Rendhagyó színházi kísérletnek lehettek tanúi 2023. április 11-én, a magyar költészet napján, József Attila születésének 118. évfordulóján azok, akik ellátogattak Bécsbe a Collegium Hungaricumba az Osonó Színházműhely Nem vagyok, csak mások látnak című színpadi drámájára. Az esti előadást megelőzően, a délelőtti órákban a Felsőőri Kétnyelvű Szövetségi Gimnázium diákjai számára is bemutatásra került a Fazakas Misi által rendezett, Mucha Oszkár előadásában színre vitt monodráma.
A József Attila versek és önéletrajzi gondolatok mentén megelevenedett Nem vagyok, csak mások látnak című színdarab az Osonó Színházműhely előadásában az elmúlt évek során többek között bemutatásra került a Vajdaságban és Erdélyben is, idén pedig egy két hetes nyugat-európai turné első állomásaként érkezett Ausztriába, egy napon, két helyszínre. Felsőőrött a Felsőőri Kétnyelvű Szövetségi Gimnázium 6-8. osztályos tanulói és Bécsben a Collegium Hungaricum közönsége előtt került megidézésre a költőóriás, József Attila szelleme, az azt követő beszélgetések pedig lehetőséget adtak arra, hogy a találkozások valódi párbeszéddé váljanak az alkotók és a közönség között.
„Az Osonó Színházműhely egy olyan független, alternatív színházi kezdeményezés, amely szellemi műhelyként teret ad a fiatal alkotók kortárs színházi kísérleteinek. A létrejövő előadásokon túl, társulatunk párbeszédre törekszik a közönséggel, annak érdekében, hogy inspirációt adjon, hogy felelős és kreatív emberként keressék meg helyüket a társadalomban. Az Osonó kifejezés idézi azt a színházi formát, amelyet a társulat képvisel: közeledni, meghallgatni, meglátni a vándorló ember álmait, félelmeit, szenvedélyeit és örömeit, aztán a megfigyelt valóságokat olyan történetbe helyezni, amely, mint tükör hat a néző számára. Az Osonó Színházműhely alapítója és vezetője 1993- 1998 között: Salamon András. A társulat vezetője 1998-től: Fazakas Misi.” – Osonó Színházműhely
A József Attila élettörténete mentén kibontakozó darab intimitását erősítendő, rendhagyó módon, a kör alakban berendezett nézőtéren az erdélyi származású Mucha Oszkár sepsiszentgyörgyi dialektussal, egyedi tagolással fűzte össze a költő közismert verseit. Szavalatok helyett történetekbe ágyazott verseket, versekbe ágyazott történeteket élhetett át az egymás tekintetét, reakcióját is fürkésző közönség. A minimalista tárgyi eszközöket (utazó bőrönd és annak titkai: szélforgó, fényképek, verses kötetek, kéziratok) átlényegített “Attilás” jelképekként használó színpadi játék filmszerű jelenetsorokból építkezve tárta fel József Attila költészetének mélységeit.
A jelenlévő érdeklődők nem tolakodó módon, finoman bevonva váltak az előadás szereplőivé: tiszta szívvel, közösen mondták a „költővel” legismertebb verssorait; derűsen falatoztak a mindig úton lévő, soha meg nem érkező „Attilával” az útitáskából elővett almából kanyarított, roppanó gyümölcsszeletekből; százesztendős családi fényképdokumentumokat vehettek a kezükbe, miközben együtt üldögélhettek a pályaudvar peronján az elmélkedő ifjúval; ismerősként nevettek és búslakodtak a lelkét nyíltan feltáró és megmutató őszinte poétával.
„Hogyan lehet hozzánk valaki ennyire közel, aki ennyire távoli? József Attila életterhei számunkra felmérhetetlen szélsőségek, mégis: a mi haragunkkal jajdul fel, a mi sírásunktól szorul el a torka, s a mi szánk felett húzódik mosolyra a bajsza. Az Osonó találkozásra hív: személyes találkozásra egymással – és József Attilával. Egy emberrel, aki közénk ül, ránk néz, megosztja velünk falatnyi útravalóját, s akinek szájából úgy fordulnak ki a jól ismert szavak, ahogy még nem találkoztunk velük. Verssorokból bontakozik ki egy élet: az enyém vagy a tiéd, és – talán – egy szegény, Attila nevű barátunké.” – Osonó Színházműhely
A Nem vagyok, csak mások látnak című monodráma keletkezéséről a József Attilát alakító Mucha Oszkár, a közel egy órás bécsi előadást követő beszélgetésben elmondta, hogy a darab gerincét a költő Curriculum Vitae című önéletrajzi írása adta, amelybe mozaikszerűen kerültek beépítésre a versek, versrészletek. A gyakorlatban ez úgy történt, hogy az Osonó Színházműhely társulatvezetője, rendezője és drámapedagógiai tanára, Fazakas Misi, budapesti lakásában, a galériára “költözve”, napokon át fentről szemlélte színészével, Mucha Oszkárral közösen a padlóra kiterített, papírra nyomtatott verseket, önéletrajzi részleteket. Építőelemekként illesztették egymáshoz a műveket, egy-egy „téglát” időnként félrerakva, másikat beemelve. Kirakósjátékként állt össze a színdarab, amely végleges formáját a közönséggel való találkozás útján, több előadást követően nyerte el.
Hogy milyen József Attilát ismerhetett meg a felsőőri és a bécsi közönség 2023-ban a költészet napján az Osonó Színházműhely szemüvegén keresztül? Egy talpraesett, minden nehézségben tisztességgel boldoguló, nyíltszívű, szeretetre és megértésre vágyó őszinte zsenit, akit bár a valóság rideg, erős karjai újra és újra visszarántottak a kemény és fagyos talajra, mégis kívülről és fentről tudta szemlélni önmagát és azon keresztül millió embertársának vele azonos sorsát. József Attila élesen hasító szavakká formálta papírra vetett érzeteit, a XX. század eleji magyar nemzedék vágyainak, fájdalmainak örök lenyomatát hagyva az utókor számára.
Fazakas Misi, a darab rendezője, aki az 1990-ben alapított nagy hírű sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes színpadi színészi játékának a felelőse is, a bécsi előadást követő kötetlen beszélgetés során, az érdeklődők gyűrűjében elárulta lapunknak, hogy az Osonó Színházműhely közeli tervei között szerepel egy Pilinszky János est létrehozása, amelyet a már megszokott módon, a magyarországi fellépések mellett, turné keretében szeretnének bemutatni a diaszpórában élő európai magyar közösségek számára is.
(Kiemelt fotó: Osonó Színházműhely)
Akár ez is tetszhet
Válaszolj