebizonyosodik, az egyház kártérítést fizet az áldozatoknak, akkor is, ha a tetteseket büntetőjogilag már nem lehet felelősségre vonni.
Rólunk: Az áldozatok történeteinek meghallgatása minden bizonnyal Öntől is nagy lélekjelenlétet és lelkierőt kíván, honnan meríti ezt?
Perintfalvi Rita: Bár magam is tanultam valamennyi pszichológiát és mentálhigénét, én természetesen alapvetően teológus vagyok. Ezért Feldmár András javaslatára már a folyamat elején kerestem magamnak egy szupervizort Dr. Heves Andrea személyében, akivel át tudom beszélni a hallottakat, mert a kiskorúak szexuális bántalmazása éppen az a téma, ami a legkeményebb terapeutákat is megviseli. Vele egyébként áldozatsegítő csoportot is vezetünk, ahova szeretettel várjuk az új tagok jelentkezését. Ezen kívül együtt dolgozom Dr. Gál András és Dr. Bartos Bálint jogászokkal, és hívő emberként természetesen sok erőt merítek a hitemből is.
Rólunk: Mik a tervei a jövőre nézve a kutató és a közéleti munkájában?
Perintfalvi Rita: Először mindenképpen a habilitációmat szeretném befejezni, amely olyan aktuális közéleti témákkal foglalkozik, mint például jobboldali populizmus, vallási fundamentalizmus, anti-genderizmus és az LMBTQ-jogok megtámadása, amelyek egytől egyig kihívást jelentenek a Magyar Katolikus Egyház számára. Kérdés, hogy talál-e rá válaszokat, vagy elmennek mellette ezek a kérdések, és velük együtt a kor is. Utána tervezem megírni a második könyvemet az egyházon belüli szexuális ragadozók témájában, de ebben az elkövetőkre, az ő személyiségükre, indítékaikra, lelki torzulásaik okaira szeretnék fókuszálni. Mindezek mellett közéleti tevékenységemet is folytatni fogom. Szeretnék tenni az ellen, hogy a magyar társadalom apátiába süllyedjen és elforduljon a politikától, mert akkor sosem lesz változás. Ezért pár barátommal dél-amerikai mintára bázisközösségeket akarunk létrehozni, amelyeket Bibó István nyomán „Szabadság köreinek” neveztük el. Az első találkozót egy hónapja tartottuk Budapesten, előbb ezt szeretnénk megerősíteni, majd további köröket is tervezünk indítani szerte az országban. Egyelőre beszélgetéseket szervezünk közéleti személyiségekkel, művészekkel, gazdasági szereplőkkel, de egyházi szereplőkkel is arról, hogyan sérül ma a szabadság Magyarországon, akár az egyéni, akár a társadalmi élet szintjén (lásd sajtószabadság, LMBTQ-jogok, stb.), de később szolidaritási akciókat is szeretnénk szervezni. Pszichológiai szinten pedig azt szeretnénk elérni, hogy az emberek megtanulják szeretni és elfogadni önmagukat, mert csak így fognak tudni ellenállni a bántalmazásnak és a manipulációnak, történjen ez egyéni, társadalmi vagy akár politikai szinten.
Gazdik Anna írása
Válaszolj