Nőtörténeti konferencia Güssingben

Október 21-én és 22-én nemzetközi workshopot tartottak Güssingben, amelyet a Bécsi Egyetem és az ELTE kutatói, Pesti Brigitta és Krász Lilla szerveztek. A rendezvény célja az volt, hogy megvitassák a női mecenatúra különböző formáit és hálózatait a kora újkorban, a nők szerepét az irodalom, a művészet, a kultúra és az egyház támogatásában. Markó Anita beszámolója következik.

A művelődéstörténeti kutatások egyértelműen megmutatják, hogy a nők szerepe a kulturális életben még a kora újkorban sem merült ki a konyha vagy a kézimunka körüli teendőkben. A nők írni és olvasni tudásáról, a kulturális életben való aktív részvételükről, sőt a művelődés támogatásában játszott szerepükről számos forrás tesz tanúbizonyságot, mégis a köztudatban és a kanonizált irodalom- és művelődéstörténeti munkákban ritkábban, marginálisan jelenik meg az a hozzáállás, hogy a nőket ne csak a történelem mellékszereplőiként vizsgáljuk. Éppen ezért az október 20 és 22. között Güssingben megrendezett Frau als Gönnerin – Kulturvermittlung, Repräsentation und (weibliche) Fördernetzwerle in Habsburger Gebieten in der Fühen Neuzeit című nemzetközi konferencia azt tűzte ki céljául, hogy teret adjon a nők mecénási, támogatói tevékenységét, kulturális életben való reprezentációjukat kutatóknak arra, hogy különféle tudományterületekről érkezve megoszthassák egymással eredményeiket.

A hibrid konferencia négy ország kutatóinak részvételével zajlott, Pozsonyból, Marosvásárhelyről, Budapestről és Bécsből is érkeztek előadók, a prezentációkat emellett online is sokan követték. A 15 előadás során láthatóvá vált egy társadalmi, felekezeti és földrajzi szempontból igen változatos, de a kulturális és művészi reprezentáció terén igen aktív női réteg, amelyet eddig csak szórványosan írtak le az irodalmi és történelmi kutatásokban, az egyes jelenségekre vagy szereplőkre koncentrálva. A konferencián azonban lehetőség nyílt arra, hogy az elszigetelődőnek tűnő jelenségek egymás kontextusában kirajzolják a női mecenatúra, kultúratámogatás különböző formáit és hálózatait, megmutassák a nők szerepét az irodalom, a művészet, a kultúra és az egyház népszerűsítésében, valamint a nők részvételét a kulturális reprezentáció különböző formáiban.

A konferencia első két szekciója kifejezetten a nők kultúra- és irodalomtámogatási szokásaira, valamint az egyházat patronáló tevékenységük elemzésére szolgált. Tünde Lengyelová (Szlovák Tudományos Akadémia, SAV) egy izgalmas forráscsoportból, a 16-17. századi női végrendeletekből kiderülő adatok alapján vázolta fel a nők adományozási szokásait, míg Alessandra Quaranta (Bécsi Egyetem, UW) kifejezetten a nők és orvosok kapcsolatáról értekezett, bemutatva, hogy a bécsi császári udvar magas rangú asszonyai mennyire nyílt és tabuktól mentes kommunikációt folytattak orvosaikkal. Eva Kowalska (SAV) a Zay és a Calisius család nőtagjainak példáján mutatta be, hogy miként találták meg helyüket az asszonyok az evangélikus egyház támogatásában, és hogy a támogatói-szószólói szerep miként nyitott utat számukra a szinte politikusi reprezentációban. Pesti Brigitta (UW) az 1600 és 1655 közötti magyarországi nyomtatványokban megjelenő dedikációk alapján a korszak női mecenatúráját vizsgálta, hangsúlyozva hogy a nők a népnyelvű nyomtatványok megjelenésének segítésében jól láthatóan kiemelkedő szerepet játszottak. Jelenlegi előadásában kifejezetten arra tért ki, hogy a nők támogató tevékenysége hogyan alakult a támogatott könyvek felekezetiségére nézve. Géra Eleonóra (Eötvös Loránd Tudományegyetem, ELTE) időben továbbhaladva, a polgári réteghez tartozó nők 18. századi egyháztámogatási szokásait állította középpontba, előadásából kiderült, hogy jellemzően a gyermektelen özvegyek voltak azok, akik nagyobb mértékű adományokkal támogatták felekezeti közösségüket.

A konferencia második napján a nők udvari reprezentációjának formái kerültek az előadások középpontjába. Várkonyi Gábor (ELTE) arról beszélt, hogy milyen szerepet tölthettek be a nők a 16. században a nyilvánosság tereiben. Blaskó Katalin (UW) már egy 19. századba nyúló példát, Mária Dorottya württembergi hercegnő aktív kultúratámogatási tevékenységét mutatta be, felhívva a figyelmet arra, hogy a történeti kutatások a Habsburg főhercegné egyháztámogatási tevékenységén kívül kevés hangsúlyt fektetnek számos, a művelődés egyéb területein elért eredményeire. Michael Pölzl (UW) az udvari és kulturális reprezentáció mintázatait vizsgálta két császári özvegy, Eleonora Magdalena von der Pfalz és Amalia Wilhelmina von Brauschenweig-Lüneburg példáján.

A rendezvény zárónapján a nők hálózatépítésben való szerepe és gyűjteményépítési szokási kerültek a középpontba. Orsolya Bubryák (ELTE) a kora újkori női gyűjteményépítési szokásokra koncentrált előadásában, míg Anna Fundárková (SAV) a Pálffy-család nőtagjainak 16. és 18. század közötti művészetpártolói tevékenységét állította központba, kiemelve, hogy a magyar nemesi család nőtagjai intenzív gyűjteményépítői és támogatói tevékenységet folytattak. Klára Lázok (Marosvásárhely, Teleki Téka) a Bethlen Zsuzsanna könyvgyűjteményének inventáriumait vizsgálva mutatta be a 18. századi erdélyi nemesasszony gyűjteményépítési szokásait. Wynfried Kriglieder (UW) két 18. századi írónő, Theresea Altner és Karoline Pichler kapcsolatépítési mintázatairól beszélt, Markó Anita (ELTE-UW az 1473 és 1600 között megjelent magyarországi nyomtatványok dedikációinak hálózatelemzésével vizsgálta a női címzettek dedikációs kapcsolatrendszerbe való beépülését. Krász Lilla (ELTE) arról beszélt előadásában, hogy a 18. századi Magyarországon miként működött az árvák támogatása és elhelyezése, milyen szerepet játszottak a nők ennek a tevékenységnek a támogatásában és bemutatta egy konkrét, 1768-ban, Anna Dorothea Lanius által alapított árvaház működését. A rendezvény lehetőséget adott arra is, hogy a résztvevők ellátogassanak a Batthyány család Güssingben található várába és a család kriptájába, Monok István vezetésével pedig a kolostori könyvtár gyűjteményében és kiállításán tehettek látogatást.

A Bécsi Egyetem és az ELTE kutatói, Pesti Brigitta és Krász Lilla által szervezett, az OMAA segítségével megvalósuló idei konferenciával egy 2018-ban megkezdett sorozat folytatódott: akkor Szomolányban a szociológiai, a kultúra- és kommunikációtudományi kutatások szakértői mutathatták be előadásaikat, amelyek központjában a nők kommunikációs szokásainak mintázatai, nyilvánosságban betöltött szerepük állhatott. A konferencia eredményeként született, Praesens kiadónál megjelent kötet (Medien, Orte, Rituale – Zur Kulturgeschichte weiblicher Kommunikátion im Königreich Ungarn), amelyet a mostani rendezvényen Andrea Seidler, a Bécsi Egyetem professzora mutatott be, 18 tanulmányt tartalmaz. Ezek a 16.-tól a 20. századig bezárólag mutatják be azokat a médiumokat, a speciális kommunikációs és szociális miliőt, amelyben a nők ismeretszerzési és kapcsolatépítési mintázatai megvalósultak. Ahogy a korábbi konferencia, úgy ez a kötet is nyitány, egy a nők történetéről szóló nemzetközi tanulmánykötet-sorozat elindítója, amelynek második darabját a jelen konferencia anyaga adja majd. A munka azonban ezzel sem zárul le. Az idei rendezvény ugyanis lehetőséget adott arra is, hogy Krász Lilla, Pesti Brigitta és Seidler Andrea közreműködésében megalakuljon egy inter- és transzdiszciplináris, nemzetközi, nőtörténeti kutatócsoport, a FURIOSI – WOME(N)KULT (Werkstatt für Ostmitteleuropäische Kulturforschung). A kutatócsoport célja folytatni a 2018-ban megkezdett közös munkát, lehetőséget teremteni a nők történetét különböző aspektusból vizsgáló tudományterületeknek és kutatóiknak összekapcsolására annak érdekében, hogy minél szélesebb spektrumban, folyamatában, a különféle kutatási eredmények egymás kontextusában való értelmezésével megteremtsék a nőtörténeti kutatások közös platformját.