Mit jelent ma magyarnak lenni Bécsben? Látható-e még a magyar jelenlét a város szövetében, vagy csupán történelmi lábjegyzetekben él tovább? Johann Szegő János Ungarisches Wien – Magyar Bécs című kötete ezekre a kérdésekre keres választ, miközben a múlt felől közelítve segít újraértelmezni a bécsi magyar közösség jelenét is.
Bécs a bécsi magyarok számára egyszerre otthon és emlékezethely. A mindennapok városa, ahol dolgozunk, tanulunk, családot alapítunk, ugyanakkor egy olyan történelmi tér is, amelyhez a magyar múlt számtalan szállal kötődik. Johann Szegő János Ungarisches Wien – Magyar Bécs című könyve ezt a kettősséget ragadja meg: a várost, mint élő környezetet, és mint történeti lenyomatokkal teli kulturális teret.
A kötet bemutatójára január 14-én magyar nyelven, majd január 21-én német nyelven került sor a bécsi Café Museumban. A helyszínválasztás különösen beszédes a bécsi magyar közösség számára: a Café Museum nem csupán egy ikonikus kávéház, hanem a közép-európai szellemi élet egyik emblematikus tere, ahol egykor magyar gondolkodók, művészek és politikusok is rendszeresen megfordultak.
Szegő könyve nem klasszikus értelemben vett várostörténeti munka. Nem évszámok és események lineáris felsorolására épül, hanem történetek, személyek és helyszínek mentén rajzolja fel azt, amit „magyar Bécsnek” nevezhetünk. Ez a megközelítés különösen közel állhat a mai bécsi magyarok tapasztalatához, akik saját életükben is inkább mozaikokból, személyes élményekből és részleges kötődésekből építik fel identitásukat.
A könyv egyik legfontosabb üzenete, hogy a magyar jelenlét Bécsben soha nem volt egységes vagy egyértelmű. A magyar elit, értelmiség és hivatalnoki réteg a Monarchia idején szerves része volt a birodalmi központ életének, miközben folyamatosan kereste saját helyét és önmeghatározását. Ez az ambivalencia – az otthonosság és az idegenség egyidejűsége – meglepően ismerős lehet a mai bécsi magyar közösség számára is.
Szegő külön figyelmet szentel azoknak a városi tereknek, amelyekhez magyar történetek kapcsolódnak: utcáknak, intézményeknek, kávéházaknak. Ezek a helyek ma is részei a város mindennapjainak, ám magyar vonatkozásaik többnyire rejtve maradnak. A könyv egyik erénye éppen az, hogy segít „újraolvasni” Bécset: rávilágít arra, hogy a város nem csupán osztrák, hanem közép-európai – és ezen belül magyar – örökséget is hordoz.
A bécsi magyar közösség szempontjából a Magyar Bécs nem pusztán múltidézés. A kötet burkoltan, de következetesen felteszi a kérdést: mit kezdünk ezzel az örökséggel ma? Létezik-e folytonosság a történelmi magyar jelenlét és a mai migrációs, diaszpóraközösség között? Vagy a két tapasztalat végérvényesen elszakadt egymástól? Szegő nem kínál kész válaszokat, inkább gondolkodási keretet ad, amelyben ezek a kérdések újra és újra feltehetők.
A könyv olvasása közben óhatatlanul felmerül a kérdés: miként válhat a múlt tudása a jelen erőforrásává? Szegő János munkája arra ösztönöz, hogy a magyar bécsi közösség ne csak megőrizze, hanem értelmezze is saját történeti beágyazottságát. A magyar nyomok felismerése a városban ugyanis nem öncélú emlékezés, hanem egy lehetőség arra, hogy a jelenben élő közösség tudatosabban viszonyuljon saját helyzetéhez, szerepéhez és láthatóságához. Ebben az értelemben a könyv nem egy lezárt múltat mutat be, hanem párbeszédre hív: a város, a történelem és a mai bécsi magyar közösség között. Nem identitásreceptet kínál, hanem tükröt tart: megmutatja, hogy a magyar jelenlét mindig is sokrétegű, változó és gyakran láthatatlan volt ebben a városban. Éppen ezért a Ungarisches Wien – Magyar Bécs nemcsak a múltról szól, hanem a jelenről is – arról, hogyan lehetünk egyszerre otthon Bécsben és tudatos részei egy tágabb magyar kulturális történetnek.
Fotók: Tóth Domonkos
Akár ez is tetszhet
