Vincze Ferenc 2021 őszétől a bécsi Finnugor Tanszék hungarológia professzora. A Rólunk meglátogatta őt a fogadóóráján, hogy megismerje kutatási tevékenységét és a bécsi hungarológiával kapcsolatos terveit.
Rólunk: Mesélne röviden a személyes hátteréről és a pályafutásáról?
Vincze Ferenc: Talán azzal tudnám kezdeni, hogy Marosvásárhelyen születtem, ott jártam általános iskolába, majd 1989-től Magyarországra költöztünk, és a további iskoláimat ott végeztem. Az ELTE magyar, német és összehasonlító irodalomtörténet szakjain szereztem diplomát, majd ugyanitt kezdtem el a doktori képzést is a komparatisztika szakirányon, témavezetőm Szegedy-Maszák Mihály volt. Már a doktori képzés alatt tanítani kezdtem az Összehasonlító Irodalom- és Kultúratudományi Tanszéken, és 2006-tól itt dolgoztam kisebb megszakításokkal 2017-ig, tudományos munkatársként és adjunktusként. 2012-ben védtem meg a doktori disszertációmat Dsida Jenő költészetének hatás- és recepciótörténetéről, mely később könyv formában is megjelent. Ezek után az ELTE Román Filológiai Tanszéken tanítottam, majd 2018-tól a Károli Gáspár Református Egyetemen dolgoztam egyetemi docensként a Modern Magyar Irodalmi, Összehasonlító Irodalomtudományi és Irodalomelméleti Tanszéken. Az egyetemi kutatás és oktatás mellett mindvégig kiadói munkát is végeztem, dolgoztam a Napkút Kiadónál, a Nemzeti Tankönyvkiadónál, prózaszerkesztője voltam a Kortárs folyóiratnak, majd 2012-ben kerültem a Szépirodalmi Figyelő folyóirathoz, melynek 2015-től főszerkesztője vagyok.
Rólunk: Melyek azok a témák, amelyek különösen érdeklik Önt a kutatás során, és miért?
VF: A kezdetektől fogva az egyik elsődleges és visszatérő kutatási területemként tekintettem a regionális irodalmak problématikájára, továbbá ezzel összefüggésben a különböző irodalmi művekben létrejövő téralakzatok kérdésköre is érdekelt, és ezt mindvégig egyfajta összehasonlító szempontrendszer alapján képzeltem el. Ebbe egyszerre tartozott bele a szépirodalmi szövegek komparatív elemzése és az ezt a témát vizsgáló irodalomtörténetek, kérdésfelvetések értelmezése, tehát a szépirodalmi elemzéseket mindig kísérték az úgynevezett metaelemzések is, melyek során az ezt vizsgáló irodalomtörténeti vagy elméleti tanulmányok módszertana és kérdésfelvetései is érdekeltek. Mindebből következik az is, hogy mind az oktatásban, mind a kutatásban foglalkoztattak a különböző nyelvű irodalmak közötti viszonyok, így a fordítások, ezek recepciótörténete és elméleti megközelítése. Ez az érdeklődési kör alapvetően a transznacionális komparatisztika irányába vezetett, az utóbbi 5-7 évben a kutatásom előterében a magyar irodalom transznacionális vizsgálata állt, főként a román és a német nyelvű irodalmakkal való összevetésben vizsgáltam az utóbbi 30-40 év magyar irodalmát. Az irodalom kutatása mellett lassan közel tíz éve kezdtem el a kutatások szintjén foglalkozni a képregénnyel, elsősorban a magyar és a kelet-európai képregény történetével, a képregény lehetséges elemzési módszereivel és természetesen oktatásával. A Pécsi Egyetemmel közösen több konferenciát is szerveztünk, és immár negyedik kötetét is megérte a 2017-ben útjára indított Képregénytudomány címet viselő könyvsorozat, mely a magyar képregénykutatás aktuális eredményeit tárja az olvasó elé.
Rólunk: Mit talál izgalmasnak a bécsi Finnugor Tanszéken?
VF: A Bécsi Egyetem Finnugor Tanszéke sok szempontból olyan közeg, mely mind az eddigi, mind a tervezett kutatásaimat illetően inspiráló jelleggel rendelkezik, hiszen a tanszék eddigi tevékenysége, a kollégák szerteágazó kutatási kérdésfelvetései mind motiválóak és olyan kapcsolódási pontokat jelentenek, melyek szinte megelőlegezik a gyümölcsöző együttműködés lehetőségét. Tehát elsősorban azt gondolom izgalmasnak, hogy miként lehet azokat a metszéspontokat megtalálni, melyek közös kutatásokat, projekteket tesznek a közeljövőben lehetővé. Emellett a tanszék légköre, nyitott közege már az első pillanattól fogva megfogott.
Rólunk: Hogyan szeretne hozzájárulni a tanszék profiljához? Vannak már konkrét elképzelései vagy tervei?
VF: Alapvetően úgy gondolom, hogy a transznacionális komparatisztika új lehetőségeket hordoz a hungarológia számára is, bizonyos jelenségek átfogó, összehasonlító távlatban való vizsgálata egyszerre termékenyítheti meg, frissítheti fel a már eddigi kérdésfelvetéseket és jelölhet ki új irányokat, lehetőségeket. Ilyen például a magyar irodalommal kapcsolatos többnyelvűségkutatások, mely iránt mind bizonnyal több kolléga is érdeklődik. Emellett a magyar irodalom német nyelvterületen való recepció, hatástörténete, viszonyrendszere szintén olyan tématerület, mely méltán tarthat számot a hungarológiai kutatások között is, mint ahogyan erre korábban is volt már példa. Lényegesnek tartom azt is, hogy a nyelv, a történelem, az irodalom stb. mellett a magyar popkultúra aktuális tendenciái is szerepet kapjanak az oktatásban és a kutatásban, itt a magyar képregény vizsgálatát szintén tágabb körben képzelem el, ami jól kiegészítheti a tanszéken eddig folyó kutatásokat.
Rólunk: Ha egy érettségiző megkérdezné Öntől, hogy miért érdemes Bécsben magyar szakon tanulnia, mit válaszol neki?
VF: Itt több szempontot is fel lehetne sorakoztatni, és úgy vélem, mind az Ausztriában, mind a Magyarországon érettségizettek találnak kihívásokat maguk számára a bécsi magyar szakon. Egyrészről aki itt tanul tovább, annak átfogó képe lesz a magyar kultúra és irodalom hagyományrendszeréről, kortárs folyamatairól és tendenciáiról, másrészről bepillantást nyerhet a kultúrát, nyelvet és irodalmat érintő aktuális kutatásokba, ezek kérdésfelvetéseibe. Nem mellékesen, aki nem tud, az kiválóan megtanulhat magyarul, és ennek köszönhetően számos területen kamatoztathatja az itt megszerzett tudását. Emellett a különböző ösztöndíjak, pályázatok arra is lehetőséget biztosítanak, hogy a hallgatók hosszabb-rövidebb időt a magyar nyelvterület más egyetemein tölthessenek, tehát hallgathatnak kurzusokat Budapesten, Debrecenben vagy éppen Pozsonyban, Kolozsváron is.
Rólunk: Mit jelent Önnek, hogy egy olyan helyen tanít és kutat hungarológiát/magyarságtudományt, amely Magyarországon kívül, de mégis a közvetlen közelében van, és ahol létezik egy nagy magyar közösség, illetve egy magyar népcsoport is? Ön szerint mik a kihívások vagy feladatok a hungarológiai tanszéknek egy ilyen helyzetben?
VF: Ez a helyzet nem teljesen ismeretlen számomra, 2015-2016 között tanítottam egy ideig a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem magyar szakán is, és a helyzet ott részben hasonló volt. Alapvetően azt gondolom, hogy ennek a helyzetnek köszönhetően a bécsi hungarológia többes kihívással néz folyamatosan szembe, hiszen egyrészről lényeges szerepe van a magyar kultúra idegen nyelvű környezetben való közvetítése terén, másrészről az ausztriai magyar közösség kultúrájának ápolása, oktatása is a feladatai közé tartozik, és nem utolsó sorban a bécsi egyetemen magyar tanárképzés is folyik, tehát az ausztriai magyar nyelvű oktatás szakembereinek utánpótlásképzése is a feladataink között van. Már csak ebből is látszik, hogy a bécsi hungarológia a kihívásokat tekintve nem szűkölködik, hiszen ezen feladatok összeegyeztetése, megszervezése nem mindig egyszerű. Emellett a kutatások terén lényeges azt is látni, hogy fontos a nemzetközi tudományos közegben is képviselni és megjeleníteni a magyar kultúra jelentős alkotásait, azokat a tudományos eredményeket – akár a nyelvészetben, irodalomtudományban vagy kultúratudományban –, melyek jelentős mértékben hozzájárulhatnak a nemzetközi kutatásokhoz, kutatási tendenciákhoz. És a nemzetközi viszonylatban való láthatóság mellett lényeges az is, hogy az itt folyó kutatások, eredmények állandó jelleggel jelen legyenek a magyar tudományos közegben is, tehát kiemelten fontosnak tartom a más egyetemekkel való együttműködést, egyrészről a magyar nyelvterület különböző felsőoktatási intézményeivel – akár Magyarországon, akár Romániában, Szerbiában, Ukrajnában vagy Szlovákiában –, másrészről azon hungarológiát oktató egyetemekkel, melyek Prágában, Berlinben vagy éppen Varsóban működnek. Mindezt a jól szervezett oktatási és kutatási tevékenységünk biztosíthatja, mely végül a jól képzett szakemberek képzése által hozhatja a legtöbb eredményt.
Címkép: Vincze Ferenc a tanulmányi információs vásáron (BeSt³) a bécsi Stadthalle-ban 2022 márciusában (fotó: Era Erlinghagen)
Akár ez is tetszhet
