Nyugtalanság, őszinteség, időtlenség és az aktuális pillanat megragadása, múlt és jelen kapcsolata – talán ezekkel a szavakkal ragadhatók meg a benyomások, amelyeket a Magyarországon már ismert, és Ausztriában nemrég felfedezett Szula Zsuzsanna és társa, Josef Wurm képei tesznek ránk. A Kulturvermittlung Steiermark és a Steirische Kulturinitiative közös szervezésében megrendezett Putout című kiállítás megnyitóján jártunk a grazi Galerie Centrumban.
A kiállítóterembe belépve a színes, jórészt figuratív képek láttán valami nyugtalanság fogja el a nézőt. Az emberi karakterek mellett háborús helyszínek, temetők, talán kerítések sejlenek fel. A kiállítást megnyitó Gerhard Stiegler professzor Josef Wurm figuráit Picasso afrikai álarcot viselő alakjaihoz hasonlítja, ahol az álarc célja az ember valódi jellemének megjelenítése. Josef Wurm viszont éppen ezeket a „maszkokat” bontja le. Az emberi testekből belső szervek és csontok bukkannak elő, szembesítve minket múlandóságunkkal és törékenyésgünkkel. Zsuzsanna egyes figuráinál kiemeli, hogy gyakran egy vonallal alkotott, így egyszerűnek tűnő, már-már karikatúrára emlékeztető alakok, akiken azonban nincs mindig kedvünk nevetni.
A képek tehát felzaklatnak, de valahol mégis azt sugallják, hogy kríziseinkkel, traumánkkal nem vagyunk egyedül. Szula Zsuzsanna első világháborúban elesett dédapja után nyomozva döbbent rá, hogy a századelőn élt rokonáról Magyarországon minden adat megsemmisült. Bécsben kutakodott tovább, amikor is kiderült, hogy dédapja Szlovéniában, egy jelentéktelen tömegsírban nyugszik. Az ő sorsát felgöngyölítve alkotta meg a körülbelül 30 képből álló, képregényre emlékeztető képsorozatát, amelyek egyszerre fejezik ki az időtlenséget, és, mivel tussal készültek, amit nem lehet korrigálni, az „itt és most”-ot. A képekre mintegy hálózatként felkerül minden, ami Zsuzsannára abban a pillanatban hatással van, például egy szirénázó mentőautó, vagy egy mondat egy nyitva felejtett könyvből, és egyéb gondolatok, például „Nem tudom, hogy féljek-e tőled”, „nincs jelentősége”, „szabad akarat”, „bevándorló blues”. A képek témája mondhatni önbeteljesítő jóslatként funkcionált: Zsuzsanna életében először egy világjárvány, majd egy háború tört ki a közeli Ukrajnában, ami tovább inspirálta arra, hogy a képeken keresztül kapcsolódjon a mindezeket korábban átélt dédapjához.
A járvány közvetlenebb módon is befolyásolta életét. Szula Zsuzsanna Magyarországon művészeti iskolákban oktatott képzőművészetet, és kurátorként, múzeumpedagógusként dolgozott. Élettársával, Josef Wurmmal korábban Dunaújvárosban találkoztak egy művésztelepen, de Josef éppen a határok lezárása előtt Grazba érkezett vissza New Yorkból, így Zsuzsa a kisfiukkal és két bőrönddel az utolsó pillanatban kiutazott hozzá. Azóta Délkelet-Stájerországban élnek. Zsuzsanna és Josef, bár külön műtermeik vannak, formabontónak számítanak a tekintetben, hogy gyakran dolgoznak közösen a képeiken, és például szívesen befejezik egymás munkáit.
Szula Zsuzsanna Grazban a Schaumbad nevű műteremmel dolgozott együtt, ahol rendszeresen tartott magyar nyelvű tárlatvezetéseket. Jelenleg egy nemzetközi projekten dolgozik velük, amelyben visszaköszön a közös alkotás motívuma: finn, ukrán, osztrák és magyar alkotók és iskolások folytatják és fejezik be egymás képeit.
fotók: Kulturvermittlung Steiermark/Natascha Reiterer
A kiállítás október 14 és 28 között tekinthető meg a grazi Galerie Centrumban (Glacisstraße 9).
Gazdik Anna írása