Szilágyi Márton irodalomtörténész a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának tanára és a 18-19. századi tanszék vezetője, a kétszáz évvel ezelőtt született poétáról, Hogyan válhatott Petőfi Sándor a legsikeresebb magyar költővé (Wie konnte Sándor Petőfi der erfolgreichste ungarische Dichter sein) címen tartott német nyelvű előadást a bécsi Collegium Hungaricumban. A programot követően a Szilágyi Mártonnal készült interjú során arra a kérdésre kerestük a választ, hogy milyen ember is lehetett a máig is legnépszerűbbnek tartott magyar költő, Petőfi Sándor.
Szilágyi Márton nagy kihívás előtt állt a február elején a Collegium Hungaricumban megrendezett német nyelvű irodalomtörténeti előadás okán, ugyanis a rendelkezésre álló idegennyelvű Petőfi Sándor műfordítások nem feltétlenül követik a költő életművének pontos arányait, így egy, a magyar nyelvnél jóval szűkebb művi közeg által kellett valós, hiteles képet formálnia a költőről. A másik nehézséget a Petőfi előadással kapcsolatban az jelentette, hogy meg kellett találnia azokat a pontokat, ahonnan vizsgálódva új és érdekes perspektívából tekinthettek az érdeklődők a költő életpályájának szeletein és alkotásain keresztül Petőfi Sándorra, a nemzet költőjére.

Ezekből a nehézségekből kiindulva, Szilágyi Márton Petőfi Sándornak egy olyan aspektusát kívánta megvilágítani a nagy érdeklődés mellett zajlott előadásában, amelyhez nem feltétlenül szükséges a forradalmár poéta életművének teljes ismerete, de azok is érdekesnek tarthatják a megközelítést, akik mélyebb és átfogóbb tudásanyaggal rendelkeznek vele kapcsolatban. Így esett a választása a népszerűségének okait feltáró kérdéskör megvizsgálására. A témát a Rólunk.at az előadás után tovább „boncolgatta” Szilágyi Márton irodalomtörténésszel, akihez a Felhők ciklus és azon belül is Az apostol című, 1848-ban írt elbeszélő költemény áll a legközelebb Petőfi Sándor életművén belül, amelynek elolvasására vagy újraolvasására ezúton is bíztat Szilágyi Márton mindenkit.

Rólunk.at: Petőfi Sándor mennyire volt már élete során is elismert irodalmi szereplő? Hogyan mutatkozott ez meg kétszáz évvel ezelőtt?
Szilágyi Márton: Számos példát ismerünk a magyar- és a világirodalom történetében arra vonatkozóan, hogy halálát követően a későbbi korok fedezik fel az élete során nélkülözések közepette tengődő alkotó jelentőségét, nagyszerűségét. Petőfi esetében ez nem így volt. A huszonhat éves korában elhunyt költő korai alkotói időszakától eltekintve, mindössze hat év alatt vált az irodalom színpadán halhatatlanná, közel ezer folyamatosan publikált verset, verses epikákat, próza epikát, drámát, újságcikket, regényt hátra hagyva az utókor számára. Tette mindezt úgy, hogy ismertségét és elismertségét a maga korában élhette meg.

Petőfi Sándor huszonhárom évesen elérte azt, hogy az összes műve egyetlen kötetben kiadásra kerüljön, mégpedig egy tipográfiai és nyomdatechnikai szempontból rendkívül színvonalas terméken keresztül. Alighogy megjelent a kötet, a kiadó máris jelentkezett a még el nem készült további művek azonos formában történő kiadására. Ezt egyetlen kortársa sem tudta elérni Magyarországon. Petőfi Sándor a magyar irodalom történetében az első olyan szerző volt, aki kizárólag a műveinek a honoráriumából meg tudott élni. Ehhez rendkívül nagy munkabírással kellett rendelkeznie és el kellett érnie azt, hogy széles körben keressék a műveit. Feltételezésem szerint nem csupán a tehetségének köszönheti Petőfi Sándor a közönség figyelmét, páratlan népszerűségét, hanem a tudatos önmenedzselés is jelentős szerepet játszott ebben.

Rólunk.at: Mondana olyan technikát, amelyet Petőfi Sándor a népszerűségének növelése érdekében alkalmazott?
Szilágyi Márton: Komoly gondot fordított arra, hogy folyamatosan, megfelelő mennyiségű és magas színvonalú képi ábrázolás, portré készüljön róla. Egy új szakállstílust vagy hajviseletet mindig módszeresen dokumentált és meg is mutatta azt a közönségnek a különböző magazinok, divatlapok oldalain. Nem bízta a véletlenre a grafikák, a rajzok, a festmények minőségi végeredményét, hiszen a korszak jelentősebb portré rajzolóit és festőit bízta meg a kivitelezésekkel, akik meg tudták jeleníteni a céljainak megfelelő, idealisztikus kívánságait is a képeken. Az emberek nem csak a szövegei és a művei végén szereplő neve révén ismerték Petőfit, hanem az arca által is. Ennek jelentőségét saját életének egyik meghatározó példája is jól mutatja, amely házasságának a történetéhez kapcsolódik: Amikor Szendrey Júlia megismerkedik Petőfi Sándorral, már a divatlapok által ismeri a költő arcát, akinek különösebb módon nem kellett bemutatkoznia, megmutatnia magát, hiszen már egy előzetesen kialakított kép volt róla Júliában. Ez a fajta népszerűség nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a hölgy beleszeretett a költőbe.
Rólunk: Mai kifejezéssel élve, mondhatjuk azt, hogy Petőfi Sándor a korszak egyfajta rocksztárja volt?
Szilágyi Márton: Bár teljesen más világban élünk most, de némi túlzással mondhatjuk ezt.

Rólunk: Említette a divatmagazinokon keresztül történő képi ábrázolás jelentőségét, mint az önmenedzselés sikerének egyik kulcsát. Ez azonban nem feltétlenül jutott el minden társadalmi réteghez, ám Petőfi Sándor mégis minden szinten jelen tudott lenni, mindenhol értették és elismerték. Mégis, hogyan lehetséges ez?
Szilágyi Márton: Valóban különböző társadalmi rétegek számára vált fontossá Petőfi költészete, de erre a kérdésre egyetlen hiteles választ nem lehet adni, legfeljebb különböző lehetőségeket sorakoztathatunk fel, amelyek befolyásolhatták ezt a fajta népszerűséget, amelynek origójában végsősoron a költő elementáris tehetsége áll.
A különböző társadalmi rétegek ugyanazokat a verseket olvasták és mégis mást találtak meg bennük. De például ha egyházi vonalon közelítjük meg a kérdést, akkor Petőfi elfogadottságának tekintetében nem érzékelünk felekezeti megoszlást sem, a katolikusok, a reformátusok, az evangélikusok mindannyian befogadták a költészetét, és még a magyarországi zsidóság számára is jelentős alkotó volt, amelyet jól mutat az, hogy a még az élete során megélt nemzetközi sikereit megalapozó első német nyelvű fordításokat magyarországi reformkori zsidó újágírók készítették és juttatták el német nyelvterületekre. Petőfi már élete során részévé vált a világirodalomnak, amely a német nyelvű irodalom közegén keresztül valósult meg. Jelenleg is a legtöbb nyelvre lefordított magyar költőnk, még kínai nyelven is lehet a műveit olvasni, vagy a Nemzeti dalt például az egykori Magyar Királyság területén élő népek nyelvére, így szlovákra és románra is lefordították. Petőfi Sándor irodalmi jelentősége azért is tanúságos, mert a fordítások által sok antológiában és összevetésben a magyar irodalmat, a magyar romantikának a világát szinte egyedül csak vele lehet szemléltetni idegennyelvű irodalmi közegben.

Petőfi általános társadalmi sikeréhez az is nagyban hozzájárult, hogy a költő a populáris költészetből is felhasznált témákat, motívumokat, fordulatokat, nyelvi megoldásokat, ami nem feltétlenül jelentette a folklór követését, mint ahogy azt korábban hosszú ideig feltételezték róla. Nem szabad elfelejteni, hogy Petőfi Sándor nem falun született, hanem egy mezővárosban, nem paraszti származású, hiszen az apja mészáros és kocsmabérlő volt. Petőfi soha nem élt tradicionális falusi közösségben, viszont nagyon jól ismerte a közköltészet hordozóit, a vidéken oly népszerű kalendáriumokat, a ponyvairodalom világát. Ezeket a médiumokat ő maga is használta ismertségének növelése céljából.
Petőfi alkotói radikalizmusa is benne van a népszerűségének folyamatos szélesedésében, amely azt jelentette, hogy látványosan szakított a korábbi irodalmi nemzedék működésével, új, egyedi utakat keresett, még a számára oly maghatározó, egyfajta apa figura szerepet betöltő Vörösmarty Mihály féle tematikától és hangvételtől is határozottan eltávolodott. Petőfi Sándor saját magából formált egy olyan karaktert, akihez rengetegen tudtak kapcsolódni. Már az is önmagában egy érdekes kérdés, hogy hogyan vált Petőfi Petőfivé, a szlovák családi háttérből érkező, egy alföldi mezővárosban született, se nem nemesi, se nem paraszti gyökerekkel nem rendelkező Petrovics Sándor.

Rólunk.at: Petőfi több műfajban is megmérettette magát, több stílusban is megmutatkozott. Kifjelenthető, hogy egy nagyon bátor ember volt?
Szilágyi Márton: Igen. Teljesítményének ez az egyik nagyon érdekes kulcsa. Amikor pályája kezdetén megtalálta az első olyan hangot, amely által tapasztalta, hogy az irodalom értőit és olvasóit egyaránt érdeklik a művei, nem maradt meg a jól bevált receptúránál, hanem az esetleges sikertelenség kockázatát is vállalva gyorsan váltott és olyasmiket próbált ki, amelyekben korábban nem volt jártassága. Ezért van az, hogy az életműve nem homogén, egynemű, hanem folyamatos műfaji és új poétikai hagyományok teremtésére irányuló hangnem váltások (például a Felhők ciklus, amely egyáltalán nem volt kompatibilis a korábban megalapozott népköltői szerepkörrel vagy a bordalokkal) sorát tartalmazó rövid, de rendkívül termékeny és sokszínű irodalmi életút eredménye.

Rólunk: Ha most ide, a Collegium Hungaricum nagytermébe belépne Petőfi Sándor, ön előtt milyen ember jelenne meg?
Szilágyi Márton: Arról, hogy Petőfi valójában milyen ember is volt, nagyon hosszú ideje elmélkedik az irodalomtörténet. Különböző korszakokban tévedhetetlen biztonsággal igyekeznek újra és újra megfogalmazni a személyiségét, a karakterét. Én csak egy megnevezést idéznék fel, amikor is az idős Jókai Mórt – aki ismerte Petőfi Sándort – megkérdezte ugyanerről egy újságíró, egy kis gondolkodás után röviden így válaszolt: Borzalmas.
Ez a kifejezés értendő egyfelől a két irodalmi óriás és egykori barát összeveszésének ismeretében adott reakcióként, de másfelől látnunk kell benne azt is, hogy Petőfi mindig is formabontó, lázadó, nonkonformista, öntörvényű volt, nem akart senkinek sem megfelelni. Mondhatjuk úgy is, hogy nem volt egy jól fésült figura, aki belesimul a jelen lévő társaságba, ugyanakkor nagyon sok szempontból kijelenthetjük, hogy többnyire neki volt igaza abban, hogy így viselkedett: Ezt a fajta polgárpukkasztó magatartást érdemes észben tartanunk, mert ennek köszönhetően nem merevedik szoborrá számunkra Petőfi Sándor, hanem megmarad egy eleven karakternek.

(Az írás kiemelt fotóját készítetette: Kovács Attila)