Már több mint egy órája várok rá, hogy interjút készíthessek vele. Az egyik képe alatt ülve egy széken, a fehér fal mellé húzódva figyelem őt érdeklődve. A mozdulatait, a kommunikációját, az emberek irányába tett őszinte, nyitott, mindig kedves gesztusait nézem, a lendületet, a fáradhatatlanságot. Újraszámolom, hogy hányan vagyunk még a kiállítótérben, a bécsi 9. kerületi Sechsshimmelgalerie-ben, mert valahogy mindig többen, mint amikor a koncert és a kiállításmegnyitó zajlott. Sokan nem fértek be, de most, hogy a székek már nincsenek útban, ők is bejutottak, hogy mindannyian részévé váljanak a negyven négyzetméternyi „Éduaizmusnak”. Fizikai értelemben a zene nem más, mint rezgés, a hangmagasság pedig az egységnyi idő alatt bekövetkezett rezgésszám. Zádory Édua maga a zene, hangszerrel vagy pezsgőspohárral a kezében, vagy éppen a falra akasztott, keretezett érzeteivel, gondolataival. A kiállított képein, a hegedűjátéka által elhangzott zeneműveken, a puszta jelenlétén keresztül valami egészen különleges és változatos rezgésszámú, időnként lágy, olykor markáns dinamikájú személyiség bontakozik ki előttem. Több oktávnyi emberi jelenlét. 2022. október 15. a dátum, éjszaka tíz óra. A Welcome Neverland (Üdvözöljük Sohaországban) koncerten és kiállításmegnyitón járunk.
A magyar származású, kiskunhalasi Zádory Édua hegedűművész és képzőművész kivételes zenei tehetsége már hét éves korában megmutatkozott. A szegedi Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskoláról Svájcba, majd az európai zene egyik fővárosába, Bécsbe, a Zeneművészeti Egyetemre röppent a dallamok szárnyán az akkor még mindig rendkívül fiatal, a hegedűművészet „Puskás Öcsije”, Yehudi Menuhin által is elismert és mentorált Édua, aki immáron huszonöt éve él és alkot hangszerével Ausztria fővárosában. Jelenleg a Bécsi Kamarazenekar, a Rezidenz Zenekar és különféle kvartett zenei együttesek tagja, miközben szabadúszó zenészként járja a nagyvilágot a saját maga által megálmodott zenei projektjeit megvalósítva szólistaként, vagy éppen a már jól bevált zenész partnerekkel, duó és trió formájában együttműködve. Zádory Édua hegedűjátéka nemes fán ragyog. Hangszere, amelyet időnként ceruzára és ecsetre cserél le, egy 1801-ből Joseph és Antonio Gagliano műhelyéből származó mestermunka.
Rólunk: Ritkán vehet részt az ember egyszerre egy koncerten és annak a személynek a képzőművészeti kiállításmegnyitóján, aki köré, mint zenei főszereplő, maga a koncert szerveződött. Hogy is van ez?
Zádory Édua: Ez valóban egyszerre egy kiállításmegnyitó és koncert, amelyen a grafikai munkáim kerülnek bemutatásra argentin zenei művek kíséretében. Az Argentin Zeneszerzők Szövetségével együttműködésben valósulhatott meg ez a ma esti program, úgy, hogy egyrészt a már létező, a kiállításmegnyitóra kiválasztott, zenésztársaimmal közösen előadott műveket, másrészt a galériában bemutatásra kerülő egy-egy képemhez komponált zenei darabot adtunk elő az érdeklődők számára. Amit itt és most a közönség láthatott és hallhatott, egy teljesen egyedi történet, egyfajta ősbemutató volt, ellentétben a korábbi kiállításaimmal, amelyeken a megnyitó programon magam választottam ki azt, hogy mit is szeretnék előadni.
Rólunk: Az argentin zeneszerzők művei mellett azért akadt egy kakukktojás szereplő is a koncerten, mégpedig Bartók Béla zenei megtestesülése által.
Zádory Édua: Zenésztársammal és jó barátommal, Markus Adenberger klarinétművésszel gyakran játszunk Bartók műveket. Úgy gondoltam, hogy most is helye van a repertoárban, ugyanis a komolyabb és komorabb hangvételű argentin zeneművek után egyfajta feloldást, lazítást adhat a könnyedebb, játékos bartóki hangzás. Két hegedűre írt Bartók duókat adtunk elő hegedűn és klarinéton. Markus Adenberger mellett további zenésztársaim voltak az est folyamán: Gabriel Squizzato (brácsa) és Konstatnin Zelenin (cselló). A kiállítás és koncert megvalósulásában pedig köszönettel tartozom Erich Vanek-nek, a Sechssimmelgalerie vezetőjének.
Rólunk: Európa szívében vagyunk. Hogy kerül egy Ausztriában élő magyar származású hegedűművész látókörébe Argentína és az argentin kortárs zene?
Zádory Édua: A pandémia óta, immáron harmadik éve kétlaki életet élek: Öt hónapot Ausztriában, hét hónapot pedig Argentínában tartózkodom. Először tizenhét évvel ezelőtt jártam a dél-amerikai országban, azonnal megfogott az a különleges világ, amibe ott belecsöppentem, magával ragadott az a fajta energia, amit tapasztaltam. Az első találkozást követően bizonyos zenei projektekből, munkákból adódóan újra és újra kapcsolatba tudtam kerülni Argentínával.
Huszonöt éve élek Ausztriában, Bécsben. Kettős állampolgár vagyok, magyar és osztrák. Ausztriai vonalon a nagykövetségen keresztül adódott egy zenei projekt, amely által végül tartósan Argentínában kötöttem ki. Megtiszteltetés, hogy a már pár éves ottlétemet követően az argentin zene nagykövetének neveztek ki, úgy, hogy mindeközben egyszerre mondhatom magamat magyarnak és osztráknak is. Ez a hármasság számomra nagyon fontos, a művészetemben és a személyemben is jelen vannak.
Azt is be kell, hogy valljam, hogy Argentína azért is került számomra a figyelem középpontjába, mert egy kicsit el kezdtem unatkozni Bécsben. Még ennyi idő után is azt érzem, hogy nekem nagyon steril ez a város és ez az ország. Félreértés ne essék, nincs semmi gond Ausztriával és az itt élő emberekkel, ha fogalmazhatok így, a „hiba” inkább bennem van: Ha nem is többre, de valami egészen másra vágytam, valamire, ami kiegészíti az itteni életemet. Ugyanakkor az, hogy most már az évet megosztva töltöm el Buenos Aires és Bécs között, úgy tűnik, a bécsi jelenlétemet is segíti ez, sokkal jobban érzem magam így itt és koncentráltabban, néhány hónapra összpontosítva végezhetem a nem kevés munkámat.
Rólunk: Na, de mégis, mi az a valami egészen más, amit itt Bécsben, az európai zeneművészet egyik szülőszobájában nem talál meg?
Zádory Édua: Nehéz ezt megfogalmazni, ez egy érzet. Talán a hidegség, a ridegség és annak a feloldása az, amik a legjobban kifejezik ezt. Ennyi idő után sem tudom megszokni az itteni mentalitást és talán ennek az ellenpontja a nyitottabb, barátságosabb, temperamentumos Argentína. Úgy érzem, nem csak nekem, hanem a művészetemnek is szüksége van rá, egyértelműen hozzátesz az emberi és zenei fejlődésemhez az ottani lét és munka, nem is beszélve a szeretetről és a tiszteletről, amit kapok. A személyiségem az itteni habitushoz képest túl intenzív, egyszerűen sok, úgymond kilógok a sorból, míg Argentínában pont általa látnak egyedinek, érdekesnek, különlegesnek.
A tengeren túli megbecsültségre jó példa, hogy most például a már korábban említett Argentin Zeneszerzők Szövetségének egyik tagja, a kiváló zeneszerző, Mauricio Charbonnier egy hegedűversenyt ír számomra, amelynek már meg is vannak az első koncert időpontjai, pontosan egy év múlva, 2023. november 16-17-én lesz az esemény, amelyen a Rio Negro zenekarral játszhatom együtt a most születő darabot. Az argentínai művészi munkámról még annyit, hogy folyamatosan dolgozom Lucio Bruno Videla zeneszerzővel és karmesterrel is, aki ezen a kiállításmegnyitón is jelen volt személyesen és az egyik művével is. Lucioval közös zenei projektben működünk együtt az általa irányított zenekarban, ugyanakkor dédelgetünk egy közös nagy álmot, amelynek a megvalósításához már hozzá is kezdtünk: Egy vonós iskolát szeretnénk felépíteni Buenos Airesben. Ez egy nagyon nehéz folyamat, ugyanis a megfelelő színvonal elérése nagy lemorzsolódással jár a tanulók körében.
Rólunk: Az előadóművész számára írt hegedűverseny egyfajta szakmai elismerés?
Zádory Édua: Nagyon nagy dolog zenekarral szólistaként színpadra lépni. És őszinte leszek, Ausztriában ezen a szinten még nem állnak szóba velem. Európában rengeteg nagyszerű zenész, köztük hegedűművész van, rendkívül telített a zenei piac. Ahhoz, hogy felfigyeljenek itt az emberre és ilyen lehetőséget kapjon valaki, nagyon jó marketing háttérrel kell rendelkeznie. Szerintem nekem ez a fajta önreklámom nincs meg, már csak azért sem, mert nincs menedzserem, aki igazgatná az utamat. Mondhatjuk úgy, hogy önmagamat menedzselve magamat ajánlom, ugyanakkor imádok zenélni és számomra az a legfontosabb, hogy lehetőségem legyen rá. Úgy érzem, hogy a mai világban a hírnév nem feltétlenül egy vágyott dolog.
Rólunk: Vannak kedvenc zeneszerzői, zenéi Zádory Éduának?
Zádory Édua: Nem emelnék ki senkit sem. Sok zenésztársammal ellentétben azt tapasztalatom és ezáltal az a véleményem, hogy kivétel nélkül szinte mindenkit el lehet nagyon jól játszani, mindenkiben megtalálható az, ami által különlegessé, érdekessé válhat. Minden zenemű külön kihívás, és mindig az a legfontosabb, amivel éppen foglalkozom.
Rólunk: Térjünk rá az „Üdvözöljük Sohaországban” című kiállítás képeire. Mióta foglalkozik rajzzal, festészettel és milyen élményekből táplálkozik a Sechsschimmelgalierie-ben bemutatott kiállítás anyaga?
Zádory Édua: A Welcome Neverland című kiállítás képeinek elkészítéséhez hat évvel ezelőtt láttam hozzá. Ekkor kezdtem el magával a grafikával és a festészettel is foglalkozni. A kiindulási pont egy magánéleti helyzetből fakadt: Egy szerelmi csalódás, fájdalom okán ragadtam ceruzát és ecsetet. Kaptam egy javaslatot egy ismerősömtől, hogy amolyan önterápia gyanánt érdemes lenne mandalakörök rajzolásával foglalkoznom, ami egyfajta megerősítést adott abban, hogy belevágjak az ilyen jellegű munkába, még ha nem is az általa felvetett témában gondolkodva.
Szinte mindenki azt gondolja, hogy a képeim festmények, ami egy tévedés, abból eredően, hogy messziről nézve a műveimet nem igazán lehet érzékelni az alkotói technikát, csak egészen közelről lehet látni a képek sajátosságot, azt, hogy bizonyos részletek rendkívül apró, egymáshoz szorosan illeszkedő, rajzolt körökből épülnek fel. Ezt az egyedi képalkotási eljárást a fantáziám szülte, miként magát a műveimet is. Mindezen túl, nem gondolom, hogy tudok rajzolni, nem is tanultam sehol, az érzéseim és az ösztöneim hozzák létre a képeimet.
Rólunk: Honnan ered a kiállítás címe? Mit jelent az, hogy „Sohaország”?
Zádory Édua: A pandémia idején készítettem el a kizárólag online felületeken elérhető Neverland című lemezt, amelynek az egyik improvizációs darabja is ugyanezt a címet viseli. A Sohaország egy olyan zenei és képi világ, amelyben nagyon sok minden van egyszerre jelen. Ehhez a lemezhez magam készítettem a grafikát is, amelyet pólónyomatként is igyekszem értékesíteni. A koncerten is egy ilyen ruhadarabot viseltem. A képzőművészeti munkásságomat egyébként nem úgy kell elképzelni, hogy folyamatosan alkotok, hanem amikor a professzionális zene enged egy kis időt, akkor újra és újra hozzáfogok. Idén májusban érkeztem vissza Bécsbe, azóta például a kezembe sem vettem a ceruzát.
Rólunk: Alkotói élmény alapján miben különbözik számodra a képzőművészet és a zeneművészet?
Zádory Édua: A hegedű esetében tanult elemek vannak, nagyon sok mindenre oda kell figyelni, ahhoz, hogy jól működjön. Szabályok és határok mentén történik az a fajta művészet. Az általam nem tanult és így nem behatárolt képzőművészet ebből a kötöttségből való kilépést jelenti a számomra, a folyamatos koncentráció elengedését, a kötetlenséget, amely egyfajta meditatív tevékenységként valósul meg. A zenében is törekszem a szabadságra, ami abból is ered, hogy meglehetősen szabadelvű ember vagyok és úgy érzem, hogy más zeneművészekhez képest sokkal szabadabban is mutatkozom meg. Tudatosan figyelek arra, hogy az előadott művekben megjelenjen az önkifejezés és a saját zenei ötleteim is teret kapjanak. Ezt a szemlélet Argentínában is folyamatosan próbálom a tanítványaimnak átadni. Kétségtelen, hogy ezt a fajta zenei nyitottságot nagyrészt a képzőművészetnek is köszönhetem. A zene és a rajz egymást segítik, támogatják nálam, mintegy össze vannak kötve bennem.
A Welcome Neverland című rajz- és festménykiállítása 2022. november 5-ig látogatható a bécsi Sechsshimmelgalerie-ben (1090 Bécs, Sechsschimmelgasse 14.), a galéria nyitvatartási idejében.
A kiállítás záró programja 2022. november 5-én 19.00 órakor lesz, amely során Zádory Édua magyar és argentin zeneszerzők darabjait adja elő Anastasia Dombrovska zongoraművész közreműködésével. A koncert látogatása díjtalan! Regisztráció: office@sechssimmelgalerie.com
További információ Zádory Édua-ról a hivatalos weboldalán itt érhető el.
Zádory Édua Spotify oldala.
Kovács Attila
(Fotó és videó: Kovács Attila)
Akár ez is tetszhet
Válaszolj