Múzeumba sokféleképpen lehet menni: van, aki egyedül, a saját tempójában fedezi fel a műveket, mások társaságban szeretnék megosztani élményeiket, és olyanok is akadnak, akik egy tárlatvezetés során, kérdéseken és beszélgetéseken keresztül szeretnének közelebb kerülni a műalkotásokhoz. Bécsben azonban ritka lehetőség, hogy mindezt magyar nyelven tegyék meg. Ezt az űrt próbálja betölteni Liszkay Veronika múzeumpedagógus, aki évek óta vezet magyar nyelvű programokat a város jelentős művészeti intézményeiben.
Legutóbb az Albertina Modern aktuális kiállításán, a KAWS-tárlaton vezette végig magyarul az érdeklődőket. A mintegy tizenöt fős csoportnak nem egyszerűen a művészről és az alkotásokról beszélt, hanem arra ösztönözte
őket, hogy saját gondolataikat is megfogalmazzák. Szerinte egy jó tárlatvezetés nem attól lesz emlékezetes, hogy mennyi adat hangzik el rajta. „Nem az a cél, hogy egy órán keresztül csak hallgassák az információkat. Engem az érdekel, hogy ők mit gondolnak egy műről, milyen érzéseket vált ki belőlük, mit vesznek észre rajta.”
Liszkay Veronika számára a múzeumok világa már gyerekkorában természetes közeg volt. „Rengeteget jártunk múzeumba a szüleimmel. Amikor utaztunk, szinte minden fontos kiállítást megnéztünk. Engem mindig az érdekelt, hogyan lehet ezt a gyerekek számára is élvezhetővé tenni.” Ez az érdeklődés később a tanulmányaiban is meghatározó lett.
Budapesten magyar nyelv és irodalom szakot végzett, emellett múzeumpedagógiát tanult, ahol művészettörténettel is foglalkozott. Már ekkor tudta, hogy elsősorban gyerekekkel szeretne dolgozni. Tizenöt éve él Bécsben, és immár több mint egy évtizede tart magyar nyelvű múzeumpedagógiai foglalkozásokat. Szabadúszóként főként a 3–10 éves korosztállyal dolgozik, mert szerinte már egészen kicsi korban fontos elkezdeni a művészethez való kapcsolódás kialakítását.
„Nagyon fontos számomra, hogy a művészet szeretetét átadjam a gyerekeknek. Nem az a cél, hogy művészettörténeti adatokat tanuljanak meg, hanem hogy legyen egy saját élményük, amihez később vissza tudnak nyúlni.”
Saját kreatív programját MUSEUMFUN néven építette fel. A koncepció lényege, hogy a gyerekek játékosan ismerkedjenek meg a műalkotásokkal és a művészek világával. A programjai helyszínei között szerepel többek között az Albertina, a Belvedere Museum, valamint Klimt Villa, Gustav Klimt utolsó műterme is.
A gyerekcsoportokkal először a kiállításokat járják be, majd a látottak alapján közösen alkotnak. „Mindig a kiállításból inspirálódunk. Viszem az összes szükséges anyagot, és együtt készítünk műalkotásokat.” A kézműves foglalkozások szerinte nem egyszerű kiegészítő programok, hanem az élmény fontos részei. A gyerekek így nemcsak beszélnek a művészetről, hanem saját maguk is megtapasztalják az alkotás folyamatát. Bár Liszkay Veronika munkája elsősorban a gyerekekhez kapcsolódik, az utóbbi időben egyre több felnőtt is kíváncsi lett a magyar nyelvű tárlatvezetéseire. A fordulópontot az Albertina Modern egyik korábbi kiállítása jelentette, ahol több csoportot is végigvezetett. „Mindig azt kérdezték a végén, hogy mikor lesz a következő. Akkor gondoltam,hogy érdemes lenne ezt folytatni.”
A siker szerinte részben annak köszönhető, hogy sokan már korábban megismerték a munkáját. Évek óta dolgozik a bécsi magyar közösséggel, korábban könyvbemutatókat és kreatív foglalkozásokat is szervezett magyar gyerekkönyvszerzőkkel. A résztvevők azonban nem csak azért jönnek, mert magyarul hallhatják a kiállításokat. „Azt mondják, azért szeretik ezeket a vezetéseket, mert sok kérdést teszek fel. Szerintem nagyon sokat tanulhatunk egymástól. Mindig érdekes meghallgatni, hogy ki hogyan lát egy művet.”
Liszkay Veronika szerint különösen a kortárs művészet alkalmas arra, hogy párbeszédet hozzon létre. „Egy műalkotásnak nincs mindig egyetlen helyes értelmezése. Mindenki hozzátesz valamit a saját tapasztalataiból.” A tárlatvezetéseken ezért nem az a cél, hogy a résztvevők ugyanarra a következtetésre jussanak, hanem hogy merjenek kérdezni és gondolkodni. A felnőtteknek szóló programokat egyelőre körülbelül kéthavonta szervezi. Az alkalmakat saját név alatt hirdeti meg, elsősorban közösségi felületeken. Bár tudja, hogy ma már a közösségi média nélkül nehéz programokat eljuttatni az emberekhez, nem szeretne klasszikus értelemben vett „önmarketinget” építeni maga köré. „Nem vagyok az a típus, aki mindenáron reklámozza magát. Inkább azt szeretem, ha azok találnak meg, akiket valóban érdekel ez a világ.”
Liszkay Veronika számára a múzeumpedagógia végső soron nem a műtárgyakról szól, hanem arról, hogy kapcsolat jöjjön létre ember és alkotás között. Legyen szó óvodás gyerekekről, akik először lépnek be egy múzeumba, vagy felnőttekről, akik szeretnék jobban érteni, amit látnak: a cél ugyanaz. Közelebb hozni a művészetet – magyarul is.
Fotók: Horváth Nóra
Akár ez is tetszhet
