Június 2-án este egy tehetséges ifjú zongoraművész adott koncertet a Collegium Hungaricum termében. Magyar Valentin hangversenyére az EUNIC Musikfest keretein belül került sor, amelynek idei mottója: „A fiatalság európai éve”. A Rólunk beszélgetett a fiatal zongoristával.
Az EUNIC egy, az európai kulturális intézetek és a bécsi nagykövetségek közös rendezésében megvalósuló kezdeményezés, amely már 2006 óta létezik és amelyhez négy éve a Collegium Hungaricum is szívesen csatlakozott. A koncert körülbelül másfél órája alatt Liszt Ferenc, Franz Schubert, Frédéric Chopin, Antonín Dvořák és Sergey Rachmaninoff művei hangzottak el.
Valentin fantasztikusan tehetséges fiatal művész, hazai és külföldi pódiumoknak egyaránt rendszeres fellépője, számos nemzetközi sikerrel a háta mögött. Szakmai munkásságát már több díjjal is jutalmazták, többek között 2021-ben Junior Prima díjjal, amely Magyarország legnagyobb presztízsű elismerése fiatal előadóművészek számára, illetve idén, 2022-ben első fiatal művészként a Kocsis Zoltán-díjat is elnyerte egyszerre kettő, kamarazene, valamint zongora kategóriában. Valentin jelenleg a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatója, ahol tanárai Farkas Gábor, Dráfi Kálmán és Némethy Attila.
A koncertet Dr. Bertényi Iván, a Collegium Hungaricum igazgatóhelyettese nyitotta meg, ahol szólt pár szót Valentin munkásságáról és díjairól. Kiemelte, hogy a koncert kezdő darabja Valentin legutóbbi díjához is kapcsolódik, ugyanis Rachmaninoff Vocalise művét hallgathattuk meg Kocsis Zoltán feldolgozásában. Bertényi úr után Martin Pammer, a multilaterális kultúrpolitikai és sportügyek osztályvezetője üdvözölte a jelenlévőket. Mint az EUNIC csoport alelnöke, elmondta, hogy az EUNIC hálózata jelenleg 166 csoportot foglal magába az egész világon, amely csoportok egymást segítve kulturális feladatokat végeznek az Európai Uniónak.
Ezután következett a várva várt koncert, ami ezen a szép júniusi estén mindenkit elvarázsolt. Valentin gyönyörűen játszott, a Collegium Hungaricum nagyterme megtelt a zene iránt érdeklődő nézőkkel, a közönség az egész koncert alatt lélegzetvisszafojtva hallgatta Valentin zongorajátékát. A hangverseny után mindenki gratulált a művésznek, nekem pedig lehetőségem adódott néhány szót váltani Valentinnal, aki mesélt a karrierjéről, a jövőbeli terveiről, illetve, hogy milyen érzés egy sikeres fiatal művésznek lenni.
Rólunk: Kezdjük egyből a legelején, honnan jött a zene szeretete?
Magyar Valentin: Balassagyarmaton nőttem fel, otthon a lakásban volt egy nagyon régi zongora, ami már alig működött, alig volt hangja, de anyukám észrevette, hogy valamiért mindig ott töltöttem az időt, összevissza nyomogattam a billentyűket és élveztem, hogy azokból hangok szólnak. Úgy látta, hogy van hozzá érzékem és beíratott az ottani zeneiskolába, ahol a szerencsének köszönhetően egy nagyon jó tanárhoz kerültem, Somogyvári Ildikóhoz. Itt kezdődött ez az utazás, ami a mai napig is tart. Összesen hat évig tanultam ott a zeneiskolában, utána felköltöztünk Budapestre. Szüleim szintén zenével foglalkoztak, illetve foglalkoznak. Anyukám egy időben jazz énekes volt, apukám pedig jazz zongorista. A későbbiekben szeretnék én is jazz-el foglalkozni a klasszikus zene mellett, mert úgy érzem, hogy megtalálnám benne önmagamat. Ezenkívül nagyon szeretném magam kipróbálni a zeneszerzésben is. Sokat szoktam improvizálni saját magam szórakoztatására, szeretem az érzéseimet ilyen módon kifejezni. Egyszerűen érdekel, amikor a semmiből valami megszületik, szeretnék én is alkotni.
Rólunk: A koncert programján látszik, hogy legfőképp Rachmaninoff és Liszt művei domináltak. Melyik zeneszerzők inspirálnak leginkább?
Magyar Valentin: Magamat egy romantikus alkatnak tartom, ebből adódóan nagyon sokat foglalkozom Liszt, Rachmaninoff, Chopin és egyéb romantikus zeneszerzők műveivel, amikor csak lehetőségem adódik. 13-16 éves koromban Liszt Ferenc nagyon meghatározó szerepet töltött be az életemben, egyszerűen lenyűgözött és nagyon jó érzés volt ezeket a darabokat tanulni. Rachmaninoff műveivel pedig csak ezután ismerkedtem meg. A kora romantikától az impresszionizmusig bezárólag minden műfaj közül azt érzem, hogy ebben a korszakban vagyok a leghitelesebb, de ezt igyekszem tudatosan minél jobban bővíteni. Most már nagyon sok klasszikus darabban is ugyanolyan önazonosnak érzem magam, mint például Liszt esetében.
Rólunk: Hogyan fedezted fel magadnak a romantika korszakát?
Magyar Valentin: Ez egyfajta beállítottság szerintem, közrejátszik, hogy milyen személyiség vagyok. Magamat úgy jellemezném, hogy élénk a fantáziám, a személyiségem is kicsit inkább szétszórt, ami a fiatalságomból is adódhat. Fiatalabb korában az ember tud – nagyon – rapszodikus, illetve kíváncsi lenni, talán ezek miatt érzem magam a leghitelesebbnek a romantikában.
Rólunk: Fiatal korod ellenére már számos elismerésben részesültél. Hogyan éled meg ezeket a sikereket?
Magyar Valentin: Ezeket a sikereket bizonyos szinten veszélyes dolognak tartom. Úgy gondolom, hogy az emberben kell legyen egy egészséges öntudat afelől, hogy mit tart magában értéknek. Ezek a sikerek nagyon jó megerősítések, nagyon sok motivációt tudnak adni, de nem szabad semmilyen siker után elbíznia magát, mert ez a szakma, mint nagyon sok másik, arról szól, hogy életünk végéig tanulunk és fejlődünk, nem szabad, hogy elveszítsük az alázatot. Minden egyes elismerés után úgy érzem, hogy még nagyobb felelősséggel tartozom aziránt, amit kiadok a kezemből és még céltudatosabban kell haladnom az úton.
Rólunk: Tavaly novemberben megkaptad a Junior Prima díjat, ami Magyarország legrangosabb elismerése fiatalok számára. Mit éreztél, amikor átvetted a díjat?
Magyar Valentin: Nekem ez egy hatalmas elismerés volt, régóta álmodoztam róla, hogy egyszer ott állhatok a díjazottak között. Ugyanazt tudnám elmondani, egy nagyon nagy öröm és egy nagyon nagy felelősség is egyben. Innentől kezdve egyre kevésbé úgy állok ki a közönség elé, hogy Magyar Valentin, mint a Zeneakadémia tanulója, hanem az emberek ezek után számítanak egyfajta minőségre, amit hallani fognak, és ezért igyekszem minél inkább fejleszteni magamat.
Rólunk: Melyik díjadra vagy a legbüszkébb?
Magyar Valentin: Az elmúlt kilenc-tíz hónapban három olyan elismerésben részesültem, amelyeknél úgy érzem, mind a hármat egyformán nagy mérföldkőnek tartom. Egyik a Weimar-ban megrendezett Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraverseny, amelyen sikerült a harmadik helyet megosztva elérnem, illetve a már említett Junior Prima díj és a Kocsis Zoltán-díj. Kocsis Zoltán nekem hatalmas példaképem, nagyon sokat jelent, hogy az ő nevéhez fűződő díjat nekem ítélték oda, egyébként ezt is megosztva, Pellet Sebestyénnel. Mind a három díj olyan dolog, amire később visszaemlékezve erőt és motivációt tudok meríteni.
Rólunk: A ma esti koncerted lenyűgöző volt, hogyan készülsz fel egy hangversenyre?
Magyar Valentin: Igazából minden alkalommal változó, attól függően, van-e konkrét követelmény. Ha van egy meghatározott repertoár-megkötés, akkor már jóval előtte szeretek elkezdeni gyakorolni, készülni. Olyan koncert is van, ahol rám bízzák a műsor kiválasztását.
Ilyenkor próbálom úgy összeállítani a koncert műsorát, hogy legyenek benne olyan darabok is, amiket régebb óta játszom és olyanok is, amik frissebbek. Izgalmas, hogy fel kell készülnöm egy új művel. Természetesen a régebbi darabokat is újra meg kell ismerni, ezekre a koncertekre nem szükséges annyi felkészülési idő, mint a megkötött koncerteknél. Bizonyos szempontból könnyebb, ha szabad kezet kapok, az előbb említett okok miatt. A megkötött koncerteknél viszont van egyfajta határfeszegetés, például motiválóan hat rám, ha kevés idő alatt muszáj felkészülni a megadott koncertre és izgalmas, hogy milyen élmény lesz.
Rólunk: Van valami kötődésed Ausztriához?
Magyar Valentin: Kétszer már voltam itt a Collegium Hungaricumban játszani, viszonylag régebben, körülbelül négy-öt évvel ezelőtt. Mind a kettő egy nagy élmény volt, a város és a koncert szempontjából is. Nagy megtiszteltetés volt a mai koncertre való felkérés, hiszen szóló estet itt még nem adtam. Ez a harmadik alkalom, hogy Bécsben vagyok és minden alkalommal nagyon át tudom érezni a város szellemiségét. Nagyon szeretek itt játszani, mert nagyon intim a közeg, nagyon értő a közönség és nagyon feszült a figyelem – ezt érzi egy előadó. Nem mellesleg a zongora is nagyon jó partnerként működik.
Rólunk: Lezárásként mesélnél a jövőbeli terveidről?
Magyar Valentin: Konkrétan 2-3 héttel ezelőtt diplomáztam a Zeneakadémia Bachelor képzésen. Először is 2 hét múlva felvételizem a mesterképzésre, másrészt innentől kezdve szeretnék minél többet külföldön tanulni. A jövőben a világ nagyon sok részére szeretnék eljutni, és sok embert megismerni, sokféle tanárral és muzsikussal együtt dolgozni, és minél több tudást magamba szívni. Terveim között szerepel még, hogy Erasmus-szal eljussak Berlinbe, és szeretnék minden olyan lehetőséget megragadni, amivel bővíteni tudom a tudásomat, személyiségemet.
Tringli Dániel írása.
Akár ez is tetszhet
