A Bécsi Állami Operaház néhány tagjából verbuválódott Rundreise der Traditionen együttes egyszer egy klasszikus zenei koncerten rövid zenei kitérőt tett. Romantikus és népzenei dallamokkal lepték meg a közönséget, aminek váratlanul nagy sikere lett. Ami a koncerten véletlen zenei egybeesésnek tűnt, az hamar az együttes szenvedélyévé vált. A klasszikus kamarazenéből és népzenei hagyományokból táplálkozó repertoár mellett, maga a formáció is rendhagyó, mivel tagjai szinte mindannyian más nemzethez vagy etnikai csoporthoz tartoznak. Az együttes mezzoszopránja, Dr. Eliza Marian-Zurmann operaénekes Erdélyben született, magyarajkú családban, de tanulmányait német nyelven folytatta. Zenéről és nemzeteken átívelő együttműködésről beszélgettünk.
Rólunk: Magyarul, románul, németül, osztrákul és angolul folyékonyan beszél. Gyakran felmerülő kérdés, hogy milyen nyelven álmodik az, aki folyékonyan és aktívan használ kettőnél több nyelvet. Tudja esetleg, hogy milyen nyelven szokott álmodni?

Eliza Marian: Kolozsváron születtem, egy, még a monarchia idején osztrák területről Erdélybe vándorolt családban. Habár magyarul beszéltünk otthon, mégis német iskolába adtak, a románt pedig muszáj volt megtanulni, de ez nem volt egy nagy tragédia. Három nyelven nőttem fel. Álmodni magyarul szoktam, vagy talán néha átváltok németre. Nem tudom, de az biztos, hogy fejben számolni magyarul szoktam.
Rólunk: Mióta él Ausztriában?
Eliza Marian: 1988-ban a Drezdai Zeneakadémia elvégzése mellett már szólóként dolgoztam az ottani operában. Közben megszületett a kisfiam, és az akkori román törvények szerint kötelességünk lett volna a gyerekkel visszatérni.
Ekkor elhatároztuk, hogy menekülünk. Először Budapesten egy barátunknál laktunk, közben a Budapesti Állami Énekkarban is dolgoztam 3 hónapot, míg végül megkaptuk a kiutazási engedélyt. Bécsben menekült státuszért folyamodtunk. Nagy szerencsém volt, mert augusztusban jöttünk, és szeptemberben már a Bécsi Állami Operaházban dolgoztam. Az énekkarban énekeltem, de mezzoszopránként szóló szerepeket is játszottam. A kórust hosszú évekig vezettem és rendeztem is. Az énekkar elnökeként mentem végül nyugdíjba. Beiratkoztam a Bécsi Egyetemre, ahol finnugrisztikát, és azzal párhuzamosan judaisztikát tanultam. Nagyon élveztem ezt az időszakot. Jó volt a művészvilágból kicsit az akadémia területére térni. 10 évvel később doktori disszertációval és doktori címmel végeztem. Nagyon sokat tanultam emberileg és szakmailag is ezalatt az időszak alatt. Emellett persze nem szűnt meg az operához és a zenéhez való kötődésem. Két évvel ezelőtt még mentek a külföldi fellépések is, legutóbb Tajvanban rendezhettem kórust.
Rólunk: A pandémia miatti lezárásokkal egyidőben ment végleg nyugdíjba. Hihetetlen, de azóta már két év telt el. Nem hiányzik az opera?
Eliza Marian: Teljesen azért nem hagytam el az operát, a kórusrendezés és management feladataim megmaradtak. Még aktív éveim alatt kezdődtek kisebb zenei projektek, amik azóta is működnek. Ezek közül a legfontosabb talán a Rundreise der Traditionen együttes, ami az operában játszó zenerajongó kollégákból alakult. Emellett van egy együttes, amiben szintén különböző nemzetiségű szopránokkal énekelek együtt, illetve kórusokat is rendezek és menedzselek. Most legutóbb a gráci opera kórussal dolgoztam együtt.
Rólunk: Fantasztikus zenei élmény a Rundreise der Traditionen együttes klasszikus stílusban előadott népdalait hallgatni. Operaénekesként mekkora kihívás az autentikus hangzást elérni?
Eliza Marian: Az énektechnika például egészen más, nem is lehet autentikus népzenei előadásmódot várni, hiszen klasszikus zenészként máshogy közelítjük meg a zenét. A formációban a férjem is játszik. Eredeti hangszere az oboa, és ebben a felállásban tárogatón játszik. Erdélyben a tárogató nagyon aktuális, pedig egy magyar hangszer. Az együttes nemzetközisége rendkívül motiváló számomra ebben a projektben. Az Osztrák-Magyar Monarchia területéről származó macedón, szerb, erdélyi vagy magyar népdalokat úgy tapasztaltuk, hogy semennyire, vagy csak alig ismeri a bécsi közönség. A fő motivációnk a Rundreise der Traditionen megalapításakor az volt, hogy itt Ausztriában, illetve Bécsben is ismerje meg a koncertre járó közönség ezeket a népzenéket. Ez olyannyira sikerült, hogy a legutóbbi karácsonyi román zenéket bemutató koncertünkön 80% fölött volt az osztrákok aránya. A népzenei előadásokra eddig főként a népcsoport tagjai jártak, a nagyközönség pedig ritkán találkozott magyar vagy erdélyi népzenével.
Rólunk: A lezárásokkal terhelt időszak remélhetőleg véget ér lassan. Nyugdíjkortól függetlenül, egy ilyen elképesztően termékeny és aktív életpálya mellett felmerül a kérdés: mik a jövőre vonatkozó a tervek?
Eliza Marian: Most készülünk egy hangszeres crossoverrel, amiben két popzenész és három klasszikuszenész fog közreműködni. Ebben és a többi projektemben is a sokszínű nemzetköziség nagyon meghatározó elem. Emellett májustól a bécsi énekkarok ernyőszervezetének leszek az elnöke. A kórusmenedzsment munkáim is megmaradtak, és emellett kórusokat is rendezek. Most legutóbb a gráci operába hívtak, hogy segítsek egy kórust színpadra állítani. Nem volt nehéz feladat 20 énekest találni, ugyanis a szabadúszó előadóművészeknek, zenészeknek nagyon nehéz volt az elmúlt két év. Reméljük, hogy most már így marad a helyzet, és egyre több koncert és lehetőség lesz ismét élőzenét hallani.