Mindszenty József hercegprímás Bécsbe érkezésének 53. és az 1956-os forradalom és szabadságharc kitörésének 68. évfordulóján megemlékezést tartottak a Collegium Pazmaneumban. Az esemény keretében, amely a bécsi Kaláka Club és a Pazmaneum közös szervezésében valósult meg, Varga János rektor megáldotta a felújított Mindszenty-emléktáblát. A következőkben Katrin Leichtenstern beszámolóját olvashatják.
Ünnepi szentmise és megemlékezés keretében tisztelegtek a résztvevők október 23-án a bécsi Collegium Pazmaneumban Mindszenty József hercegprímás emléke és az 1956-os forradalom hősei előtt. Az esemény a bécsi Kaláka Club és a Pazmaneum közös szervezésében valósult meg, amelyen részt vett Szilágyiné Bátorfi Edit, Magyarország ausztriai nagykövete is, aki beszédében kiemelte Mindszenty bíboros hitvallását és a magyar nemzet iránti elkötelezettségét, amely még a legnehezebb időkben is példát adott a hűségről. Mindszenty bíboros élete utolsó éveit a Pazmaneumban töltötte, amely a diaszpórában élő magyarok számára mindmáig fontos emlékhely.
A program 17 órakor kezdődött szentmisével, melyet Varga János rektor atya celebrált. Prédikációjában felidézte Mindszenty bíboros életútját és hivatását, valamint Kapisztrán Szent Jánost, Boldog IV. Károly királyt és Szent II. János Pál pápát, akik szintén életükkel bizonyították elkötelezettségüket Isten szolgálata iránt. Mindszenty 1956. november 6-i végrendeletéből idézve hangsúlyozta: „Magyar a magyart részvéttel szeresse, és ne ártson egymásnak!” Ezen túl, Mindszenty utolsó körleveléből is idézett, amelyben a magyar nép identitásának megőrzésére és anyanyelvének ápolására buzdított, Széchenyi István szavaival kiegészítve: „Nem a nép mennyisége, hanem minősége hervaszt vagy virágoztat valamely hazát.”
A prédikáció végén Gérecz Attila, az 1956-os forradalom mártír költőjének alakját is felidézte, aki hat év börtön után mindössze hét napot tölthetett szabadon. Gérecz Boldog Özséb-himnuszából idézve szólt a testvéri összetartás és a hazáért való áldozat fontosságáról. A szentmise zenei szolgálatát Pálmai Árpád karnagy, énekművész látta el, régi magyar népdalokkal és szent énekekkel emelve az alkalom meghitt hangulatát.
A szentmisét követően a résztvevők a felújított Mindszenty-emléktáblánál gyűltek össze az aulában. Az eredetileg 1985-ben, Mindszenty halálának 10. évfordulójára készült bronztábla Nagy Ernő alkotása, amelyet néhány év múlva egy márványtáblával helyettesítettek az épület homlokzatán. A régi emléktábla 2014-ben került vissza a Pazmaneum aulájának falára, és mostanra a Külgazdasági és Külügyminisztérium „Külföldi magyar emlékek megőrzésére” programjának támogatásával került restaurálásra. Az emléktábla felújítását Prím József ötvös és fémrestaurátor végezte el. Varga János rektor köszönetet mondott a minisztériumnak és a nagykövetségnek a támogatásért, és megáldotta a felújított emléktáblát.
Szilágyiné Bátorfi Edit nagykövet beszédében kiemelte, hogy az ünnepi istentisztelet különleges, emelkedett lelkiállapotot teremt a megemlékezéshez, és emlékeztetett arra, hogy a forradalom utáni Magyarországon is kitartott a hit ereje. Mindszenty bíboros példája a remény és a szabadság iránti vágyat táplálta az emberekben. A koszorúzás során Szilágyiné Bátorfi Edit nagykövet asszony, Wurst Erzsébet, a bécsi Kaláka Club elnöke, valamint a Pazmaneum részéről Szalay Lotti és Balogh Áron egyetemisták helyezték el az emlékezés koszorúit.
Az ünnepség a díszteremben folytatódott, ahol Pálmai Árpád Tiszták, hősök, szentek című verses-zenés műsora következett. A program során prózai és énekes darabokat adott elő régi hangszerekkel kísérve, ezzel is mélyítve a megemlékezés bensőséges hangulatát. Az esemény egy közös agapéval zárult, amely lehetőséget adott a résztvevőknek az emlékezés és az összetartozás szellemében való együttlétre.
Szöveg és fotók: Collegium Pazmaneum, Katrin Leichtenstern
Akár ez is tetszhet
