Zolcer János nemzetközileg elismert producer és szerző saját történetén keresztül mesélt a hallgatóságnak az Innsbrucki Magyar Házban, ahol én is a közönség soraiban ülhettem. Hogy mi is az a „csengő”, és mi a története? Ez is kiderült az író, televíziós producer előadásából. A Világtitkok első kézből című programsorozat négy helyszínen várta az érdeklődőket.
Az est olyan kérdéseket érintett, amelyekről a történelemkönyvek többnyire hallgatnak: mi zajlott valójában a korszakos politikai döntések hátterében, milyen erők mozdultak meg a 20. század legnagyobb fordulópontjai idején, és milyen történetek maradtak ki a hivatalos narratívákból. Zolcer János ezekről a rejtett összefüggésekről mesélt Salzburgban, Innsbruckban és Feldkirchben, mindenhol megtöltve a termeket. Előadásai nem szenzációra épültek, hanem első kézből szerzett tapasztalatokra, amelyek közelebb hozzák a világpolitika emberi oldalát. „Járt az űrben Gagarin? Ki mondta először: „Ruszkik haza!”?” Zolcer könnyedén és élményszerűen mesélt, miközben minden kérdésre válaszolt, amely sokakat foglalkoztat. „Információ, szórakoztatás, motiváció. Én tudok valamit, amit egy kiváltságos helyzetből adódóan megtudhattam, és ezt szeretném átadni.” – fogalmazott.
A filmvetítéssel és könyvbemutatóval egybekötött est egy személyes történettel indult: elmesélte, miként döntött úgy, hogy Németországba költözik. Az ipolybalogi születésű Zolcer fiatal újságíróként hamar úgy érezte, hogy a szocialista rendszerben nem tud tovább szakmailag és emberileg kiteljesedni. Alig harmincévesen érdekházasságot kötött, hogy Nyugatra disszidálhasson. A filmbe illő történetet így idézte fel: „A pályaudvarra pénztelenül, német nyelvtudás nélkül érkeztem, senkit sem ismertem.” Egy menekülteket segítő helyre igyekezett, amikor felfigyelt egy házra, amelynek kapuján ez állt: Kövesdi Presse Agentur. Kövesdi = magyar név, Presse = sajtó. „Ennek a képletnek az összerakásához sok nyelvtudás nem kellett. Így hát egyértelmű volt, hogy gondolkodás nélkül becsengetek, lesz, ami lesz.” A magyar nyelvű sajtóiroda tulajdonosa behívta egy kávéra, másnap reggel kilenctől pedig már ott dolgozott újságíróként. Néhány évvel később filmproducerként a világ 22 országában több száz munkatársat foglalkoztatott.
„Sokszor nem vesszük észre, hogy ott van a csengő. Pedig mindenki életében ott van. Leélünk egy életet, és nem merjük megnyomni.”
A személyes történet után Zolcer pályájának további állomásairól beszélt. János láthatóan gyakorlott előadó: ért a dramaturgiához, a fokozáshoz és a hatáskeltéshez. Nem csoda, hiszen előadásaival szinte bejárta fél Európát, több mint 1200 alkalommal állt közönség elé. „Jelenleg Budapesten élek, kézről kézre adnak a közösségek. Így jutottam el ide is.” Innsbruck, Feldkirch és Salzburg – a már említett három helyszínen, négy alkalom volt megrendezve. Így nézett ki János tiroli látogatása.
Tirolban ezzel az eseménnyel indították el az 1956-os forradalom 70. évfordulójára készülő emlékezéssorozatot. Zolcer előadásában jelentős szerepet kaptak az ’56-os magyarországi események is, olyan kulisszatitkokkal, amelyeket személyes interjúiból ismert meg. A közönség olyan történeteket hallhatott, amelyek ritkán kerülnek nyilvánosság elé. A történetek nemcsak politikai kulisszák mögé engedtek bepillantást, hanem emberi sorsokba is. A producer mesélt arról, miként jutott el odáig, hogy Helmut Kohl, II. János Pál pápa vagy éppen Mihail Gorbacsov társaságába kerülhessen – és így olyan dolgokról szerezzen tudomást, amelyeket első kézből hallhatott a történelem nagyjaitól. „Ez közügy, amiből tanulni lehet, és talán jobb jövőt építhetünk belőle.”
Az előadáson a résztvevők Zolcer János könyveit is megvásárolhatták. A program sikerét mutatja, hogy a hallgatóság nagy része a rendezvény után sorban állt, hogy dedikált példánnyal térhessen haza. A szervezők és a tiroli érdeklődők egyaránt nagy sikernek értékelték a Világtitkok első kézből című előadássorozatot – ami egyfajta visszajelzés is lehet az ausztriai magyar közösségi vezetőknek: az ilyen alkalmakra van igény. Zolcer János örömmel fogadta a meghívást, és elmondta, hogy mindig szívesen tesz eleget ezeknek a felkéréseknek – szívesen mesél a 20. század és a modern kor meghatározó pillanatairól. „A közügyet úgy érzem, tovább kell adni. A közönség pedig kezd vele, amit csak akar.”
Fotók: Orsós Róbert
Akár ez is tetszhet
