A Délibáb néptáncosai számára a nyár egyet jelent Kiscsősszel. Az apró telpülés pedig egyet jelent a néptánccal és a népzenével. Idén július 16. és 21. között szervezték meg a kiscsőszi tánctábort, a résztvevők mozgalmas napokon vannak túl. A népi kultúra jegyében eltöltött hétről Rozs Péter beszámolóját olvashatják.
Ebben az évben is összegyűlt a Délibáb Bécsi Magyar Kultúregyesület apraja-nagyja egy élmény- és emlékdús nyári táborra. A néptánc- és népzenetábor július 16. kedd estétől egészen július 21. vasárnap délig tartott, a táncosok és a gyerekek számára is közismert helyszínen, Kiscsőszön. Az éves táboraink során saját szemünkkel is tapasztalhattuk, hogy épül ki a kis falucska Veszprém vármegye szélén, hogy növi ki magát a népi művészetek fellegvárává. A különböző előadásoknak, táncbemutatóknak, népművészeti ágazatoknak, konferenciáknak is helyt adó Kiscsősz, Kovács Norbert „Cimbi” keze alatt már a Délibáb számára is fogalommá vált.
Idén is gazdag program elé néztünk, ami ráadásul több alkalommal meglepetés, spontán előadásokkal bővült ki. Külön élmény volt az idei tábor abból a szempontból, hogy egybeesett egy ún. Diaszpóra-táborral, melybe nemcsak a bécsi táncosok, hanem a messzi Kanadából, Vancouver-ből is érkezett egy lelkes csapat. A két csoport még kibővült a helyi Bozót Néptáncegyüttessel is. Táncos próbáink, amelyet Kovács Gábor Norbert „Kiscimbi” és Dajka Ilka tánctanárok tartottak, így több mint 50 személyessé bővültek.
Míg a felnőttek a kultúrpajtában lesték el az oktatóktól az autentikus nyárádmagyarósi táncok rejtelmeit, addig a fiatalokat rengeteg program várta. Fazekasné Domak Anikó etnográfus és zenetanárral citerázni tanultak, Apáti Zoltánnal és Babik Anikóval a fazekas mesterség csínyjával-bínjával ismerkedtek meg, Kilyénfalvi Áron és párja Váradi Hanga pedig sárközi táncokkal ismertették meg az érdeklődő kicsiket és nagyobbakat.
A ki nem hagyható lovaskocsizásra és lovaglásra is jutott idő, sőt még egy izgalmas bemutató is helyet kapott a sűrű, de élvezetes programban: Wagner Szilárd vezetésével kígyóbemutató keretein belül ismerkedhettek meg a táborozók a gyakran félreismert állatokkal. Szabadidőben íjászkodni, csocsózni, pingpongozni is lehetett. Vacsora után közös énektanulás volt Fazekasné Domak Anikó vezetésével. Természetesen a hajnalig tartó táncházak sem hiányozhattak a bevett programok közül, ahol a vajdasági Fokos zenekar húzta a talapalávalót. A zenekar a tanításnak is aktív részese volt, kifejezetten nagy élmény volt élő zenére tanulni a nyárádmagyarósi lépéseket.
Ebben az évben a felnőtteknek is különlegesen tartalmas estéket szerveztek a tábor vezetői. Kedden este a korán érkezők filmvetítéssel egybekötött előadást hallgathattak, szerdán pedig egy komoly témájú, Radnóti Miklós utolsó útját végig kísérő előadást élhettek át az érdeklődők Tóth Péter Lóránt versvándor tolmácsolásában. A témáról szívszorító részleteket tudhattunk meg, nemcsak Radnóti tragikus sorsáról, hanem az előadó személyes kötődéséről is.
A pénteki napon a nagy hőség ellenére jó kedélyű parasztolimpiát tartottak a táborozóknak, ahol mindenféle vidéki ízű kreatív próbákon bizonyíthatták a csapatok erőnlétüket, illetve leleményességüket. Szombat este sor került a tábor ünnepélyes lezárására, ahol a nebulók a tábor alatt szerzett tudásukról adhattak tanúbizonyságot. Egy 18 fősre duzzadt citeracsoport alakult, akik kalocsai dalokat adtak elő, a táncos lábú kicsik pedig sárközi táncokat mutattak be. Természetesen a felnőtt csoportok is bemutatták megtanult nyárádmagyarósi motívumaikat. Meglepetés fellépőként pedig a devecseri származású Fláre Beás zenekar koncertezett, Kovács Norbert „Cimbi” a zenei előadások között jó kedélyű történetekkel mutatta be, milyen a hangulata a különböző országokban is megforduló zenekar turnéinak.
Ennek az évnek nagy vívmánya, hogy rengeteg gyermek látogatta és használta ki a Délibáb nyári tábora adta lehetőségeket. Ahogy Kilyénfalvi Gábor is kiemelte a táborzáró folyamán, hihetetlen nagy érték, hogy falusi közegben ismerhetik meg a kicsik és a nagyobbak is azt a magyar kultúrát, amit városi életünkbe próbálunk bevinni. Nagy örömére volt az egész egyesületnek látni, ahogy a következő generáció rengeteg élménnyel és sok új barátsággal a háta mögött intett búcsút a kicsiny Veszprém megyei településnek. Talán még nagyobb boldogságot okoz az a tény, hogy egyre több szülő engedi el gyermekét ezekre a táborokra, sőt egy-ketten még el is kísérték őket, hogy saját maguk is átéljék ezt a nem mindennapi közeget.
Külön kuriózuma volt az idei nyári tábornak, hogy más csoportokkal is megismerkedhetünk. Nagyon sok új barátság szövődött a diaszpórában élő magyarok között, nemcsak az anyaországban élőkkel, hanem egymással is
Bár a hőségtől fáradtan, de annál több energiával és emlékkel feltöltődve hagytuk magunk mögött ezt a közkedvelt falut. A búcsúzás általában egy kesernyés ízt hagy az ember szájában. Ezúttal azonban a gondolat, hogy évről-évre visszatalál az egyesület “Kiscsőszi Alma Mater-ébe”, valahogy mégis édes mézzé változtatta ezt az érzést.
Szöveg: Rozs Péter, képek és videó: Farkas Dorina, Lévai Sándor, Kőrösiné Forgó Ilona