A népdalok jelentősége évszázadok óta messze túlmutat a dalolászás, a közös éneklések élményénél, hiszen a fonókban, vagy otthonaikban összegyűlő – többnyire – asszonyok egymásnak énekelt nótáival, a dallamok és történetek mellett, a néphagyomány legjelentősebb kincseit adták tovább a következő generációknak. Napjainkban is sokan ápolják és éltetik ezt az örökséget. A Barka Bécsi Magyar Népdalkör tagjai immár 17 éve rendszeresen összejárnak, hogy fellépésekre készüljenek, vagy egyszerűen csak az együtténeklés örömét élhessék át.
“Erdély folyókkal övezett erdők nélküli dombvidékén, a Mezőségben található Szék, mely népi hagyományait tekintve kitűnik a környékben fellelhető dallamok és táncritmusok sorából.”
– meséli Szilágyi-Varga Diána népdalénekes, a népdalkör énekmentora.
Diána kulturális közösségfejlesztő mentor, emellett államilag kitüntetett népdalénekes (Népművészet Ifjú Mestere) és Bonis Bona – Jótól jót tanulni díjjal elismert, fiatal népdalosokat és népdalos csoportokat felkészítő tanár. A workshop elején röviden elmesélte, hogy majdnem két évet töltött külföldön, ahol különféle helyeken dolgozott, de nem foglalkozott az énekléssel. Amikor elkezdte érezni a fizikai tüneteket is, rájött, hogy nagyon hiányzik neki az éneklés. Ekkor találkozott az interneten Kilyénfalvi Gábor (Délibáb Egyesület) feleségével, Piszke Ágival, akit régóta ismert, mert mindketten szombathelyi néptánccsoportokhoz kötődtek. Ági azonnal felismerte, és meghívta a Barkához énekelni. Nem sokkal később rábízták a vezetést is, és körülbelül egy évig maradt velük, majd visszaköltözött Sárvárra. Azóta is részt vesz workshopokon, vagyis a közös énekléseken, és mindig az ő kívánságaik szerint válogatja a dalokat. Mivel ritkán tud eljönni, mostanában konkrét fellépési csokrokat állít össze, hogy bővüljön a repertoárjuk. Azon a júniusi vasárnap délutánon az AMAPED helyszínén megtartott alkalmon, ahol a Rólunk is részt vett, széki dalokat tanultak.
A Bécsi Dalkör 2007 nyarán alakult a Délibáb táncosaiból Beckerné Szalay Eszter vezetésével, aki széki, kalotaszegi, szatmári és dunántúli dalokat tanított nekik. Eszter elvesztése után a dalkör neve Tarka Barka lett, és vezetését több szakember, köztük Acsai Erzsi, Rusu Annuska, Petres Ildikó, majd Fodor Orsi vette át. Jelenleg Diána irányítja a dalkört, amely folyamatosan bővül és időnként nemzetközi fellépésekre is eljutnak. A mostani alkalom is egy közös bemelegítéssel kezdődött. Nagy valószínűséggel a széki asszonyok nem tartották anno fontosnak az arcizmok és a rekeszizmok bemelegítését. Változnak az idők, így szinte természetes, hogy a bemelegítő gyakorlatokat is egy népszerű youtube csatorna videóival végezték együtt. A bemelegítés után Diána lejátszotta az első dalt a “csokorból”, amit az alkalomra hozott magával kinyomtatott szövegekkel, amikbe már az első meghallgatás során lelkesen jegyzetelni kezdtek a résztvevők. Felírták, hogy hol kell hajlítani, nyújtani, hol vannak kiállások vagy hol kell gyorsabban szedni a szót, hogy az a különleges széki lüktetés kijöjjön ritmusban.
A nemzedékről nemzedékre szállva, szájhagyomány útján fennmaradt népdalokat Magyarország különböző vidékein a 20. századtól gyűjteni, azaz rögzíteni kezdték. Kodály Zoltán, vagy Bartók Béla tudományos megközelítése és úttörő gyűjtőmunkája révén mára a legértékesebb zenei kincseink tovább élnek.
Szilágyi-Varga Diána a soproni NYME Benedek Elek Pedagógiai Főiskolai karának, majd a Nyíregyházi Főiskola ének-zene, népzenetanári szakának elvégzése után szintén Erdélybe utazott, ahol maga is gyűjtött népdalokat.
Erre az alkalomra többek között egy erdélyi bácsi énekét hozta el. A népdal többszöri, soronkénti meghallgatás után közösen többször elénekelték. A dalkörben résztvevő két fiatal legény nem csak a népdalokkal, hanem a magyarral is ismerkedik, ezért a szövegben szereplő nehezebb szavakat németül, fonetikusan jegyezték fel.
Diána erre az alkalomra 4 széki dalt hozott, amiket egyenként begyakoroltak.
A workshopok alkalmával próbálnak arra ügyelni, hogy az ének örömét is belevigyék a foglalkozásokba. Ahogy mesélik, nem csak az a fontos, hogy egy fellépésre készüljenek. Beszélnek arról is, hogy a dalok mit jelentenek, mit éreznek éneklés közben, és, hogy maguk a dalok mit akarnak mondani. A mostani alkalom azon kevesek között volt, amikor nem koncertre készültek, hanem csak összegyűltek, beszélgettek és közben magukévá tették azt a néhány népdalt, amit akár több száz éve énekelt először valahol Magyarországon valaki, amit aztán továbbadva évszázadokról évszázadokra tovább formált a közösség.
Aki kedvet érez magában, hogy ezt a generációs hagyományt Ausztriában is továbbvigye, bátran jelentkezzen a Barka Bécsi Magyar Népdalkörbe, mert mindenkit szeretettel vár a dalkör!
A népdalkörről és a jelentkezésről bővebb információ itt található.
Akár ez is tetszhet
