Egy Ausztriában letelepedett, magyar etnológus 1960-as években végzett, burgenlandi uradalmi gazdaságok béreseinek életét vizsgáló tanulmányai adják az alapját annak a színpadra alkalmazott előadásnak, amelynek szeptember 26-án volt az ősbemutatója a felsőőri OHO Kultúr- és Művészeti Központban (Offenes Haus Oberwart/OHO). A „Károlys Forschungen” című produkcióhoz a témát bemutató, múltidéző, történelmi kiállítás is kapcsolódik.
Rendhagyó módon léphetett be a közönség az OHO szezonkezdő ősbemutatójára: a színháztermet egy kiállításon keresztül lehetett megközelíteni. Az előadáshoz szorosan kapcsolódó témájú, labirintusszerűen elhelyezett tablókon az 1960-as évek burgenlandi uradalmi gazdaságairól, az ott élők munkájáról, mindennapi életéről tájékozódhatott, hangolódhatott a látogató.
Hogyan éltek a falvakban, miként a majorságokban? Miért választotta valaki azt a létformát, hogy béresként éljen családjával? Ezekre a kérdésekre kereste a válaszokat többek között Prof. dr. Gaál Károly néprajzkutató is. A “Kire marad a kisködmön? – Adatok a burgenlandi uradalmi béresek elbeszélő kultúrájához” című könyve az 1960-as években végzett etnológiai kutatásairól szól. Az AK Burgenlanddal együttműködésben létrejött, történelmi kiállítás a tudományos kiadvány szövegeiből is idéz.
Dr. Steiger-Moser Susanna, Herbert Brettl és Gaál Károly szövegeivel, fotóval gazdagon illusztrált kiállítás átfogó képet ad a birtokok életéről (Fotó: OHO/Szerző)
Gaál Károly néprajzkutató és múzeumigazgató 1922-ben Budapesten született. A háború után fejezte be tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetemen. Doktori értekezését 1946-ban Az andocsi Mária gyermekei címmel írta a somogyországi búcsújáróhelyről. Először 1947-ben telepítették ki a fővárosból Kecskemétre, onnan Kiskunfélegyházára. 1950-től a kiskunfélegyházi múzeum igazgatójaként ténykedett, majd 1952-ben az Alföldről a keszthelyi Balatoni Múzeumba került, négy éven át vezette az intézményt. 1956 után emigrációban kellett töltenie életét. 1969-től a Bécsi Egyetem Néprajzi Intézetének lektora, később egészen 1985-ig tanszékvezető tanára volt. Gaál Károly tudományos értekezéseit világszerte ismerték, értékelték. Az 1980-as évekig csak müncheni, zürichi és burgenlandi kiadóknál látnak napvilágot írásai, amelyek középpontjában a csaknem három évtizeden át végzett magyar, német, horvát nyelvi népcsoportok hagyományainak kutatása állt. Hagyatékát a szombathelyi Savaria Múzeum gondozza.
A tudós járta a vidéket, magnetofonra rögzítette a beszélgetéseket. A birtokok, majorságok szolgái és szolgálóleányai különleges pozíciót töltöttek be a burgenlandi társadalomban, néhány ma élő, idős helyi talán tudna még mesélni. Bár nem volt személyi igazolványuk, közösségük gyakran erősebb anyagi biztonságot jelentett, mint a szomszédos falvak, klasszikus módon élő társadalmában.
„Meggyőződésem, hogy minden történelem, hogy nincs véletlen. Az is a történelemhez tartozik, hogy 1960 végén meguntam az egyik kutatóintézettől a másikhoz való vándorlást, örökös csavargást, de azt a bécsi szállodai portásfülkét is, amelyikben ekkor este kilenctől reggel hétig a „hé, te” voltam… 1961. január 16-án léptem át először az alsóőri plébánia küszöbét, hogy aztán onnan sohase szakadjak el… Eredetileg csak két hétre terveztem utamat, amiből később hónapok, évek lettek. Éveken keresztül, szinte megszakítás nélkül kutattam a burgenlandi emberek hagyományos kultúráját. Igyekeztem mind a három nyelvcsoport életformáját megismerni, azaz a magyarok mellett a német és horvát anyanyelvűekét is. Élményeim hozzátartoznak a burgenlandi magyarok történetéhez és kár lenne őket elhallgatni…”
(Forrás: Gaál Károly: Aranymadár – A burgenlandi magyar falvak elbeszélőkultúrája (Szombathely, 1988)
A Felsőőrben született, Németújváron felnőtt Katrin Hammerl rendező a néprajztudós magnófelvételei alapján írt szöveget, majd három kitalált, reprezentatív helyzetből készített kollázsban alkalmazta színpadra. A produkció érzékenyen mutatja be az 1960-as évek burgenlandi majorságaiban élő szolgák és szolgálólányok világról alkotott véleményét, önképét.
Gaált Martin Hemmer Feldkirch-i színművész játssza, Ernőt Simon Dietersdorfer bécsi színművész alakítja, Anna szerepében Katharina Susewind berlini születésű színművésznő látható. Mindhárman énekesként is fellépnek. Élő zene kíséri a jeleneteket, amely különleges élményt hoz: a mintegy narrációként alkalmazott eszköz a három zeneművész – Alona Yefimenko (hegedű), Valeria Bolognani (brácsa), Ana Spahn (cselló) – által jegyzett játék.
Katrin Hammerl rendező az előkészületről, a témaválasztásról, a színházi mű üzenetéről beszélt: “Peter Wagner dél-burgenlandi rendező ajánlotta ezt a témát, tőle kaptam a Kire marad a kisködmön? könyvet is. Ahogy elkezdtem foglalkozni vele, rájöttem, hogy izgalmas, érdekes figura Gaál Károly.
Úgy kutatott, hogy elment a falvak szélén található majorságokba, és tulajdonképpen beköltözött, így tanulmányozta az ott élők nyelvezetét, párbeszédét. Velük élt, de egyszerre megfigyelő is volt.
Alapvetően arra volt kíváncsi, miként működött a közösség a majorságon belül, illetve milyen viszonyban léteztek a falusi kommunával. Az előadásból kiderül, hogy bőven akadtak súrlódások, fesztültségek. Azt vizsgálta továbbá, hogy a közösségformáló eszközök – mesék, dalok, egyéb kommunikációs megoldások – hogyan járultak hozzá a közösség formálódásához, alakulásához.”
“A harmadik rész egy mai korban játszódó képzeletbeli interjú Gaál Károllyal és egy amerikai antropológussal. Heves vita bontakozik ki közöttük a különféle emberi történetek értelmezéséről, a társadalmi együttműködés, a közösségi létezés alapvető kérdéseiről. Az entológus kissé naivan képzeli el a béresek mindennapjait, akik esténként együtt töltötték szabadidejüket, meséltek, énekeltek, sokszor mulatoztak, a birtokostól pedig lakhatást kaptak munkájukért cserébe. A falusiak szerint azonban nehéz sorsot választottak, hiszen nem voltak szabadok, magántulajdonuk sem volt. Itt vehető át a befogadó számára a darab üzenete, ahogy szembe állítódik a két álláspont. Az amerikai azt fejti ki, hogy tízezer évvel ezelőtt is voltak más együttélések, kultúrák, amelyekben nem a magántulajdon birtoklásán, a vagyon felhalmozásán volt a hangsúly, teljesen más elvek mentén építették közösségüket, például a játékosság, a kreativitás került az origóba. Szerintem ez is egy fontos üzenet, ezen a mai ember el tud gondolkodni, hiszen azt kapjuk mindenhonnan, hogy az emberiség története során az az értékes, ha minél több magántulajdont tud felhalmozni. Úgy vélem, van másik út, van háború nélküli opció.” – összegezte a rendező.
Ezt a kontrasztot boncolgatja az OHO 2024/2025-ös szezonnyitó, az abszurd színház és a szatíra elemeit ötvöző darabja, amely október 4-én és 5-én Németújváron (Güssing), 2025 januárjában Boldogasszonyban (Frauenkirchen) és Kismartonban (Eisenstadt), februárban pedig Szabadbárándon (Großwarasdorf) is látható.
Turai Orsolya, az OHO produkciós vezetője elmondta: “Mivel Burgenland kulturálisan, nyelvileg változatos régió, ezért teljesen természetes a magyar témát feldolgozó, német nyelvű színdarab, tulajdonképpen egységként. Úgy választottak az alkotási folyamatban résztvevők egy konkrét magyar témát, hogy nem jelölték meg kizárólagosan magyarnak, hanem egyszerűen burgenlandiként kezelték és kezelik most is. A gárda is többnemzeti, mint a tartomány: például német a színművésznő, a zenei kíséret mindhárom tagja más-más országból származik, abszolút sokszínű a produkcióban közreműködők csapata.”
A „Károlys Forschungen” ősbemutatója nyitotta meg az évadot, az ősz további programjai is változatos kulturális eseményeket ígérnek. Lesz komolyzenei koncert: érkezik a Belgrádi Kamarazenekar, Nosferatu – A horror szimfóniája című szerzemény hallható tőlük. Másik műfaj kerül előtérbe a Le a sínekről elnevezésű rock éjszakán, „Lamento Grande” címmel CD-bemutatóra is várja az OHO az érdeklődőket. Nem marad ki a repertoárból a felolvasó est és a könyvbemutató, a P.E.N.-Club irodalmi rendezvényének is otthont ad a kulturális intézmény. A moziprogramban havonta egy alkalommal művészfilmet vetítenek, vegyes a paletta. Az első téma október első hetén regionális ihletésű: egy osztrák rendezőnő dokumentumfilmje látható, amely „Besuch im Burgenland” címmel a burgenlandi férfitípusról szól. A folytatásban francia komédia következik. Lesz még színházi produkció is: a Graz-i Theater im Bahnhof társulata vendégszerepel „Die Äffin” című monodrámával. A Burgenlandi Magyarok Népfőiskolája által szervezett, hagyományos Warter Mulatság zenei kavalkádjának is helyet biztosít a ház, ahogy annak a két, burgenlandi roma egyesületnek is, amelyek minden évben az OHO-ban készülnek a karácsonyra, ennek fénypontja a Burgenlandi Romák Népfőiskolájának 25. évfordulós ünnepsége decemberben. A gazdag őszi-téli kínálatról bővebb információ olvasható a www.oho.at weboldalon és a „Blattwerk” magazinban.
