A Húsvét utáni 5. vasárnapon rendezett istentisztelet alkalmával iktatta be Wagner Szilárd lelkész az Ausztriai Magyar Evangélikus Gyülekezet új presbitériumát Grazban. A hat tagból egyedül Szőcs Tamás kántort választották újonnan erre a tisztségre; Andorka Hanna, Páll Csilla, Szentpétery Miklós, Kiss Viktor és Szeitl-Eibinger Zita folytatja az eddigi munkáját a testületben. Az istentisztelet előtt a grazi magyar evangélikus közösség életébe is betekinthettünk.
A Wings for Life Jótékonysági Világfutás nem kedvezett az Ausztriai Magyar Evangélikus Gyülekezet terveinek. A bécsi és grazi székhelyű gyülekezet bécsi tagjai ugyanis éppen Grazba indultak volna az újonnan megválasztott, valamint tisztségükben megerősített régi presbiterek beiktatására és az ezzel egybekötött istentiszteletre, amikor kelet-nyugati irányban a futásra készülve lezárták Bécset, így a fővárosi küldöttség közel egyórás késéssel futott be a grazi Heilandskirche gyülekezeti termébe.
A grazi evangélikus lektor, Szeitl-Eibinger Zita, a régi-új presbiter, Kiss Viktor, az újonnan megválaszott Szőcs Tamás kántor és a gyülekezet többi tagja azonban nem bánta, hogy váratlanul lett egy szabad órájuk. Az istentisztelet utánra tervezett szeretetvendégséget némileg előre hozva terülj-terülj asztalkámat varázsoltak a gyülekezeti teremben, és Szeitl-Eibinger Zita saját készítésű mákos-barackos tortájával felköszöntötték Urbánné Molnár Juditot 50. születésnapja alkalmából. „Bár ezen a hétvégén minden nap magyar vonatkozású programon voltam a lányommal – pénteken M. Kácsor Zoltán meseíró rendhagyó irodalomóráján, szombaton a Gráci Magyar Bálon, vasárnap pedig itt a templomban, – természetesen nálam a gyülekezet élvez elsőbbséget, és mindenképp magam szerettem volna elkészíteni Judit tortáját.” – hangsúlyozta Szeitl-Eibinger Zita.
Zita javaslatára a torta elfogyasztása után a résztvevők mesélőkört tartottak. A lektor arra kérte a jelenlevőket, hogy meséljenek el egy történetet az elmúlt hónapból, ami valamiért nagyon megérintette őket, és amiben Isten jelenlétét érezték. A beszámolót Zita kezdte, éppen a már említett Magyar Bállal: „Amikor tegnap elhangzott egymás után a Himnusz és a Székely himnusz, nagyon megható volt számomra az ott jelen levő többszáz magyar összetartozását megélni. Érezhető volt, ahogy a közös éneklés és kultúra elmossa köztünk a földrajzi határokat.” – fogalmazott. Kiss Viktor hasonló összetartozás-élményt élt át előző nap Budapesten az új magyar kormány beiktatásán, miközben Oláh Ibolya Magyarország című dalát hallgatta. Végül Szőcs Tamás jelentkezett szólásra. Ő nemrégiben Nagyszeben környékén járt egy 800 éves, mára kihaltnak tűnő szász falucskában. A falu düledező templomába betérve megcsodálta a mára nagyban megrongálódott, 19. századi orgonát, majd énekelni kezdett. A templomban rajta kívül akkor egy idős szász házaspár tartózkodott, az ének hallatán pedig a bácsi elsírta magát a meghatódottságtól. „Ebből is látható, hogy Isten mindenhol, még egy eldugott, romos templomban is jelen van, nem kellenek ehhez a díszes dómok.” – fejtette ki.
A gyülekezet bécsi tagjainak érkezése után Wagner Szilárd lelkész és Szeitl-Eibinger Zita felkészültek az istentiszteletre, amelyet szokás szerint közösen tartottak. A Húsvét utáni 5. vasárnapon az istentisztelet címe a „Rogate”, azaz „Imádkozzatok!” volt. Prédikációjában Wagner Szilárd kifejtette, hogy az ellentmondás a két aznapi téma, azaz az imádkozáshoz szükséges visszavonulás és magunkba fordulás, valamint a presbiteri tisztséggel együtt járó nyilvános szolgálat között valójában csak látszólagos. Meglátása szerint ugyanis éppen azokat választják ki a közösségi szolgálatra, akik erre belülről, a szívük mélyéből mutatnak hajlandóságot. Egy-két éve egyébként a bécsi gyülekezetben felmerült az igénye egy közös imakör létrehozására, ahol a hívek nem csendben és egyedül, hanem hangosan és közösen imádkoznak. Ez az élmény azóta annyira meghatározó lett, hogy imakéréseket is befogadnak, azaz mások ügyeiért is imádkoznak közösen. „Gyakran nem abból érezzük, hogy Isten meghallgatott miket, hogy teljesíti a kérésünket, hanem éppen abból, hogy nem pont az történik, amit eredetileg kívánatosnak tartottunk. Általában csak utólag értjük meg, hogy az, ami végül történt, valójában sokkal jobb is, mint az, amit elképzeltünk.” – tette hozzá Wagner Szilárd.
Az istentisztelet végén a lelkész beiktatta az új presbitériumot: megerősítette tisztségében Andorka Hanna festőművészt, Páll Csilla művészettörténészt, Szentpétery Miklóst némettanárt, Szeitl-Eibinger Zita zenetanárt, és Kiss Viktort buszvezetőt, valamint beiktatta az új tagot, Szőcs Tamás egyházzenészt. És hogy mivel is foglalkozik a presbitérium? Ők az egyház világi képviselői, a lelkész és a lektor segítői. Andorka Hanna Andorka Rudolftól vette át a gyülekezet felügyelői tisztségét. Feladata a gyülekezet életének koordinálása, valamint a támogatások megpályázása a Szövetségi Kancellári Hivatalnál. „Engem abszolút a közösség iránti felelősségtudat motivál. Úgy látom, hogy ma nagyon kevesen vállalnak önkéntes munkát, számomra viszont fontos, hogy ez a közösség fennmaradjon és tovább épüljön.” – fogalmaz. Szentpétery Miklós a „Másokért együtt” című gyülekezeti újság szerkesztője, emellett kirándulásokat és programokat szervez. Páll Csilla művészettörténészként szintén rendszeresen ír az újságba, valamint pénztárosként a gazdasági és könyvelői feladatok ellátásáért felel: „Főleg a bécsi gyülekezetre jellemző, hogy inkább az idősebb korosztály vesz részt a közösség életében, én ezért nagyon fontosnak tartom, hogy megszólítsuk a fiatalokat is.” – hangsúlyozza. Kiss Viktor 2008-ban költözött Grazba, és az evangélikus gyülekezetben talált egy támogató közösségre. Presbiterként feladata az oltár felkészítése, az énekeskönyvek kihelyezése, a gyülekezet tagjaival való kapcsolattartás, valamint ökumenikus istentiszteleteken a szeretetvendégség megszervezése. Szőcs Tamás hivatalosan a Grazi Evangélikus Gyülekezet alkalmazottja, ezért ott nem vállalhatna presbiteri tisztséget. A Magyar Evangélikus Gyülekezetben viszont nem áll fenn összeférhetetlenség, így örömmel vállalta a felkérést. Újoncként kíváncsian várja, milyen feladatok találják meg a következő években.
Fotók: Gazdik Anna
Akár ez is tetszhet
