Zambo Bernd rendezésében állítja színpadra ezévi előadását a Felsőőri Református Ifjúsági Olvasókör színjátszó csoportja. A március 29-i premierre gőzerővel – heti három próbával – készül a társulat, a főszerepben Gaál Mihály látható. A humoros, félreértésen alapuló magyar nyelvű bohózat címe: A Balázs panzió. Garantált a nevetés!
Az 1889 óta létező Felsőőri Református Ifjúsági Olvasókör egyik legrégebbi közössége a színjátszó csoport, kizárólag magyarul játszanak, az utóbb években könnyed, szellemes vígjátékokat mutatnak be. Évtizedeken keresztül népszínművek kerültek a repertoárba, jópár éve azonban váltottak: úgy vélik, nem mélyebb üzenetek befogadására vágynak az emberek, hanem vidámságra.
Az idei háromfelvonásos darab a századforduló idején Budapesten játszódik: egy gazdag, felsőőri idős úr szeretne megnézni egy idegszanatóriumot Bécsben, mert örökölt egy villát, amelyet jótékony célra használna. Unokaöccsét bízza meg feladattal, aki azonban nem akarja felkutatni az elmegyógyintézetet, úgy gondolja, a célnak pont megfelelő a Balázs panzió, ugyanis ott is élnek meglehetősen bogaras emberek. A nagybácsi így aztán azt hiszi, hogy egy diliházba látogat, ergo mindenkiről azt feltételezi: bolond. A végén persze kiderül a tévedés. Szórakoztató, humoros jeleneteket hoz a félreértés.
Sport és kultúra
Zambo Bernd Felsőőrött él családjával. Szülei a településen nőttek fel. A Felsőőri Kétnyelvű Szövetségi Gimnázium diákja volt, majd a Grazi Egyetemen matematikát és földrajzot tanult. Sikeres csúszókorong sportoló: Felsőőr játékosaként több Európa-bajnokságot nyert U16-ban és U18-ban, világbajnoki címet U23-as korcsoportban. A gimnáziumban ismerkedett meg szombathelyi párjával, Zambo-Kiss Zsuzsannával, aki immáron a felesége, egy gyermekük van. Ma az Osztrák Csúszókorong Szövetség tartományi trénereként tevékenykedik: az edzéseket hangolja össze a próbákkal.
Az utóbbi években Bács Lóránt irányította a próbafolyamatot, ő azonban munkahelyi elfoglaltság miatt idén nem tudta vállalni a megbízást. A színdarabot Zambo Bernd rendezi.
“Református vagyok, közel állok a gyülekezethez, az Olvasókörhöz. Kamaszként ismertem meg a színjátszó csoport munkáját: édesanyám, Zambo Gertraude, a Felsőőri Magyar Néptánccsoport vezetője vitt be próbákra, ő is játszott. Megkedveltem, szívesen álltam színpadra eleinte kisebb, később komolyabb szerepekben. Pár évig szünetet tartottunk a feleségemmel, hiszen családot alapítottunk, aztán jött a pandémia. Ebben az évben itt vagyunk ismét, én rendezek, párom egy vicces női karaktert alakít. A szöveggel még gimnazista koromban találkoztam először: Pathy Lívia tanárnővel fordítottuk németről magyarra, majd érettségi után átdolgoztam azzal a szándékkal, hogy egyszer majd színpadra lehessen alkalmazni.
Németül ez az egyik kedvenc bohózatom, „Maxi“ Böhmmel láttam először. 2012-ben a Burgenlandi Magyar Kultúregyesülettel is bemutattuk már. Mondanivalója számomra az, ha őrültnek akarjuk nézni az embereket, akkor tényleg azoknak is tűnnek, pedig csak másik szemüveggel szemlélődünk.
Amikor kerestük a mostani témát, eszembe jutott ez, adott volt a szöveg magyarul, sokszereplős, humoros, könnyed. Némileg hozzáigazítottam, átírtam erre a csoportra. Tizenöten játszunk, az egész társulat létszáma azonban a segítőkkel együtt jóval több. A főszereplő Gaál Mihály, neki kemény kihívás, ugyanis majdnem négyszáz mondata van, duplája egy átlagos főszerep szövegének. A próbafolyamat január második felében kezdődött, a bemutató március végén lesz, a hagyományokhoz híven többször adjuk elő. Hétről hétre alakulunk, gőzerővel dolgozunk.” – részletezte a rendező.
Zámboki Zsuzsanna nem csak a magánéletben társa a rendezőnek, hanem a próbafolyamat során is, ugyanis asszisztensként segíti őt. “A Kétnyelvű Gimnáziumban kezdtem színészkedni Villányi Eszter tanárnő vezetésével, a reformátusokhoz Bernd által kerültem, ennek már több éve. Még a lánykérésünk is a színpadon volt 2018-ban, a „Primadonnák “ című vígjátékban. Vicces volt, mert a darabban nem volt gyűrű, a végén pedig kiderült, hogy mégis van: az, amelyikkel Bernd megkérte a kezem. Elmondhatom, hogy bennünket sok szál fűz a színházhoz. Játszom is, Malzpichler Zsófia írónőt formálom meg.”
Gaál Mihály nélkül nincs bemutató a felsőőri színjátszóknál. Idestova negyed évszázada évről évre feltűnik a deszkákon, mintegy húsz előadásban szerepelt: olykor kalamajkát okoz, máskor tévedést bogoz, netán Dacia-t vásárol, komoly és szellemes arcot egyaránt kaphat tőle a közönség. 2025-ben számára talán eddigi legnehezebb alakításában látható majd: ő Lakatos László, a főszereplő. “Idén a tavalyihoz képest jóval keményebb nekem, sok a szöveg. Heti háromszor összejövünk, próbálunk, mindemellett én naponta tanulok, foglalkozom a szöveggel. Jó a szerep, vidám. Most kezdtem érezni, milyen hangulatot tegyek a karakterbe, kicsit öregebbként jelenek meg.“
Istvanits Kerstin több mint tíz éve tagja a színjátszókörnek, gimnazistaként kezdte. A korábbi vásári komédiákban főleg fiatal lányokat játszott, vagy ő lett szerelmes, vagy éppen beleszeretett valaki, de mindig jó vége lett, általában férjhez ment az előadás végére. Ezúttal más lesz, a főszereplő nővérét játsza és két lány anyukájaként bonyolódik vicces jelenetekbe. “Ez a társaság nekem olyan, mint egy nagy család, több generáció közreműködik, régóta ismerjük egymást, sok időt töltünk együtt a színpadon és azon kívül is. Szeretem, hogy rendszeresen gyakorolhatom a magyar nyelvet, tudok vele tudatosan foglalkozni. Leginkább humoros előadásaink vannak, a nevetés a legfontosabb – nekünk, és a közönségnek is jólesik.”
A színjátszók többsége a Felsőőri Református Gyülekezet tagja. Nem csak színészek alkotják az önkéntes közösséget, hanem a háttérben ténykedők is: díszítő, kellékes, ügyelő, sminkes, jelmezes, de az is pótolhatatlan résztvevő, aki a büfét szervezi, netán a hirdetéseket készíti, vagy a jegyeladást bonyolítja.
Kádas Richárd, a Felsőőri Református Gyülekezet lelkésze a tavalyi előadásban még a haját is stílusosan pánkosra vágatta: ezúttal egy tapasztalt világjáró, Bernhardi bőrébe bújik, aki színes, szórakoztató személyiség. “Megkérdezte egyszer valaki tőlem, mit jelent a magyar identitás. Ami nekem furcsa, hiszen én Magyarországról jövök, ráadásul Kelet-Magyarországról, a határon túli magyarságot inkább Erdély, a Partium, Ukrajna, Kárpátalja, Felvidék részéről ismertem. Nagy kérdés, hogy ezt hogyan fogalmazzuk meg magunknak. Azt mondtam anno az interjúban, hogy szerintem akkor tudunk a magyarság felé jövőt építeni, ha a magyarságot pozitívan építjük fel. Azaz nem mindig a „megbűnhődte már a nép a múltat, s jövendőt” érzet, az önsorsrontás, a viszálykodás, a politikai kavarás stb. felől, hanem az öröm, a pozitív nézőpont irányából. Ha így nézem azt, hogy vígjátékokat adunk elő hosszú-hosszú évek óta, akkor ennek egyfajta morális vagy lélekemelő tartalma is van, mindemellett összekapcsoljuk a magyar értékekkel. Mindig visszatérő toposz, hogy a magyar kultúrát ápoljuk a színjátszás által, méghozzá a magyar kultúrának egy olyan szegmensét, amely vidámságot mutat be. Azt gondolom, hogy létezik az úgynevezett magyar humor, amelyet lehet továbbéltetni, lehet benne örömet találni. Ha így fogalmazzuk meg a választ a magyar identitásra, akkor így is lehet a magyarságtudatot megélni, humorosan, örömmel, emelkedetten. És ez azok számára is vonzó lehet talán, akik egyébként nem magyarajkúak, de szimpatizálnak ezzel az egésszel.“
A pezsgős premier március 29-én 18 órakor lesz a díszteremben. Ezután március 30-án és április 6-án 15 órakor, április 5-én 18 órakor látható a felsőőri színjátszók előadásában A Balázs panzió. Jegyek elővételben február 24-től a Drobits Gasthausban, március 16-án, 23-án és 30-án a református istentisztelet után vásárolhatók.
Akár ez is tetszhet
