Liszt és öröksége címmel hirdette meg két tavaszi koncertjét Kiss Petra, tizenkét éve Salzburgban élő magyar zongoraművész. Március 15-én a bécsi Bechstein Centrumban, 23-án Salzburg tartományban, Anifban a Haus der Kultur koncerttermében hallhatja majd a közönség a fiatal tehetséget, aki küldetésének érzi, hogy az ausztriai magyarságnak a komolyzenén keresztül mutassa meg a magyar gyökereket.
Kiss Petra 1990-ben Budapesten született, nyolcévesen kezdett zongorázni. Már tizenkét évesen megmutatkozott rendkívüli tehetsége: sorra nyerte a díjakat országos és nemzetközi versenyeken. A neves Salzburgi Mozarteum Egyetemen (Universität Mozarteum Salzburg) dicsérettel végzett szólózongoristaként, majd ugyanott folytatta posztgraduális tanulmányait. A világhírű professzor, Jacques Rouvier irányításával tanult csaknem hat éven át, majd ugyancsak a legmagasabb kitüntetéssel szerezte meg mesterdiplomáját koncertzongora szakon 2017-ben. Kétszer vehette át a magyar köztársasági ösztöndíjat a zeneakadémián töltött évek során elért kiváló tanulmányi eredményéért. Európa-szerte ad szólóesteket, többek között Prága, Milánó, Lipcse kedvelt zongoristája. 2013-ban debütált a pekingi Nemzeti Előadóművészeti Központban, azóta visszatérő vendégművész Kínában.
Jelenleg – idestova tizenkét éve – Salzburgban él, tanít Felső-Ausztriában, Salzburgban. Világszerte inspirálja a közönséget, szólókoncertjei mellett állandóan szerepel neves zenekarokkal. Rendszeresen szervez jótékonysági programokat daganatos beteg gyerekek javára, az Endometriózis Magyarország önkéntese.
A fiatal tehetség küldetésének érzi, hogy az ausztriai magyarsággal megismertesse a magyar kulturális örökséget, a komolyzenén keresztül mutassa meg a magyar gyökereket.
“Úgy gondolom, hogy osztrák-magyarként nagyon fontos megtartani gyökereinket. Noha a Bartók–Kodály-vonalat is erősítem, és sokat játszom Bartók zenéjéből, valahogy mégis Liszt zenéje állt hozzám mindig a legközelebb.
Valószínűleg azért, mert Liszt növendéke volt Dohnányi, az övé Thomán István, majd az ő tanítványa Máté Klári néni, aki pedig az én professzoraim mestere volt a Zeneakadémián. Így generációról generációra sikerült továbbadni Liszt tanításait.“
A két márciusi koncert azért is fontos számára, mert Liszt mindig a kedvence volt. “A koncert címe: Liszt és a liszti hagyaték. Az első darab, amelyet játszom, egy Siloti-átirat. Siloti Johann Sebastian Bach egyik prelúdiumát dolgozta át. Ezt például Grigorij Szokolov orosz zongoraművész mindig ráadásnak játssza, de szerintem nyitószámnak is kiváló, remek hangulatot teremt. Érdekesség, hogy Siloti Liszt tanítványa volt, ám az egyetlen, akiről ajánlást adott. Köztudott volt, hogy soha, senkiről nem írt, ez is jelzi Siloti kivételes zsenialitását. Számos átiratot készített zongorára, és ahogy Liszt leveleiből kiderült, nagyra becsült művész volt. Liszt nagyszerű tehetségnek tartotta őt, óriási jövőt jósolt neki zongoristaként, végül nem az lett: koncertszervezéssel foglalkozott, Csajkovszkij menedzsere lett.
A folytatásban eredeti Liszt-művek következnek. Az egyik a Consolation – Vigasztalások -, amely nem tartozik a legismertebb Liszt-szerzemények közé, nem tipikus Liszt-mű, viszont Petrát talán éppen ez fogta meg, számára rendkívül gyönyörű és különleges alkotás. A programból szinte kihagyhatatlan a H-moll szonáta, Liszt egyik legmonumentálisabb műve. Felcsendül majd ez is.
„Amikor Lisztet játszom, akkor érzem magam a legjobban a zongoránál, akkor tudom a legjobban kifejezni az érzéseimet.”
A repertoárt kiegészítem Isaac Albéniz-darabokkal. Ő egy spanyol zeneszerző és zongoraművész számos impresszionista vonással. Nagy rajongója volt Lisztnek, sokat inspirálódott virtuóz stílusából. Állítólag találkoztak Weimarban, egy alkalommal zongoraórán járt nála, de ebben nem biztos a zenetudomány. Az azonban biztos, hogy erősen érezhető munkáiból a Liszt hatása. Albéniz a spanyol népzenét dolgozta fel: a flamencótól kezdődően az összes, spanyol népzenei elem felfedezhető zenéjében. Komponálási stílusa a Liszt-féle magyar rapszódiákra emlékeztet markánsan, ezért gondoltam, hogy beleteszem a műsorba. Albénizt sokan játsszák gitáron, hiszen hazájában szinte mindenki gitározik. Nekem az Asturias mindig nagy kedvencem volt, rengetegen adják elő, éppen ezért ma már sokan inkább gitárdarabként ismerik, pedig zongorára íródott. Megtanultam, szeretem, játszom. Az Albéniz-művek közül még a Granada, az El Puerto, a Santa Maria hangzik el előadásomban, utóbbi egyébként egy karibi kikötőről szól. Az Ibéria-sorozat az egyik legnagyobb spanyol impresszionista zenei alkotás, amely az Ibériai-félszigetet járja be, a gyönyörű, spanyol tájakat mutatja be a zenén keresztül. Az Evocation egy visszaemlékezés, ebben is megjelennek táncos elemek, Debussy-s harmóniák, korai impresszionizmus ugyancsak felfedezhető benne.
A koncert zárásaként egy Dohnányi rapszódia hallható majd Petrától, amely amúgy Fischer Annie sikerdarabja volt, ráadásként ezzel ajándékozta meg mindig rajongóit. A Liszt-növendék Dohnányiról létezik egy legendás történet: a zeneakadémiai felvételin minden jelentkezőnek le kell adnia egy listát, hogy mit játszik, abból választ a zsűri. Egy klasszikus szonátát – például Mozarttól, Haydntől vagy Beethoventől – kötelező felírni. Nos, ő feljegyezte Beethoven 32 zongoraszonátáját. A bizottság kérdezte tőle, mégis melyiket adja elő, erre ő azt válaszolta, hogy bármelyiket, hiszen mindegyiket tudja kívülről. Dohnányi is fantasztikus karakter volt. Az ő alkotásával ér véget a szólóest.
“Arra gondoltam, hogy bemutatom kicsit Liszt zenéjét, továbbá érzékeltetem, hogy tanítványai, követői életére milyen hatással volt, miként vitték tovább értékeit. Szerintem ez is nagyon fontos.”
Liszt örökségét két alkalommal ismerheti meg Kiss Petra interpretációjában a közönség: március 15-én 16.30 órakor a bécsi Bechstein Centrumban, 23-án 19 órakor Anifban, a Haus der Kultur koncerttermében játszik az ismert zongoraművész.
A bécsi koncertre a belépés ingyenes, ajánlott a regisztráció.
Kiemelt kép, fotók: Kiss Petra
