„Szeretem, ha az irodalom színházi térbe kerül”

Március 22-én a bécsi Brick-15-ben olvasott fel Grecsó Krisztián egy hónapja megjelent könyvéből, a Lányos apából. Budapestről Dés László szaxofonos és zeneszerző kísérte el, hozzájuk csatlakozott Dés Bécsben élő fia, az ütőhangszeres művész, András. A telt házas előadáson mi is ott voltunk, és a beállás után pár percet beszélgetni is tudtunk az íróval és Dés Andrással. Videó.

A transzgenerációs traumát régebben családnak hívták – helyezi el jó dramaturgiai érzékkel a „Lányos és fiús apák” című felolvasóest kétharmadánál azt a poént Grecsó, ami egy mondatba sűríti annak a lényegét, amiről írásai szólnak. Családi történetek, kedvesek és szívszorítóak, vidámak és kesernyések, fontosak és banálisak – de elfelejthetetlenek, és hol többé, hol kevésbé sorsfordítóak. Közben pedig zene szól, most éppen a két Dés, apa és fia előadásában, szaxofonnal és ütőhangszerekkel.

Magyarország egyik legnépszerűbb kortárs írója ugyanis gyakran lép fel különböző zenészekkel; mások mellett Kollár-Klemencz Lászlóval, Beck Zolival, Hrutka Róberttel és Kárász Eszterrel is szövetkezett már, láthatóan kedveli az ilyen párosítást:

„Nagyon szeretem, ha az irodalom színházi térbe kerül, ha játszhat, ha közösségi élménnyé válhat. Olvasni magányos műfaj, nehéz megosztani azt az élményt, amit az olvasás jelent. Ha közösen fogadjuk be, akkor sokszor megnyílhatnak olyan szövegek és kinyílhat egy olyan világ, ami zárva maradt addig. Ráadásul gyerekkorom óta nagy mániám az énekelt vers. Hozzám a magyar költészetet az énekelt versekkel Sebő Ferenc hozta közel. Így aztán nagyon szeretem a verseimet megzenésíteni és kollégákkal előadni.” De nem csak a versekhez fontos szövetségese a zene, hanem a maihoz hasonló, kizárólag prózára összpontosító esteken is: „Ez egy dialógus. Én mesélek, olvasok, és erre a dzsessz nyelvén improvizálva válaszolnak a zenészek. Minden este más, ráadásul én minden estére más szövegeket válogatok. Ez külön kaland. Aktívan mindig csak egy zenésszel dolgozom együtt, rengeteg munka az estéket kialakítani és megzenésíteni. De megéri, mert az olvasó szívéhez közelebb kerülünk.”

A februárban megjelent legújabb könyv címe Lányos apa, amiben nagymamák, nagyapák, anyák, apák, lányok, fiúk szerepelnek. A könyv a családról szól, de Grecsó, a közgondolkodó nem csak családi, hanem társadalmi szinten is fürkészi az apaság kérdését:

„Ha most odafigyelek (a lányommal való viszonyomra), az talán alapot jelenthet a jövőre. Innen Bécsből nézve ez egy teljesen természetes folyamat. Abból az átalakulásból, ami most Kelet-Európát elérte, itt már sok mindenen túl vannak azok, akik nevelnek gyerekeket. A megváltozó szülői szerepek, az apa aktív jelenlétének átalakulása, bő egy évtizeddel, vagy akár egy generációval ezelőtt volt aktuális itt Bécsben. Szerintem Kelet-Euróbában ebben még keressük a módszereket, már csak azért is, mert az egzisztenciális helyzetek pokoliak, és az aktív apai jelenléthez idő kell: idő, energia, szeretet, szív. Én két dolgot csinálok: vagy a lányommal vagyok, vagy dolgozom. Nincs átmenet, nincs más, csak ez a kettő, mert a családi együttléthez és a szabadidőhöz kialakított szociális háló, nyitottság, idő az sajnos hiányzik. Elért hozzánk ez az átalakuló pedagógiai szemlélet – mondjuk ilyen hivatalosan – elért hozzánk ez a szeretethullám – de nem ért el semmi más, ami ezt megalapozná és támogatná. Azt látom, hogy nagyon nehéz, magára hagyott szerep ma Magyarországon szülőnek lenni, mert nincsenek közösségi terek, mert külön szubkulturális tereket kell keresni ahhoz, hogy közösségbe tartozhass, és a nevelés egyedi feladat lett. Ezért olyan szövegeket válogattam ma Bécsben, amik úgy nosztalgikusak, vagy úgy tartanak tükröt a mai magyar valóság és szülői lét elé, hogy az itt hallgatva nosztalgikus, megmosolyogtató, mókás lehessen – vagy esetleg szívszorító. Tehát nem bécsi történeteket hoztam, de olyanokat, amiket innen nézve teljesen másképp lehet olvasni, mint ami az otthoni nézőpont.”

Ezeket a történeteket pedig Dés László szaxofojának kanyargó dallamai, és András ütőhangszereinek ritmusa keretezi a Brick-15 150 éves tornacsarnokból átalakított előadóterében. Vajon két egyenrangú zenészként állnak a színpadon, vagy levetkőzhetetlen az apa és fia szerep? András szerint „alapvetően megszűnik a szülő-gyerek viszony, és zenésztársakká válunk, de mégis van mögötte egy közös múlt, és közös kapcsolódás. Ha más miatt nem, azért is, mert én azokon a zenéken nőttem fel, amit apukám írt és játszott, így az ő zenéje és az ő zenei gondolkodásmódja a véremben van. Ez a kettőnk közötti zenei kommunikációt nem csak megkönnyíti, hanem ad neki egy – legalább egy – plusz réteget. Tehát az apa-fiú kapcsolat megszűnik, vagy ha nem is szűnik meg, sokkal fontosabbá válik a zenésztársi kapcsolat, és a legfontosabb, hogy közösen zenészként mit hozunk létre.”

A két zenész közti apa-fiú kapcsolat egyik érdekes aspektusa, hogy András tud-e újat mutatni, vagy tanítani valamit sikeres és elismert édesapjának? Talán igen: „Azt tudom, hogy nagyon érdekesnek és izgalmasnak tartja, amit csinálok. Egy biztos, hogy szoktam neki olyan zenéket mutatni, amire ő önmagától nem figyelne föl, mert nincs a látókörében.” Persze ez a mutogatás mostanában inkább virtuális síkra terelődött át, hiszen Dés László Budapesten él, András viszont a bécsi dzsessz szcénában épít karriert. „Manapság leginkább küldözgetni szoktam neki, ha találok valami érdekeset, az még egy plusz csavar az egészben.”

Plusz csavarokat pedig tőle és édesapjától is bőven hallhattak, akik ott voltak a Brick-15 Turnhalléjában, de közönség előtt felolvasva Grecsó prózája is kapott plusz csavart. Hiszen történetei, konfliktusai és szorongásai ugyan róla és családjáról szólnak, mégis olyan helyzetekből és töredékekből épülnek fel, amelyekben mindenki ráismerhet magára, családjára és környezetére. Otthon, a kanapén olvasva pedig másképp hat a szöveg, mint sok emberrel együtt, közösségi élményként, megkönnyebbülten együtt nevetve: nahát, nem csak velem történnek ilyenek!

Akik nem tudtak elmenni, de kíváncsiak az előadás hangulatára és szeretnék megtudni, hogy az író szerint örökölheti-e egy örökbefogadott gyerek a nevelőszülei tulajdonságait, az ütőhangszeres művész szerint pedig van-e határ a hangszer és a nem hangszer között, akkor nézze meg videóbeszámolónkat, amit a „Lányos és fiús apák” felolvasóesten készítettünk.

Szöveg: Balázs Viktor
Fotó: Kovács Attila
Videó: Balázs Viktor és Kovács Attila