„– Jössz csujogatni? – Azt csak a lányok csinálják, nem? – Itt mindenki csujogat!” Ilyen párbeszédeket lehetett elkapni a Collegium Hungaricum nagytermében július végén a Bécsi Magyar Iskolaegyesület (Ungarischer Schulverein) nyári néptánctábora alatt. A Napraforgók Néptáncegyüttes két tagja, Orbán Dalma és Veres Tamás vezetésével idén moldvai táncokkal, népdalokkal és népi játékokkal ismerkedhettek meg a gyerekek.
Sok éve tart már az együttműködés az idén 100 éves Bécsi Magyar Iskolaegyesület és a Napraforgók Néptáncegyüttes között. Az egyesület elnöke, Király Andrea a kezdetek kezdetén a Napraforgókban táncolt, kézenfekvő volt tehát, hogy amikor felmerült, hogy legyen az iskolában néptáncoktatás, rögtön hozzájuk fordult. Mivel Bécsben már két gyerek-néptánccsoport is működik, nem volt célszerű heti rendszerességű foglalkozásokat indítani. Helyettük előbb hétvégi workshopokat szerveztek, végül pedig a nyári tábor vált be, olyannyira, hogy idén már ötödik alkalommal tarották meg. „Már körülbelül fél éve tudjuk, hogy mit fogunk tanítani, hiszen ezt meg is kell hirdetni.” – avatott be Dalma a részletekbe. „Idén a moldvai táncokra esett a választásunk. A program váza minden évben nagyon hasonló, de a részletek mindig változnak, ebben rugalmasnak kell lennünk. Sosem tudjuk, milyen lesz a csoport összetétele. Ha gyorsan elsajátítanak egy táncot, akkor lehet továbbmenni, de ha valamire több idő kell, akkor gyakorolunk és ismételünk.”
A hangsúly ugyanis nem azon van, hogy a gyerekek egy hét alatt tökéletesen megtanulják a lépéseket. Sokkal fontosabb, hogy sikerélményük legyen, megszeressék a mozgást, és kapcsolódni tudjanak egymáshoz. A moldvai táncok ehhez különösen jó alapot adnak. A körtáncok, a moldvai zene lüktetése, ritmikája könnyen bevonják a gyerekeket. „Hat és tizennégy év közötti gyerekeknek szól a tábor – veszi át a szót Tamás –, ebben a korban nem az a lényeg, hogy mindenki pontosan ugyanúgy csináljon minden lépést. Megmutatjuk, hogyan kell, a nagyobbak jobban követik, a kisebbek pedig úgy csinálják, ahogy tudják. De rajtuk is látszik a fejlődés, már ez alatt az egy hét alatt is. Az évről évre visszatérő gyerekek esetében pedig pláne. És örömmel látjuk azt is, hogy a napközbeni rövid szünetek alatt is táncolnak, gyakorolnak.”
A tábor egyik fontos célja a népi kultúra átadása mellett a magyar nyelv gyakorlása is. Minden évben vannak olyan gyerekek, akik nem beszélnek jól magyarul. Király Andrea, az Iskolaegyesület elnöke mesélte el, hogy néhány éve volt egy kisfiú, aki egyáltalán nem tudott magyarul. „Az első napon sírva fakadt, hogy nem ért semmit. Az ötödik nap végére megszólalt magyarul, és ő volt a legjobb táncos is.” Az idei táborban is volt két kislány, akikkel Tamás és Dalma németül kommunikált. De megtanulták a magyar dalokat, és néhány nap múlva már egy-egy szót is magyarul mondtak. A gyerekek gyorsan alkalmazkodnak: a közös éneklés, a mozdulatok és a játékok olyan természetes helyzeteket teremtenek, amelyekben a nyelv észrevétlenül ragad rájuk. A játékok kiválasztásánál is fontos szempont, hogy mindenki bekapcsolódhasson. A hagyományos népi játékok mellett ügyességi és koncentrációt fejlesztő feladatok is helyet kapnak a programban. Elég komplex ez a hét, a gyerekeknek egyszerre kell figyelniük a zenére, a ritmusra, a saját mozdulataikra és a többiekre. Fejlődik a ritmusérzékük, a mozgáskoordinációjuk és a koncentrációjuk. Sőt, a finommotorikájuk is, mert délutánonként a tánctanulást felváltja a kreatív kézműves foglalkozás. Idén ritmushangszereket készítettek Németh Zsuzsanna vezetésével, melyek rögtön szerepet is kaptak a péntek délutáni bemutatón.
Ugyanis az utolsó napon eljött a nagy pillanat: bemutatták a szülőknek, hogy mit tanultak a héten. Az első három napon megtanulták a különböző táncok alaplépéseit, a figurákat, a hozzájuk tartozó dalokat, a csujogatást. Csütörtökön és pénteken pedig Dalma és Tamás ezekből egy komplett 15 perces koreográfiát raktak össze. A bemutató végén újra előkerült a nagy kedvenc, az Ördög útja, melybe a szülők, nagyszülők, testvérek is bekapcsolódhattak.
A bemutató után kíváncsi voltam, miért épp ezt a tábort választották a gyerekeknek. Volt, akinek csak ez az időpont volt jó, volt, aki kifejezetten a néptánc miatt hozta el a gyerekét, és volt, akinek a programok sokszínűsége tetszett meg. Általánosságban mindenki nagyon meg volt elégedve, pozitívak voltak a tapasztalatok. Több szülő is arról számolt be, hogy a gyerekek otthon is folytatták a táborban tanultakat, énekeltek, táncoltak. „Mindenképp szeretnénk, hogy járjanak magyar iskolába a gyerekek, ha már stabilan olvasnak és írnak németül. Ez egy nagyon jó belépő volt, mert ha úgy döntünk, hogy elkezdjük a magyar iskolát, akkor már nem lesz ismeretlen a közeg. Azt különösen értékeltem, hogy a magyar kultúra egyéb részeit is becsempészték a táborba, a gyerekek az egyik nap úgy jöttek haza, hogy moldvai népdalokat és Republic dalokat énekeltek. Elhoztuk őket 4-kor, és már kérdezték, mikor lesz másnap reggel 9.” Egy másik szülő a közösséget emelte ki: „Nem tudom, hogy ez véletlen szerencse-e, de biztos a tábor szervezőinek is köszönhető, hogy ilyen jó csapatot tudtak építeni. Nagyon szívesen jöttek a gyerekeink, pedig az egyik nem igazán táncos lábú, a másik pedig még nagyon kicsi a többiekhez képest. Szuper volt, hogy jól kombinálták a különböző tevékenységeket, így a gyerekek nem unták meg.”
És talán a legfontosabb eredmény nem is a megtanult koreográfia volt, hanem az, hogy egy hét alatt közelebb kerültek a magyar kultúrához – és egymáshoz. Valamint megtanulták azt is: csujogatni bizony nem csak a lányok tudnak.
A néptánc táborral párhuzamosan futott a média tábor, melynek résztvevői egy kisfilmet készítettek a néptáncosokról, melyet itt lehet megnézni.
Kiemelt kép, fotók: Rick Zsófi
Akár ez is tetszhet
