A pandémia miatti kényszerszünet után első alkalommal lépett színpadra a Felsőőri Református Ifjúsági Olvasókör színjátszó csoportja: március 18-án a Tévedések éjszakája című, négy bohózatból álló előadást mutatták be a magyar nyelvű színjátszók a Felsőőri Református Egyház színháztermében. Ahogy a cím is jelzi: a tévedésekből félreértések adódtak, a félreértések tisztázása pedig garantáltan nevetéssel járt.
A színjátszó csoport az 1889-ben alakult Felsőőri Református Ifjúsági Olvasókör egyik legrégebbi közössége, csupán a világháborúk idején szünetelt tevékenységük, illetve a világjárvány miatt 2020 márciusától mostanáig. Feladata a magyar nyelv és kultúra ápolása, a hagyományőrzés: évente négy alkalommal saját színpadukon adják elő magyar nyelvű előadásukat. A könyvtári gyűjtemény, a néptánc-együttes, a kórus munkája, továbbá kedvelt, magyar nyelvű programjaik mellett ezzel is színesítik, gazdagítják a burgenlandi magyarok kulturális életét. Ennek elismeréséül 2014-ben Magyar Örökség-díjban részesült az egyesület.
Gangoly Éva, a Felsőőri Református Ifjúsági Olvasókör elnöke 2006 óta minden darabban játszott, eleinte kisebb szerepekben, 2014-ben Móricz Zsigmond Sári bíró című vígjátékában a címszereplő feleségét alakította. – Az olvasókör azért jött létre annak idején, hogy a fiatalok találkozzanak, közösen őrizzék a magyar identitást, ám ne csak élőszóban tegyék ezt, hanem olvasással is. Meghatározó tényező a színjátszó csoport, értékes a küldetésük. Ezt mutatja, hogy 2020-ban mi vehettük át a három évente odaítélt, rangos, tartományi kitüntetést, a 6. Burgenlandi Amatőrszínházak Díját.
A rendező, Bács Lóránt a közigazgatásban tevékenykedik Bécsújhelyen/Wr Neustadt, közel öt éve dirigálja a próbafolyamatot a mű kiválasztásától a próbákon át a bemutatóig, általában azonban színészként is láthatja a közönség. – Az alsóőriek mellett mi vagyunk még magyar színjátszók Burgenlandban, előbbiek olykor németül is játszanak, mi kizárólag magyarul. Ez több évtizedes hagyomány, sőt, a minap került elém egy száz évvel ezelőtti plakát, évszázados tradícióról beszélhetünk. Idestova húsz éve dolgozom ezzel a közösséggel, életem része, több, mint hobbi. Karácsony, szilveszter után mindig izgalommal várom a kezdést, a sötét, téli estéket a többiekkel, együtt próbálni, finomítani az egyes jeleneteket, majd utána akár egy fröccsöt meginni, mulatni, mókázni, kiszakadni kicsit a mindennapi életből.
Mindig ilyenkor, tavasszal mutatják be új előadásukat, általában ez az év legnagyobb projektje. Januárban kezdődik a többhetes próbafolyamat: összeülnek, a rendező ismerteti, hogy mit adnak elő, kiosztja a szerepeket, aztán indul a munka. Ezévben nem azt a darabot vitték színre, amit 2020-ban, a pandémia kirobbanása előtt már begyakoroltak, hanem négy, kisebb bohózatból álló műsort, elsősorban azért, ha egy-egy nagyobb szereplő kiesik, tudja beugró helyettesíteni, a kevesebb szöveget könnyebb gyorsan elsajátítani.
– Évtizedeken keresztül népszínművek kerültek a repertoárba, talán nyolc-tíz éve módosítottunk, hiszen változott a világ: nem szomorkodásra, mélyebb üzenetek befogadására, feldolgozására vágynak az emberek, hanem humorra. A szereposztásnál figyelembe veszem, hogy ki, mennyire beszéli a magyar nyelvet. Mi is hozzáadunk poénokat, burgenlandi őrségi szóhasználattal finomítjuk a szöveget. – meséli a rendező.
„A Daciát nem adom!”, „A csillár”, a „Tévedés a bíróságon” vagy „A kék pirula” című bohózatok mindegyikében egy-egy tárgy áll a fókuszban, ezek okozzák a bonyodalmakat, a kacajra okot adó félreértéseket.
Artner Isabella, a Felsőőri Református Ifjúsági Olvasókör elnökhelyettese a Dacia című szkeccsben látható. – Pár éve veszek részt a közös munkában, kisebb szerepekkel kezdtem, először cselédlány, majd politikusfeleség voltam, ezúttal én alakítom a ház úrnőjét, az anyukát. Sokat nevetünk, fontos számomra ez a csapat, mindig jó a légkör. Szeretem a magyar nyelvet, itt tudom gyakorolni. Kétnyelvűen nőttem fel Felsőőrben, édesanyám is már Ausztriában született, viszont megtanított magyarul, óvodában, iskolában fejlesztettem tovább a tudásom.
Nélkülözhetetlen az ügyelő, a súgó, a sminkes, a kellékes, a jelmezes, a jegyszedő, a ruhatáros, a büfés – a háttérben is csaknem ugyanannyian szorgoskodnak a sikerért, mint a színpadon: összeszedett, komplett a gárda, mindenki tudja, mi a feladata.
Istvanits Kerstin több, mint tíz éve alaptag, az egyik főszervezője a színjátszó csoport programjainak. – Vicces a csapat, mint egy család, olyanok vagyunk. Legszebb benne számomra az, hogy a közönségnek örömet tudunk szerezni, hiszen azért jönnek, hogy megnevettessük őket. Bács Lóránt, a rendező ügyesen, jó érzékkel választja ki a darabokat, néha mi is hozzáteszünk egy-egy mondatot, főleg helyi vonatkozásút. Előfordul sokszor, hogy a magyarul nem tudó vendég is vihog, a testbeszédből leolvassa a poént, illetve hallja, hogy most aztán muszáj lesz röhögni. Éveken keresztül kislányt vagy fiatal nőt játszottam, idén az egyik bohózatban szintén házasság előtt álló menyasszony vagyok, aki várja a vőlegényét, a másikban pedig már válóperen, az ügyvédjével megjelenő hölgyként láthat a publikum.
Sokszínű a társaság, akad több magyar anyanyelvű, s olyan is, aki korábban iskolában keményen megtanulta a nyelvet, ám csupán a színjátszó körben szólal meg magyarul. A korosztály megoszlása, ahogy a nyelvtudás, ugyancsak vegyes: a legfiatalabb húsz év körüli, a rangidős pedig nyugdíjasként idén első alkalommal teszi próbára magát. Ez kuriózum.
A felsőőri származású, magyar anyanyelvű Iszovits Sofie 74 évesen életében először áll színpadon. – Három évvel ezelőtt már próbáltam a társulattal, akkor nagymamát játszottam, sajnos, a koronavírus miatt azt nem adhattuk elő. Ezúttal szobalányt alakítok. Megnéztünk egy videót a felkészülésnél, abban tizenhét éves színésznő formálta meg, nálunk kicsit másképp lesz, én leszek az. Örülök, hogy itt lehetek, szerepelhetek magyarul, szeretem az anyanyelvem, nekem ez sokat jelent.
Miklos Helmut Őriszigetről származik, csaknem harminc éve Felsőőrött él, ahogy ő fogalmaz „szigeti magyar” az anyanyelve. Hazug, másokat kihasználó figurát formál meg a Csillár című bohózatban, de a kétszemélyes darabban, – amelyben egy kék színű pirula bevételéből adódik félreértés -, is színre lép. – Lassan huszonöt éve járok ide a színjátszó körbe, örömmel csinálom, hiszen nemcsak az a hangsúlyos, ami a színpadon van, hanem ami mögötte. Kell a hangulat, a jókedv, anélkül nem lehetne jól végezni. Hivatalnokként dolgozom, ez teljesen más, feltölt. Manapság mindenkinek szüksége van a nevetésre, az élet elég komoly, legalább itt nevessünk!
A március 18-i bemutató közönsége így is tett: a négy különálló, műfajában azonban megegyező jelenet a várt sikert hozta: önfeledt hahotázás után érkezett a jól megérdemelt taps. A folytatásban március 25-én és április 15-én 19 órakor, április 16-án 15 órakor mutatják be a felsőőri színjátszók a Tévedések éjszakáját.
Fotók: Gombás Mónika (főpróba – kulissza), Miklós József (premier)
Videók: Gombás Mónika
Akár ez is tetszhet
