Hatásosabbak voltak-e a korlátozó intézkedések a spanyolnátha idején, mint a koronajárvány alatt? Mikortól lehetett Budapesten friss pörkölésű Meinl kávét kapni? Miért nevezték a bécsi Mariahilferstraßét egy időben Magyarenhilferstraßénak? Ezekre és sok más kérdésre is választ kapunk, ha elolvassuk a Laczó Ferenc és Varga Bálint történészek által szerkesztett, Magyarország globális története című, merőben új szemléletű, olvasmányos, izgalmas fordulatoktól sem mentes könyvet, amely 2022 tavaszán jelent meg, de már alig lehet kapni a boltokban. Varga Bálinttal, a Grazi Egyetem Történeti Intézetének munkatársával beszélgettünk a könyvről.
„1917. július 31., délután 2 óra, rekkenő hőség. Négy magyar alattvaló üldöz egy osztrák helyőrségi katonát Tiencsin (Tianjin) brit negyedében. Két dezertőr, egy matróz és egy hivatásos kalandor kezükben pisztollyal loholnak a riksából kiugrott rémült kékzubbonyos után. A füle mellett elsüvítő golyó azonban nem a tányérsapkást, hanem egy ártatlan kínai járókelőt terít le. Idegesen pumpáló szívével torkában és szigorúan titkos küldeményekkel mundérjában végül a legény eléri az egykori német zóna határát.” Tévedünk, ha azt hisszük, hogy az idézet egy történelmi krimiből származik. Ezzel a bekezdéssel indul a Magyarország globális története című könyv Ausztria-Magyarország koncessziót szerez a kínai Tiencsinben című fejezete, amely a Monarchia más hatalmakhoz képest viszonylag késői próbálkozását mutatja be a globális gyarmatosításba való bekapcsolódásra.
Ebben a könyvben hiába keressük a magyar történelem hagyományos korszakolására épülő fejezeteket (Dualizmus, Horthy-rendszer, Kádár-rendszer), mert ezeket nem fogjuk megtalálni benne. Megtudhatjuk viszont azt, hogy az osztrák-magyar együttműködés a kiegyezés után sem volt mindig felhőtlen („1868 szilveszterének napján egy magyar és egy osztrák utas szállt fel a Triesztből Alexandriába induló gőzös fedélzetére. Noha végső úti céljuk azonos volt, az utóbbi mindent elkövetett, hogy a másik ne tarthasson vele, annak pedig nem is állt szándékában elutazni”, 17. oldal); hogy Magyarországon már 1916-ban bevett vallás lett az iszlám; hogy, bár az első világháború után pusztító spanyolnátha Magyarországon is sok áldozatot szedett, a korlátozó intézkedéseket (oktatási intézmények, mozik, színházak bezárása, a tömegközlekedés vagy a kávézók nyitvatartásának korlátozása) hamar elsöpörte a népharag; hogy az 1920-as évek végén az amerikai kultúra, például a jazz olyan népszerűségre tett szert Magyarországon, hogy sokan, még a fajvédők is a cigányzene jövője miatt kezdtek aggódni; de olvashatunk a Vasfüggönyön keresztül áramló bevásárlóturizmusról, amelynek következtében a bécsi Mariahilferstraße egy időben a Magyarenhilferstraße gúnynevet kapta, vagy arról is, hogy miért lett Magyarországon népszerű az 1980-as évek derekán az Isaura című brazil szappanopera.
A 82 szakértő által tudományos igénnyel, de olvasmányosan, közérthető stílusban megírt, 4-5 oldalas fejezetekből álló kötetben megjelenő valódi innováció viszont a globális szemlélet, amelyet a szerkesztők és a szerzők következetesen alkalmaztak a 100 fejezet elkészítése során. A könyv felépítését tehát nem a magyar történelem belső logikája határozta meg, hanem olyan, az egész világra, vagy legalábbis nagyobb régiókra kiható folyamatok, mint például a járványok, a kulturális amerikanizáció, a világgazdaság működése, a migráció vagy a gyarmatosítás és a dekolonizáció, amelyek hatása alól bármely ország nehezen tudja kivonni magát.
Minden fejezet egy konkrét magyarországi eseménnyel kezdődik (az első budapesti Julius-Meinl üzlet, vagy az esztergomi Suzuki-gyár megnyitása), amelyek segítségével aztán ki lehet bontani az adott globális folyamat Magyarországra gyakorolt hatását. Ez magyarázza azt is, hogy Ho Si Minh vietnámi vezető neve többször szerepel a könyvben, mint például Bethlen Istváné, amire, valljuk meg, egy magyar történelmet taglaló könyvben nem feltétlenül számítanánk. Varga Bálint elmondása szerint a szerkesztőknek szívügye volt továbbá, hogy különböző marginalizált csoportokat, például prostituáltakat, szexuális kisebbségeket vagy fogyatékkal élőket is a saját jogukon megszólaltassanak a könyvben, így külön fejezet szól az első Budapest Pride-ról és a magyar nőkről a svájci szexiparban is.
Rólunk: A könyv első előfutára 2017-ben jelent meg Histoire mondiale de la France (Franciaország világtörténete) címmel, majd ezt követte sorban a holland, a flamand, a spanyol, a katalán, az olasz, a szicíliai és a német kiadás. Nem végtelenül ellentmondásos az, ahogy lassacskán minden nemzetállam megjelenteti a nemzettel, mint értelmezési kerettel leszámoló globális történetét, amihez aztán az erős identitással bíró régiók is felzárkóznak?
Varga Bálint: Igen, elsőre valóban paradoxnak tűnhet, hogy nemzetállamoknak írjuk meg a globális történetét, de ez mégis egy olyan keret, amelyet a források, szabályozások miatt nem lehet megkerülni. Semmi sem zárná ki egyébként, hogy a vizsgálat tárgyát egy városra szűkítsük, de a nagyobb egységeket, mint például egész Európát már sokkal nehezebb lenne megragadni.
Rólunk: A francia kötethez képest nem volt nehezebb összeállítani a magyart? A régen nagy gyarmatbirodalommal rendelkező Franciaország nemcsak elszenvedője, hanem maga is formálója volt a világtörténelem alakulásának, ami Magyarországról nem mondható el.
Varga Bálint: Nem volt nehezebb, inkább azt mondanám, hogy mások lettek az arányok, hiszen Magyarországra sokkal jellemzőbb a befogadó, alkalmazkodó szerep, mint Franciaországra vagy Hollandiára. Ennek megfelelően szándékosan kerültük az üres melldöngetést: például az Amerikába elüldözött, majd később, a Nobel-díjuk okán mégis nemzeti büszkeségünkként aposztrofált tudósok kapcsán a későbbi sikereik mellett a menekülést és a beilleszkedés nehézségeit is kiemeltük.
Rólunk: A nemzeti történetírásnak tehát bealkonyult? Van még értelme bármit csak egy adott országra vagy nemzetre leszűkítve tárgyalni?
Varga Bálint: Azt gondolom, hogy a tudomány és az olvasó is nagyon sokat veszít a nemzeti keretezéssel, mert ez elnyom minden más perspektívát. Olyan, mintha egy szakács minden ételbe ugyanazt a fűszert tenné, unalmas és egyhangú lesz tőle bármi, amit főz. Valójában csak körülbelül 200 éve, a nacionalizmus megjelenése óta gondolkozunk nemzeti történetekben, amelyekben főleg a kis országok a saját nagyságukat és különlegességüket próbálják kidomborítani. Azonban ha jobban belegondolunk, a gazdaságban, a fogyasztásunkban, a környezeti kérdésekben, a családok működésében, a férfi-női kapcsolatokban, az épített környezetünkben vagy a háziállatainkban nem vagy csak alig különbözünk szomszédainktól, sőt, gyakran távoli régióktól sem, és ezeket a témákat nincs is értelme nemzeti keretben tárgyalni. A kevés országspecifikus elem egyike a jogrend, bár a római jog hatása miatt valójában a világ számos országának jogrendszere nagyon hasonlít egymáshoz. De ettől függetlenül nem hiszem, hogy ki kéne dobni a korábbi, nemzetközpontú szemléletet, csak éppen ideje lenne a kereteket kitágítva modernizálni.
Rólunk: A globális szemlélettel kapcsolatban viszont felmerülhet a kérdés, hogy nem csökkenti-e egy adott ország felelősségét a rossz politikai döntések kapcsán az, hogy az adott esemény egyébként egy globális trend része. Így például gondolhatnánk, hogy Horthy Miklós távolról sem az egyetlen jobboldali autoriter vezető volt Európában a két világháború között, így esetleg kevésbé merül fel, hogy bizonyos kérdésekben akár máshogy is dönthetett volna.
Varga Bálint: A globális szemlélet nem vitatja el az egyes országok felelősségét a történelmük alakulásában. Az ugyan igaz, hogy Magyarországon kevés olyan jelenséget fogunk találni, ami máshol ne történt volna meg hasonló módokon, ugyanakkor ezek összessége mégis egyedi lesz, hiszen pont azok az események, éppen akkor, azokkel a hangsúlyokkal csak ott zajlottak le. A magyar történelem nem lesz kevésbé egyedi attól, hogy globális folyamatokba beágyazva tekintünk rá, csak azt a már-már kényszeres látásmódot próbáljuk lehántani róla, hogy mi valamiért különlegesek vagyunk.
Rólunk: Várható valamikor Ausztria globális története is?
Varga Bálint: Én nem tudok róla, hogy tervben lenne az osztrák változat, de ennek ugyanazzal a dilemmával kéne szembenéznie, mint bármelyik másik osztrák történeti projektnek: hol van Ausztria? Ha csak a mai ország területét vesszük alapul, akkor kimaradna Prága vagy Pest, amelyek nélkül nem sok értelme lenne osztrák történelmet írni, ha viszont Tiroltól Bukovináig és Galíciától Dalmáciáig az egész Habsburg Monarchiát belevennénk, az igen komoly kihívás elé állítaná a szerzőket. Azonban ha a szerkesztők mégis ez utóbbi mellett döntenek, akkor egy olyan, nemzeteken átívelő terület történetét lehetne elkészíteni, amely nemcsak átvette, befogadta vagy elszenvedte a globális léptékű eseményeket, hanem maga is alakította azokat.
Rólunk: A könyvetek 2022 tavaszán jelent meg és a kiegyezéstől a koronavírus-járványig terjedő időszakot öleli fel. Terveztek további köteteket?
Varga Bálint: Igen, az első kötet ráadásul olyan népszerű, hogy több boltból már el is fogyott, így rövidesen újranyomják. 2023 őszén fog megjelenni a következő kötet, amely az őskortól a kiegyezésig fogja vizsgálni Magyarországot egy globális szemüvegen keresztül, így abban természetesen még több osztrák- vagy Habsburg-témájú fejezet lesz. Jó szívvel ajánljuk mindenkinek, aki érdeklődik a történelem iránt, és szeretné a magyar történelmet annak globális beágyazódottságában újragondolni.
A könyvet a lira.hu és a könyv.de oldalon lehet megrendelni.
Kiemelt kép: Corvina Kiadó
Akár ez is tetszhet
