„A gyökereinkhez való kötődés nem csupán érzelmi kérdés, hanem küldetés”

Felsőpulya közéletének egyik meghatározó alakja Dominkovits Nikolaus, akit mindenki csak Mikinek szólít. Több mint két évtizede vesz részt aktívan a város és a burgenlandi magyarság életében. Alpolgármesterként, a Közép-burgenlandi Magyar Kultúregyesület elnökhelyetteseként, egykori sportolóként és közösségi emberként is fontos számára a múlt.

Generációja már Burgenlandban született. A helyiek gazdálkodtak, állatokat tartottak, a földből éltek. A múlt tárgyi emlékei – a vályogházak, a kutak, a mezőgazdasági eszközök – ma is mesélnek arról a korszakról, amikor a magyar szó természetes része volt a középpulyai mindennapoknak. „Kisnemesi családból származom, őseim igazolhatóan 1540 óta itt éltek, Pulyán. Édesanyám szülőháza a település legrégebben épült háza.„

„Magyar anyanyelvűként jöttem világra, amíg óvodába, aztán iskolába nem jártam, nem beszéltem jól németül, meg kellett tanulnom.” A kétnyelvűség számára mindennapos előny, érték. „Egészen fiatalon megtapasztaltam, hogy a magyar nyelv ismerete nélkülözhetetlen Burgenlandban, a határ menti régióban pedig különösen fontos. A magyar nyelv jelenléte Felsőpulyán nem politikai kérdés, hanem kulturális örökség. Fontos, hogy a fiatalok természetes módon használják mindkét nyelvet – az iskolában, a közéletben és otthon is.” Ma, nyugdíjasként ismét tudatosan foglalkozik anyanyelvével. „Sajnos, az elmúlt 10-15 évben kissé elhanyagoltam, talán most köszön vissza, hogy gyerekként nem tanultam meg az iskolában magyarul írni és olvasni, hiszen nem voltak magyaróráink, így csak hallás után sajátítottam el a nyelvet. Manapság azonban többé-kevésbé intenzíven foglalkozom vele, nyugdíjasként több időm jut rá.” Számára fontos, hogy a magyar nyelv ne csak a múlt része legyen. „Örömmel tölt el származásom, és az is, hogy a magyar nyelvet használhatom, továbbadhatom, annak ellenére, hogy a családban más nyelvek dominálnak. A lányom inkább spanyolul és latinul beszél, de érti a magyar nyelvet.”

A nyomdai szedés világa ma már történelem, ám Dominkovits Miklós számára meghatározó életszakasz maradt. „Négy év elemi iskola után kerültem a középiskolába, ahol nyomdai szedőtanoncként végeztem. Sajnos ez a szakma már nem létezik, az automatizálás, a technológiai fejlődés és a digitalizáció megszüntette.” A felsőpulyai nyomda vezetőjeként búcsúzott a szakmától, amikor a cég megszűnt. Később ápolási vezetőként dolgozott, mielőtt nyugdíjba vonult. Több egyesület, szervezet tagja, politikai területen is tevékenykedik, közösségépítő aktivitása példaértékű. Huszonkét éve Felsőpulya alpolgármestere. Feladatát szolgálatként éli meg: célja, hogy a helyi közösség értékeit megőrizze és továbbörökítse a fiatalabb nemzedéknek.

„A gyökereinkhez való kötődés nem csupán érzelmi kérdés: Felsőpulyán minden család valamilyen módon kapcsolódik a város múltjához, küldetésünk, hogy ezt a tudást megőrizzük.”

Társadalmi szerepvállalása kiterjed a kulturális és sportéletre is. A városvezetés mellett aktívan részt vesz az egyesületi életben is. Volt sportoló, tekeklub-elnök, a természetbarátok egyesületének vezetője és Burgenland tartomány önkéntes természetvédelmi tisztje. Jelenleg a Közép-burgenlandi Magyar Kultúregyesület alelnöke, a Magyar Népcsoporttanács meghatározó tagja.

„Egy városvezetőnek ott kell lennie, ahol a közösség van – legyen szó ünnepről, falunapról, vagy éppen egy iskolai programról.” 

Huszonöt éven át futballozott. „Hét-nyolc éves koromban kezdtem focizni, feljutottunk a második középligába. Életem során mindig előnyt jelentett, hogy beszéltem magyarul, ez a labdarúgás világában is jól jött. Volt időszak, amikor a tehetséges magyar focisták nálunk, a határ innenső oldalán játszottak, hasznos és kényelmes volt, hogy ment velük a kommunikáció.”

Ez a csaknem negyed évszázad nemcsak rendszeres mozgást, hanem meghatározó közösségi élményt is jelentett számára és meghatározta a kétnyelvűség, a csapatmunka és a sport iránti szeretet. Manapság a hobbija – amely inkább szenvedély számára – a természet. Szerinte a természetvédelem nem divatos kampány, hanem életforma. „Elkötelezett vagyok a természet iránt. Ha az ember látja, hogyan változik a táj, jobban megérti, mennyire fontos a múlt értékeinek védelme is.” A mindennapokban a kert jelenti a nyugalmat, a hazatérést. A növények ápolása nemcsak hobbi, hanem a lelki egyensúly megtartása is. „Konyhakertet művelek, nincs nap, hogy ne tennék ott valamit. Feladat akad bőven, de szeretem, ott találom meg a csendet is.”

Fotók: Dominkovits Nikolaus