Augusztusban a Svung Bécsi Magyar Színház társulati tagjaival Monacóba utaztunk, hogy részt vegyünk a Mondial du Théâtre színházi fesztiválon. Bár produkció nélkül érkeztünk, annál nagyobb lelkesedéssel vetettük bele magunkat a fesztiválba. Az ott töltött hét alatt tizenöt előadást láttunk a világ minden tájáról érkezett amatőr színtársulatoktól. Mindenféle műfajt, színpadi megoldást, zenés és mozgásos elemet láttunk, ami mind hozzájárult ahhoz, hogy tanuljunk a különböző országok kultúrájáról és a színházi alkotások sokszínűségéről.
A fesztiválra Hollós József hívott meg minket, aki a fesztivált szervező AITA/IATA (International Amateur Theatre Association) ausztriai tagja. Összesen négyen mentünk Svungosok a fesztiválra. Augusztus 19-én hárman, Heidinger Anitával és Bajka Kinga Csengelével kocsival indultunk Bécsből. Útközben kitérőt tettünk Velencébe, ahol egy háromórás sétával bejártuk a gyönyörű olasz várost, tizennyolc órával az indulás után pedig megérkeztünk Monacóba. Két nappal később csatlakozott hozzánk Hierholcz Anna, hogy kiegészüljön a Svungos csapat teljes létszáma.
A fesztiválon három állandó programon vehettünk részt. Reggelente kerekasztalbeszélgetések zajlottak, ahol az előző nap előadásait lehetett megvitatni közösen a többi résztvevővel. Itt mindenki elmondhatta a tapasztalatait és megbeszélhette a látottakat a nézőkkel és a szakmai zsűrivel. Délután workshopokat tartottak a szervezők, amelyek a különböző országok színészeit igyekeztek a színházon keresztül összehozni, a különböző nyelvi akadályokat átívelve táncos és zenés elemekkel kellett feladatokat megoldani. Esténként pedig előadásokat lehetett látogatni. Minden nap három társulat előadásait nézhettük meg, a második naptól kezdve két színházban párhuzamosan futottak a bemutatók.
Színház a nyelven túl
A Mondial du Théâtre tizenöt különböző ország amatőr társulatainak előadásait tárta elénk. Bár ennél még több ország képviselője érkezett Monacóba, a színdarabokat mégis értette a közönség. A nézők többsége nehezen tudott szót érteni egymással: angolul nem beszélt mindenki, spanyolul vagy franciául pedig még kevesebben. De a színház nyelve mégis egyetemesen érthető volt a jelenlévők között. Az előadások készítői tisztában voltak azzal, hogy a prózai elemekkel kevésbé tudnak a közönségre hatni. Ennek ellenére így is sok monológ és párbeszéd szerepelt a darabokban, de ha a szöveget nem is, a hangulatot az egész nézőtér érteni vélte.
A színdarabok a színészek kiállásával és az előadáson keresztül megteremtett légkörrel jutottak el a nézőkhöz. A fizikai színház elemeinek tömkelegét lehetett látni a színpadon, tánc, mozgás és mimika formájában. Emellett olyan erős atmoszférát hoztak létre a művészek, amely minden egyes nézőre képes volt hatni. Több előadás is katartikus, megrázó vagy mélyen megható élményt hagyott bennem.
Az AITA által szervezett Mondial du Théâtre színházfesztivál megmutatta, hogy színházat bárki képes létrehozni. Ez a hét kiszélesítette a látókörünket, bemutatva az amatőr csoportok kreatív megoldásait, műfaji és kulturális különbségeit. Megmutatta, hogy az alkotás mindenkié. Legyen az vidám, szomorú, megrendítő, szórakoztató, igaz történet vagy fikció, bábszínház, próza, fizikai színház, musical vagy balett – ha az alkotás közös, az összehozza a nézőket is, és a színházi egység megélésével bármelyik színdarabot meg lehet érteni és élvezni.
A Svung társulati tagjaiként mindannyian sokat tanultunk arról, hogy milyen frappáns, egyszerű, de mégis kreatív és sokszor egészen lenyűgöző eszközökkel tudnak az alkotók dolgozni. Mindannyiunknak volt kiemelkedő és kevésbé jó élménye. Ezeket viszont felemelő volt megvitatni, és rajtuk keresztül jobban megérteni egymást és a színdarabok tartalmát. Mindannyian sokat tanultunk, épültünk és rengeteg maradandó élménnyel tértünk vissza Bécsbe.
A színházon kívül
A fesztivál programjai mellett városnézéssel töltöttük a szabadidőnket, Monacón kívül több környékbeli, francia települést is meglátogattunk. A közvetlen szomszédban volt a bájos Cap-d’Ail, egy egész napot töltöttünk Nizzában, emellett megnéztük Antibes-t és Èze-t is.
A hét csúcspontja a szombaton rendezett piros-fehér bál volt. Ezen a napon nem voltak előadások vagy workshopok. A bál a piros-fehér tematikára épült, ezzel tisztelve Monaco nemzeti színeit. Az esemény egy hatalmas térben, a Monaco Sport Clubban került megrendezésre. Minden vendég piros és fehér ruhában érkezett. A bálon három fogásos vacsorát szolgáltak fel, ami lenyűgözően finom volt, csak azoknak volt kifogása, akik a Svungos társaságból kávéztak is, szerintük életük legrosszabb kávéját itták.
Hogyan lehet jelentkezni a fesztiválra?
A Mondial du Théâtre fesztiválon való részvétel alapfeltétele, hogy a jelentkező tagja legyen az AITA-nak. Emellett a társulatnak fesztiválra szánt színdarabról videót és leírást kell közölnie egy adott határidőn belül. A beküldött munkákból választja ki a zsűri, hogy melyek jutnak el a fesztivál színpadára. Aki kijut, annak az AITA négy napos tartózkodást biztosít, finanszírozva a szállást, étkezést és az utazást.
Kiemelt kép, fotók: Bihary Bálint, SVUNG facebook oldal
Szöveg: Bihary Bálint
Akár ez is tetszhet
