Magyar irodalom és közvetítése osztrák kontextusban

Milyen feladatok és kihívások elé néz az a magyartanár, aki az egyetem elvégzése után magyar nyelvet és irodalmat kezd tanítani az ausztriai iskolarendszerben? Milyen közös pontjai vannak a magyar és osztrák irodalomnak, amelyek segíthetik az összehasonlító módszertanú oktatást? Többek között ezeket a kérdéseket vizsgálta Erika Erlinghagen és Vincze Ferenc, a Bécsi Egyetem Finnugor Tanszék hungarológia képzésének két oktatója közös kutatási pojektjében, a Szövetségi Kancellári Hivatal finanszírozásával.

A projekt célja elsősorban az volt, hogy feltérképezzék a magyar irodalom oktatásának helyzetét és lehetőségeit Ausztriában. A kutatás keretében kerekasztal-beszélgetést szerveztek az oktatás különböző színtereinek szereplőivel, egy workshopot a Felsőőri Kétnyelvű Szövetségi Gimnáziumban a magyartanárok számára, egy nemzetközi konferenciát a Bécsi Egyetemen, és mindennek összegzéseként jelent meg a Magyar irodalom és közvetítése osztrák kontextusban (Ungarische Literatur und ihre Vermittlung im österreichischen Kontext) című kötetet. A kötet számos gyakorlati javaslatot is tartalmaz az ausztriai magyar nyelvoktatáshoz. Erika Erlinghagen válaszolt a könyvvel kapcsolatos kérdéseinkre.

Farkas Noémi/Rólunk.at: Milyen problémákba ütközik a magyar oktatás az ausztriai környezetben?

Erika Erlinghagen: Amennyiben a magyaroktatás problémáit próbáljuk körüljárni, fontos már az elején megemlíteni, hogy nem lényegtelen, hogy ez az oktatás milyen rendszerben és körülmények között zajlik. Mert míg például Burgenlandban az állami iskolarendszeren belül történik a magyaroktatás, addig Bécsben nagyobb részt ezen kívül. Itt különböző egyesületek szervezésében kerül sor az oktatásra. Az iskolarendszeren belül többnyire azzal kell a pedagógusnak szembesülnie, hogy sokszor nagyon heterogén csoportokat tanít, akik eltérő szinten birtokolják a nyelvet, és ezért erőteljes differenciált megközelítésre és módszertanra van szükség. Emellett a magyaroktatáson belül az irodalmat illetően érdemes arra is felhívni a figyelmet, hogy jelentős különbség van az osztrák és a magyarországi irodalomoktatás között, hisz míg az előbbi esetén kevésbé jellemző a kanonikus, tehát konkrét művek elsajátítását célzó tanítás, addig az utóbbi a mai napig efelől tanítja az irodalmat. Ezért kiemelten fontos, hogy az ausztriai magyaroktatásban résztvevő pedagógus jól tájékozott és felkészült legyen, hiszen sok esetben a tanított művek kiválasztása csak rajta múlik. Itt jelent problémát, hogy vannak ugyan kifejezetten az Ausztriában zajló magyaroktatás számára készített tankönyvek, de ezek jelentős része nem célzottan az irodalomoktatás, hanem a nyelvoktatás számára készült.

Farkas Noémi/Rólunk.at: Milyen kapcsolatok vannak az osztrák és magyar irodalom között?

Erika Erlinghagen: Az osztrák és a magyar irodalom között számos kapcsolat, érintkezési pont található, úgy vélem, ez nem újdonság. A projekt végén megjelentetett kötet számos olyan témát érint, melyek mentén izgalmas összevetések születhetnek. Például megemlíthető a burgenlandi magyar irodalom kérdésköre, melyről részletesen ír Istvanits Kerstin a könyvben. Itt a kisebbségi helyzet, a többnyelvűség mint olyan kapaszkodók, melyek úgy általában véve lényeges szempontok mind az osztrák, mind a magyar irodalomban. Ezt egészíti ki Kókai Károly tanulmánya is, mely a magyar irodalom Burgenland-képét vizsgálja, elsősorban a XX. századi magyar irodalom kapcsán. Izgalmas téma a határátlépés, a történelmi események megjelenése a magyar és az osztrák prózában, melyet a Történelem másodkézből című szöveg fejt ki alaposan, és ebben például a vasfüggöny leomlása, ennek szerepe a két ország történetében hangsúlyos szerepet kap. Mindemellett a tanulmányok érintik a holokauszt irodalmát, vagy éppen az Osztrák–Magyar Monarchia jelentette közös múltból fakadó közös pontokat, tematikai hasonlóságokat.

Farkas Noémi/Rólunk.at: Milyen módon lehet alkalmazni ezeket a kapcsolatokat az ausztriai magyar oktatásban? Vannak gyakorlati útmutatások a kötetben?

Erika Erlinghagen: A kötet felvetette javaslatok a kontextualizáló oktatás gyakorlatában tudnak segíteni, hiszen az iskolarendszerű tanításban feltételezhető, hogy a diákok már részben ismerik az osztrák irodalom egy-egy alkotását, s így amennyiben ezek felől, ezeket felhasználva vezetik át a pedagógusok a diákokat a magyar irodalomba, úgy lényegesen könnyebb a helyzetük. Ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy mindez fordítva is használható, hiszen amennyiben az osztrák irodalmat szeretné valaki megismertetni a diákjaival, úgy szintén hasznos tud lenni, ha tud ehhez magyar irodalmi példákat is használni. A kötetbe bekerült tanulmányok egy része az ilyen jellegű, kontextualizáló oktatásban tud segíteni, s emellett olyan szöveg is szerepel a könyvben, mely konkrét és gyakorlati példákat, módszertani javaslatokat fogalmaz meg az irodalom kisiskolások számára történő oktatását illetően. Emellett a kötetben olyan mintaóratervek is szerepelnek, melyek egy-egy szépirodalmi szöveg feldolgozására tesznek javaslatot, tehát gyakorlati útmutatóként használhatók.

Farkas Noémi/Rólunk.at: Kinek ajánlják a kötetet?

Erika Erlinghagen: A kötetet elég széles olvasóközönség számára ajánlhatjuk. Természetesen első helyen szerepelnek azok a tanárok, akik részt vesznek az ausztriai magyaroktatásban, hiszen ők témát, módszertani lehetőségeket, gyakorlati útmutatókat és egy válogatott bibliográfiát is találhatnak a kötetben, s mindezt jól tudják használni a tanítás során. Emellett haszonnal forgathatják a könyvet a tanárképzésben résztvevő egyetemi hallgatók is a tanári pályára való felkészülés során. És természetesen a kötet annak a tágabb közönségnek az érdeklődésére is számot tarthat, akiket egyszerűen csak érdekelnek az osztrák és a magyar irodalom közötti kapcsolatok, az ausztriai magyar iskolarendszer sajátosságai és kialakulása, vagy éppen újabb olvasmányélményt keres ebben a témában.

Kiemelt kép: Bécsi Egyetem