Karácsony közeledtével egyre gyakrabban hallani a kérdést: lehetséges-e, hogy a könyv mint árucikk, luxustermékké válik, és még kevesebbek engedhetik meg maguknak az új könyvek beszerzését? Erről a témáról osztja meg velünk gondolatait Krusovszky Dénes magyar költő, író, műfordító “Magyar szinkron” című rovatában.
Az utóbbi időkben Magyarországon sok szempontból a legijesztőbb könyvpiaci pillanat a 2020-as könyvesbolt-zár volt. A világjárvány körülményei között hónapokig csak az online térből lehetett könyveket rendelni, elmaradt a Könyvfesztivál és a Könyvhét is, majd a rákövetkező évben nagyjából ugyanez ismétlődött meg, igaz, legalább a könyvesboltok nyitva tarthattak, ha a forgalmuk jó időre le is csökkent. Könnyen azt lehetett hinni, hogy 2022 majd a fellélegzés éve lesz, ám a februárban elindult ukrajnai orosz agresszió, az elhúzódó háború, az ezzel együtt járó gazdasági válság, és a rezsiárak drasztikus emelkedése ismét rendkívül nehéz helyzetbe sodorja a könyves szakmát, illetve a társadalomnak azt a részét, amelyik az olvasást, a könyvek vásárlását fontos tevékenységnek, szívügynek és kultúrateremtő, kultúrafenntartó tevékenységnek gondolja.
A könyv mint luxustermék
Karácsony közeledtével egyre gyakrabban hallani a kérdést: lehetséges-e, hogy a könyv mint árucikk, luxustermékké válik, és még kevesebbek engedhetik meg maguknak az új könyvek beszerzését? Az előjelek enyhén szólva sem biztatók, a papír-árak növekedésével a nyomdai költségek folyamatos, meredek emelkedésben vannak, ezzel együtt a megnövekedett rezsiköltségek miatt a kereskedőknek is muszáj magasan tartani az árrést, a szállítók az üzemanyag díjat kénytelenek emelni, ennél fogva kevesebb akcióra, leárazásra lehet számítani. Nem beszélve arról, hogy az olyan kiadók esetében – és a magyar piac sajátosságai folytán a hazai szereplők jelentős része ilyen – amelyek egy-egy nagy kereskedelmi csoport égisze alatt működnek, könnyen lehet, hogy a könyvesbolti árusítás megemelkedett költségei azonnal a könyvek árában is megjelennek majd, azaz már meg is jelentek.
Mindenek ellenére, marad idő az olvasásra
Nem lehet vitás, hogy egy olyan helyzetben, amikor a téli fűtésszámla kifizetése is sokaknak gondot fog jelenteni, amikor az élelmiszerek ára napról napra emelkedik, amikor számos nélkülözhetetlen szolgáltatás a korábbi árának többszörösébe kerül, az olyan kiadásokon lesz képes valamennyit spórolni a fogyasztó, amelyek nem jelentenek közvetlen létszükségletet – vagyis amit köznapian luxuscikkeknek hívunk. Márpedig a könyv nem létszükséglet, még ha ezt nem is könnyű kimondani. A történet pozitív olvasata – mert van ilyen is – szerint ugyanakkor mivel az összes nem nélkülözhetetlen termék elképesztő módon megdrágult, az ezek között még mindig relatíve elérhető árúnak mondható könyv megtarthatja vásárlói népszerűségét. Hogy ez valóban alakulhat-e így, egyelőre nehéz megmondani, az tény, hogy a könyvek piaci ára máris jelentősen megemelkedett, ugyanakkor az is tény, hogy a szörnyűnek ígérkező 2020-as év végső soron a könyvpiac szempontjából még a boltzárral együtt sem hozott összeomlást. Éppen ellenkezőleg, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) felmérése szerint 2020-ban végül is a válaszadók 31%-kal több időt szántak olvasásra, mint az azt megelőző, utolsó járványmentes évben, és ez áttételesen az eladott példányszámokon is meglátszott.
Magyarországon épp úgy, mint Európa nagy részén a könyvpiaci forgalom legjelentősebb része karácsony körül zajlik. Egyes számítások szerint a teljes éves könyveladás mintegy harmada-negyede az ünnepet megelőző hetekben realizálódik. Amennyiben igaza lesz azoknak, akik úgy vélik, a könyv mint elérhető luxuscikk, megőrzi vevőkörét, esetleg növeli is, könnyen lehet, hogy a 2022-es karácsony a 2020-as évhez hasonló meglepetést okoz majd. Akárhogy is alakul, azt mindenképpen érdemes figyelembe venni, hogy a könyv exkluzív termékké válása, az irodalomfogyasztás kiváltságos tevékenységként történő megvalósulása egyáltalán nem a 2022-es év újdonsága. Lehet, hogy sokan most teszik fel a kérdést először, hogy luxucikk-e a könyv, de a társadalmi realitás azt mutatja, hogy már régóta az, és egyre szűkül azoknak a köre, akik a könyvolvasás élményében tudnak vagy akarnak részesülni.
A KSH könyvkiadói felméréséhez hasonlóan 2020-ban vizsgálta a TÁRKI a magyarországi könyvolvasási szokásokat. Ebből az derült ki, hogy a legutóbbi, 2005-ös vizsgálathoz képest 12 százalékponttal csökkent azoknak a száma, akik saját bevallásuk szerint legalább hetente szánnak időt könyvolvasásra. Ma a magyar társadalom mindössze 13%-a olvas heti szinten, ennél ritkábban, alkalomszerűen olvas a megkérdezettek 34%-a, és soha nem vesz könyvet a kezébe az emberek 53%-a. A férfiak, a középkorúak, az alacsonyan iskolázottak és a kistelepülésen élők kétharmada egyáltalán nem olvas könyvet Magyarországon. A rendszeresen olvasók 76%-a mondta azt 2020-ban, hogy szépirodalmat is fogyaszt, tehát a teljes lakosság 13%-ának a 76%-a jelenti tulajdonképpen a magyar szépirodalmi könyvkiadás célcsoportját. Ez a nagyjából egymillió ember az, akinek az írók írnak. Ha úgy vesszük, a társadalom töredéke szólítható meg az irodalommal, ha másfelől nézzük, ugyanakkor ez az egymilliós tábor még mindig egy komoly befogadói bázist jelent. A csökkenés mindenesetre tagadhatatlan, 2005-höz képest is megfeleződött tulajdonképpen a rendszeres olvasók száma, de ha az 1989-es adatokkal vetjük össze, még erősebb a differencia: akkor a megkérdezettek 35%-a olvasott heti szinten, és csak 24%-uk mondta azt, hogy egyáltalán nem forgat könyveket. A nemolvasók száma azóta több, mint duplájára nőtt, a rendszeres olvasóké nagyjából a harmadára zuhant.
A KSH említett felmérése szerint a könyvkiadók 2010 óta átlagosan 12,0–14,7 ezer címet jelentetnek meg egy évben Magyarországon. Miközben a címek, tehát a művek száma emelkedő tendenciát mutat, a példányszámoké folyamatosan csökken, és a 2020-as átlag 1907 darab a legalacsonyabb mutató volt 2010 óta. Ugyanakkor a karácsony jelentőségét mutatja, hogy 2020-ban a 28 milliós összesített nyomtatott példányszám több mint harmada az utolsó negyedévben jelent meg. Az is figyelemre méltó, hogy a TÁRKI adatai szerint a könyvolvasók majdnem fele (49%) az akciókat keresi, ha könyvvásárlást tervez, negyedük nem foglalkozik a leárazásokkal, viszont az olvasótábor majdnem ötöde (18%) elsősorban könyvtárból kölcsönzött könyveket olvas.
A magas rezsiárak miatti könyvesbolt- és könyvtárbezárások elsősorban a kisebb településeket sújthatják a tél folyamán, hiszen ezeken a helyeken nincs más alternatívája a könyvekhez való hozzájutásnak, miközben a felmérések szerint itt már eddig is a lakosság kétharmada tartozott a soha nem olvasók közé. Könnyen lehet, hogy az új kiadású irodalom fogyasztása valóban és egyre inkább a nagyvárosi (az adatok alapján elsősorban budapesti) értelmiség kiváltsága lesz. Igaz, hogy alighanem mindig is ez a réteg jelentette az irodalom fő célközönségét, ugyanakkor az a tendencia, miszerint ahelyett, hogy bővülne az irodalomhoz hozzáférők köre, inkább radikálisan szűkülni látszik, senkinek – se olvasónak, se írónak, se könyvkiadónak, se kereskedőnek, se a társadalom egészének – nem jó.
Válaszolj