Könyvekkel búcsúzunk – Magyar szinkron

Habár épp csak véget ért a 2022-es év, és különösen a kulturális, irodalmi értelemben vett számadáshoz ennél bizonyára több időre van szükség, egy-egy könyv erejéig mégis megkísérlünk most visszapillantani a mögöttünk hagyott évre – s egyben ezeket a műveket rögtön át is mentjük a következő esztendőre.

Amikor belekezdtünk ebbe a havonta jelentkező sorozatba, tavaly januárban azt írtuk: „A világjárvány második évének vége felé, a sokadik variáns mégsokadikabb hulláma közepette könnyen azt gondolhatnánk, hogy nem az irodalom, a magyar irodalom háza táján történnek a legérdekesebb dolgok.” Akkor még nem sejthettük, hogy nem is a pandémia okozza majd a legtöbb fejtörést és fájdalmat az előttünk álló időben – azóta látjuk, háború, gazdasági válság, energiapánik, infláció és mindezek együtthatójaként valamiféle mély nyugtalanság járta át a világot 2022-ben. Az irodalomhoz való hozzáférés sem lett könnyebb, a papír ára az egekbe szökött, s az eddig sem olcsó nyomtatott kiadványok ma megint egyre kevesebbeknek hozzáférhetőek. Az irodalom mint olyan, ugyanakkor ismét megmutatta, hogy ha kell, menekülési utat jelent a valóság elől, ha kell, a valósággal való szembenézés leghatékonyabb formája, még mindig az együttgondolkodás megkerülhetetlen módja, az értelmes szórakozás legkifinomultabb formája. Az irodalom él, alakul, folyton változtatja alakját és hangját, színét és ízét, s épp olyan kiszámíthatatlan és lenyűgöző tud lenni ma is, mint bármikor korábban.

Mivel is búcsúzhatnánk tehát méltóbb módon ettől az évtől egy irodalmi sorozatban, mint öt olyan könyvnek az említésével, amelyik nélkül visszanézve nem képzelhető el már a mögöttünk hagyott tizenkét hónap. Egy verseskönyv és egy regény, egy monográfia és egy ifjúsági antológia, ráadásképp pedig egy beszélgetőskönyv. Hiszen sokszínű a magyar irodalom is – amennyire ezt egy háborgó év végén ki lehet jelenteni, jóval sokszínűbb annál, amilyen a világ volt az elmúlt hónapokban.


Líra:

Borbély Szilárd: Bukolikatájban – Erről a kötetről írtunk már egyszer, mégpedig rögtön a legelső ajánlónkban. De mit lehet tenni, ha a 2014-ben elhunyt szerző posztumusz kötete visszanézve az egész 2022-es év egyik meghatározó és megrendítő olvasmányélménye volt. Ahogy év elején írtuk: „Régóta aktuális volt már ennek a kötetnek a kiadása, és jellemző az anyag erejére, hogy a magyar megjelenés előtt már angol fordításban (Ottilie Mulzet munkája) kiadta a nagy presztízsű New York Review Books költészeti sorozata.” Borbély igen jelentős lírikusi életművének alighanem az egyik csúcsa ez a kötet (rögtön a Halotti Pompa mellett). Benne van rengeteg téma és eszköz, ami a teljes életművet jellemezte, a vidéki élet, a szocialista múlt nyomasztó emléke, a szegénység, a szenvedés, a mitologikus látásmód, a tragikus tónus, a feloldozatlanság és feloldozhatatlanság fájdalma. A Bukolikatájban a szerző mindehhez olyan líranyelvet dolgozott ki, mely egyszerre tágas és szorongató, otthonos és idegen, félelmetes és gyengéd. Hatalmas, már-már áthidalhatatlan feszültségek bomlanak ki a versek soraiban, és úgy ragadják magukkal az olvasót a szövegek, akár egy megáradt folyó. Ennél letaglózóbb verseskötet aligha jelent meg idén magyar nyelven. (Jelenkor Kiadó, 2022)

Próza:

Visky András: Kitelepítés – Biblikus léptékű érzelmeket mozgat az év egyik prózai szenzációja is, Visky András mozaikos szerkezetű önéletrajzi regénye a Kitelepítés is. A korábban főként költőként és drámaíróként ismert Visky vaskos prózai opus magnuma egyfelől az önéletrajziságot hozza játékba, másfelől a kelet-európai sorkérdések és történelmi nyomorúságok olyan sűrű hálózatát rajzolja fel a maga elemi erejű mondataival, amelyről nagyon szeretnénk azt hinni, hogy csupán a múltunk részei, ám épp 2022 egyik legfájdalmasabb tanulsága az, hogy a jelenünkben is ott lüktetnek ezek a problémák, itt van mind, a szemeink előtt. „Egy ​osztrák-magyar család a román gulágon” – állítja szárazon a kötet ajánlója. „Az 1956-os forradalom után Visky András református lelkész édesapját huszonkét év börtönre és teljes vagyonelkobzásra ítélték, édesanyját – hét gyermekükkel együtt – kitelepítették a Duna-deltával határos Bărăgan sztyeppe egyik lágerébe. Az olvasó egy szovjet mintára létrehozott és fenntartott romániai munkatábor hétköznapjait, a sok nemzetiségű foglyok furcsa történeteit ismeri meg, a legkisebb gyermek nézőpontjából.” Fájdalmas, felemelő olvasmány, alighanem rengeteget fogunk még hallani róla 2023-ban is. (Jelenkor, 2022)

Monográfia:

Deczki Sarolta: Tar Sándor – Az irodalomtörténeti munkák ritkán tartoznak a népszerű kiadványok közé, holott fontos lenne odafigyelni ezekre is, pláne, ha olyan kifinomult és erős eszközökkel dolgoznak, mint amilyeneket Deczki Sarolta alkalmaz Tar Sándor szerzői portréjának felrajzolásához. „Tar Sándor a modern magyar irodalom egyik legellentmondásosabb alkotója” – állítja a kötet fülszövege. „Paraszti származású, majd munkásként kezdett el írni, és hamar berobbant az irodalomba, de sikerei hatására sem hagyta ott a gyárat, sőt traumaként élte meg, amikor elbocsátották. Sohasem került az irodalmi élet centrumába, mindig a periférián mozgott, és ezt a helyzetet csak megerősítette az, amikor kiderült, hogy ügynök volt.” Kétségtelen, hogy a magyar irodalom utóbbi évtizedeinek egyik legtragikusabb és leginkább elgondolkodtató pályafutása Tar Sándoré volt. Mindazzal, ami alakja és írásai körül történt, mintha megnyugtató módon máig sem számolt volna el a hazai irodalmi közösség. Hogy van-e erre még esély, és egyáltalán, hozzáférhetőek-e még azok a kérdések, amelyekre Tar írásai amolyan válaszkísérletekként felléptek, nagy kérdés. Deczki lebilincselő munkája mindenesetre nem mentes az ezirányú bizakodástól sem, szerencsére. (Osiris, 2022)

Ifjúsági antológia:

Tízig aludni – 25 kortárs és kortalan novella (szerk.:Péczely Dóra) – Az, ahogyan az újabb és újabb generációk az életben (és az irodalomban) egymást követve beérkeztek, mindig is az egyik legizgalmasabb dolog volt, amit figyelemmel lehetett követni. Miben különbözik egyik a másiktól, mi az, amitől az egyik generáció elfordult, a másik aztán újra felfedezte, és ugyanakkor mi az, amiben hasonlítanak, ami nem változik az időben, ami örök? „A Tízig aludni című antológiában huszonöt olyan történet szerepel, amelyeket a szerzők még harmincöt éves koruk előtt írtak. Ciklusonként három kortárs és két »kortalan«, összesen tizenöt mai és tíz már klasszikussá vált szerző novellái szövődnek össze a válogatásban” – számol be róla a fülszöveg. A szerzők között ott van Kemény Zsófi, Móricz Zsigmond, Mécs Anna és Örkény István, Moskát Anita, Mészöly Miklós, Papp-Zakor Ilka és Hajnóczy Péter, Mikszáth Kálmán és Moesko Péter, Vonnák Diána és Kaffka Margit. Nehéz elképzelni ennél izgalmasabb együttállásokat. (Pagony, 2022)

Beszélgetőskönyv:

Károlyi Csaba: Egy teljes év. Beszélgetések Nádas Péterrel – Nádas Péter legújabb, gyakorlatilag az egész irodalmi életet meglepő nagyregényével, a lenyűgöző Rémtörténetekkel is szerepelhetett volna ezen a listán. De egyfelől erről a regényről már olyan sokat beszéltek (például mi magunk is), hogy csak az nem hallott róla, aki nem akart, másfelől a beszélgetőskönyvnek tartogattuk a helyet mindenképpen. Ha valaki szeretne mélyen belelátni az alighanem legjelentősebb kortárs magyar író gondolkodásmódjába, emlékezettműködésébe, világról alkotott képzeteinek sűrűjébe, aligha nyílhat rá jobb alkalma, mint amit ez a több mint négyszáz oldalas hatalmas beszélgetés kínálni tud. Minden benne van, amiről muszáj Nádassal beszélni, a pályája indulásától kezdve jelentős alkotótársain át a sikerekig és a kudarcokig, az élet sűrűjétől a csendes elvonulásig. Saját élet, saját halál, mindenki számára hozzáférhető módon. A kérdező Károlyi Csaba nagy érdeme, hogy végig feszültséggel teli a párbeszéd, nincs benne sok udvariaskodás, és a szerző kezdeti kendőzetlen hangja, provokatív energiái kitartanak a kötet, illetve – ahogy a cím is utal rá – a beszélgetéseknek keretet adó év végéig. Hogy aztán sok évig forgathassuk majd a lapjait ámulattal. (Jelenkor, 2022)

(A kiemelt képen Krusovszky Dénes költő, író, műfordító, a Magyar szinkron című irodalmi rovat vezetője látható. – Forrás: facegbook)