Közös megemlékezésre hívott minden Bécsben élő magyart Ausztria két legnagyobb, több egyesületet összefogó ernyőszervezete. Az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsége, valamint az Ausztriai Magyar Szervezetek Kerekasztala első alkalommal tartott közös megemlékezést az összefogás jegyében.
Március 13-án, csütörtökön este hat órakor egy különleges megemlékezést tartottak az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hőseinek tiszteletére. Az ünnepségnek a 100 éves Collegium Hungaricum épülete adott otthont, nem véletlenül: a kollégium előterében egy Petőfi Sándor emlékére állított mellszobor található, aki központi figurája volt az 1848. március 15-én történt pesti eseményeknek.
Az ünnepi megemlékezést Dr. Blaskó Katalin, az est moderátora és műsorvezetője nyitotta meg, aki köszöntötte a szép számmal megjelent közönséget, és felkérte Dr. Méhes Mártont, a Collegium Hungaricum igazgatóját, az ünnepség házigazdáját, hogy tartsa meg köszöntő beszédét.
Dr. Méhes Márton köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik részvételükkel tiszteletüket fejezik ki az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hősei felé. Röviden ismertette a korábban a Collegium Hungaricum székhelyéül szolgáló Trautson Palota történetét. A Trautson palota egykoron a nemesi testőrségnek adott otthont, köztük számos magyarral. A forradalom kitörésekor a negyven főből álló testőrségből harmincnégy magyar tért haza Magyarországra harcolni: köztük Török Ignác és Klapka György. Tették, amit tenniük kellett, a közösségért, hazájuk szolgálatáért indultak útnak.
Dr. Méhes Márton történeti összefoglalója után Szilágyiné Bátorfi Edit, Magyarország bécsi nagykövete osztotta meg ünnepi gondolatait. Hangsúlyozta, hogy különösen örül a rendezvény létrejöttének, mert az összefogás jegyében született. Sajnos manapság külhonban nem magától értetődő a magyar ünnepeink megtartása. Ezért nagyon fontos szerepe van az összetartásnak, mint ahogy a márciusi ifjak lelkesedése, összefogása és odaadása szembe ment az akkori valósággal: a magyar nemzet nincs örök szolgaságra kárhoztatva.
Az ünnepi beszédek és köszöntések sorát Hausmann-Farkas Elizabeth folytatta, aki Dr. Seidler Andrea, az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsége elnökének a nevében fejezte ki háláját az egybegyűltek felé. Kiemelte, hogy jelenünk egyik nagy kihívása külföldi magyarként, az identitásunk megőrzése. Magyarnak lenni határon innen és túl nagy felelősséget jelent: mindannyiunknak felelőssége van abban, hogy ápoljuk gyökereinket és hagyományainkat.
Végül a zárógondolatokat Mentsik Szilvia, az Ausztriai Magyar Szervezetek Kerekasztalának elnöke osztotta meg a jelenlevőkkel. Beszédének központi eleme Kossuth Lajos szavai voltak:
„Én nem lehetek jövendőmondó, de amennyire emberi számítás szerint lehet, jósolni merek: Ha e nemzetet a szabadságtól megfosztják, el fog veszni, vagy legalább el fog sorvadni.”
Mentsik Szilvia ünnepi beszédében kifejtette, hogy Kossuth Lajos próféciája, bizony ma is érvényes. Kötelességünk és feladatunk, hogy az elődeink által kivívott szabadságot megőrizzük, és továbbadjuk az utánunk jövő nemzedéknek. Meg kell őriznünk azt a szabadságot, hogy szabadon ápolhatjuk anyanyelvünket, kultúránkat, identitásunkat, bárhol is éljünk a nagyvilágban. Ezt hogyan tudjuk megvalósítani?
„A válasz igen egyszerű: csak együtt, egymásra figyelve, tisztelettel és összefogással. A béke nem csupán a fegyverek elhallgattatása, hanem a kölcsönös megértés, a párbeszéd és az igazságosság keresése.” – fogalmazta meg Mentsik Szilvia.
A szebbnél szebb gondolatok után Dr. Szilágyi Márton, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem egyetemi tanára tartott előadást a forradalmi Pestről, a március 15-i forradalom kevésbé ismert tényeiről. Kiderült: eredetileg március 19-re tervezték a megmozdulást, de a március 13-án kitört bécsi forradalom minden előzetes tervet felborított. Március 14-én este értesültek a fiatalok a bécsi eseményekről, ugyanis akkoriban az üzeneteket, táviratokat a Dunán, gőzhajóval továbbították, így egy napba telt, mire bármilyen üzenetváltás célba ért. Az akkori ifjúság úgy döntött, nem várnak tovább, és március 15-én akcióba lendültek.
Az ünnepi megemlékezést a SVUNG bécsi magyar színtársulat és a Napraforgók Néptáncegyüttes közös színpadi előadása zárta. A színdarab és az est lezárásaként a Collegium Hungaricum előterében található Petőfi mellszobor került feldíszítésre: minden ünneplő résztvevő egy-egy barkaágat helyezhetett el tiszteletét fejezve ki a forradalom egyik legmeghatározóbb alakja felé.
Kiemelt kép: Központi Szövetség
Akár ez is tetszhet
