Póczik-Bellai Patricia mentálhigiénés prevenciós specialista, hat éve él Ausztriában. Küldetésének érzi, hogy minél szélesebb réteget edukáljon a felnőttkori ADHD-ról, az azzal járó mindennapi nehézségekről, kihívásokról, kezelési lehetőségekről. Másik kutatási témája az időskori demencia megelőzése, minél korábbi felismerése, hatásainak enyhítése. Ennek a fontosságára is igyekszik felhívni a figyelmet.
Állandó nyugtalanság, szétszórt figyelem, impulzív döntések – sok gyerek és felnőtt él ezekkel a tünetekkel anélkül, hogy tudnák: ADHD állhat a háttérben. Ez a gyakran félreértett idegrendszeri fejlődési zavar komoly hatással lehet a mindennapokra. Nem puszta „szétszórtság” vagy „rosszaság” – hanem egy összetett állapot, amely megfelelő megértéssel, támogatással és kezeléssel jól szabályozható.
Az ADHD az angol „attention deficit hyperactivity disorder”-ből képzett mozaikszó, melynek jelentése figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar. Ez egy veleszületett- vagy fejlődési rendellenességet takar. Manapság sok szó esik róla a médiában, közösségi felületeken, emiatt sokan megijednek, amikor magukon is felismerni vélik a tüneteket. Ám mielőtt bárki öndiagnózisba kezdene, fontos tudni: figyelemzavar, szétszórtság bárkivel előfordulhat, főleg egy sztresszes időszakban. ADHD-ról csak akkor beszélünk, ha ez egy gyerekkorban is fennálló, állandósult állapot, ami komolyan kihat az egyén társas kapcsolataira, tanulmányaira, munkájára is. Az ADHD jelei gyakran járnak együtt mentális betegségek tüneteivel, mint szorongás, depresszió. Ez megnehezíti a diagnózist, különösen felnőttkorban. Póczik-Bellai Patricia is egyike azoknak, akik felnőttként kaptak magyarázatot arra, miért érezték mindig, hogy kilógnak a sorból. Pedig egy megfelelően kezelt ADHD-s rendkívül sikeres is tud lenni azokon a területeken, amik igazán érdeklik. Patricia számára a mentálhigiénés prevenció és edukáció az, ahol igazán megtalálta önmagát.
Farkas Noémi/Rólunk.at: Miért döntöttél úgy, hogy mentális egészségmegőrzéssel szeretnél foglalkozni?
Póczik-Bellai Patricia: Felnőttként tudtam meg, hogy ADHD-s vagyok, és más is érintett a környezetemben. Ezért kezdtem magam beleásni a témába, és annyira foglalkoztatott, hogy végül szakmát váltottam, és elvégeztem a mentálhigiénés prevenciós tanácsadói képzést. Azóta is folyamatosan képzem magam. Jelenleg az emberi erőforrás tanácsadást és az ESG és alkalmazott fenntarthatósági szakember mesterszakot végzem, a mentális egészség és prevenció ugyanis mindegyik területtel összefüggésbe hozható. A humántőke a legértékesebb, és hosszú távon van értelme róla gondoskodni, erre már a cégek is rájöttek.
Farkas Noémi/Rólunk.at: Most elég felkapott téma az ADHD. Miért szűkítetted felnőttekre a kutatási területedet?
Póczik-Bellai Patricia: Tanulmányaim során azt láttam, hogy sokat foglalkoznak az ADHD-s gyerekekkel, hisz szerencsére már komolyan veszik ezeket a problémákat. Ám időközben felnőtt az a korosztály, akiket gyerekkorukban nem diagnosztizáltak. Az ADHD nem csak egy gyerekkori zavar, hanem a felnőtteket is érinti. Mi, a középkorosztály ott maradtunk, senki nem figyelt a mentális jóllétünkre, de nem is vagyunk olyan egészségtudatosak, mint a fiatalok. Hajlamosak vagyunk homokba dugni a fejünket. A mi korosztályunkat szigorúbban nevelték, ezért megtanulta elnyomni, maszkolni a tüneteket, amiket sokszor egy nagyobb változás, trauma hoz felszínre. Aztán amikor jön egy válás, baleset, gyerekvállalás, egy megváltozott élethelyzet, annak hatására előtérbe kerülhetnek a tünetek. Ráadásul bejött az a probléma, amit szendviccsaládoknak hívunk, és hatalmas terhet jelent a generációm számára.
Farkas Noémi/Rólunk.at: Mit takar a szendvicsgeneráció kifejezés, ha valaki nem ismerné?
Póczik-Bellai Patricia: A gyermekek és az idős, beteg, esetleg demens szülők ellátása egyszerre szakad a középkorúak, de főleg a nők nyakába. Dolgoznak, mellette ápolják a szülőket és nevelik a gyerekeket. Ha emellé esetleg nekik is van egy kezeletlen figyelemzavaruk, az extra leterheltséget jelent a számukra külső segítség nélkül. Ezért szűkítettem le a kutatási területemet a felnőttkori ADHD-ra és a demencia prevenciójára. Sokan nem tudják, de a felnőttkori ADHD nemcsak a mindennapokat nehezíti meg, hanem a demencia kockázatát is jelentősen növeli. Ezért nem lehet szétválasztani a felnőttkori ADHD témáját és a demencia prevencióját.
Farkas Noémi/Rólunk.at: Hogyan vizsgálod ezeket a területeket?
Póczik-Bellai Patricia: Fontos speciálisan az adott egyénre szabva foglalkozni az ADHD-val és a demencia prevencióval is. Mentálhigiéniai prevenciós szakemberként kamaszokkal és felnőttekkel dolgozom – azokkal, akik érzik, hogy valami gond van. Nem súlyosan, de épp annyira, hogy elbizonytalanítsa őket. Nem állítok diagnózist, nem a tünetekre vadászom, hanem azokat a finom jeleket keresem, amelyeket sokan észre sem vesznek – de épp ezek azok, amik eldönthetik, milyen lesz valakinek az agyműködése tíz-húsz év múlva. A szakdolgozatom témája az volt, hogy a hormonok miképp hatnak a mentális egészségünkre. Az ADHD és a hormonrendszer közötti kapcsolat komplex és sokrétű, de az utóbbi évek kutatásai egyre inkább azt mutatják, hogy bizonyos hormonok szerepet játszanak a tünetek kialakulásában, súlyosságában vagy változásában. Jelenleg ez áll az érdeklődésem középpontjában. Emellett sokat foglalkozom azzal is, hogy az ADHD jelenleg diagnosztizált három altípusánál hogyan lehet még több, akát hét vagy tizenkét altípust megkülönböztetni.
Farkas Noémi/Rólunk.at: A demencia világszerte rengeteg ember, ezáltal család életét nehezíti meg.
Póczik-Bellai Patricia: Igen, a demencia valóban egyre több és egyre fiatalabb réteget érint, ezáltal az egész gazdaságra kihat. Európában jelenleg hétmillió regisztrált beteg van, és ez a szám rohamosan nő. Az egyik legsúlyosabb probléma a nem pontos diagnózis. A tünetek alapján sok esetben automatikusan Alzheimer-kórt állapítanak meg, pedig a problémák hátterében többféle betegség is állhat. Az egyes demenciák eltérő kezelést és gondozást igényelnek. A korai, pontos diagnózis lehetőséget ad arra, hogy a beteg a számára legmegfelelőbb terápiát kapja, lassítsák a betegség lefolyását, javuljon az életminőség. A nem pontos diagnózis miatt értékes idő veszhet el.
Farkas Noémi/Rólunk.at: Mennyiben hat a demens betegek állapotára a prevenció?
Póczik-Bellai Patricia: A mentális hanyatlás nem hirtelen történik, csak ritkán vesszük észre időben. Sajnos sokan akkor jutnak el orvoshoz, amikor már komolyabb tünetek jelentkeznek. Az egészséges étkezés, sport, közösség természetesen fontosak, de fontos speciálisan az adott egyénre szabva foglalkozni a témával. A korszerű prevenciós programok, a rendszeres szűrővizsgálatok és a kognitív tesztek segítenek abban, hogy a demencia jelei már a korai szakaszban felismerhetők legyenek. Ezáltal csökkenthető a nem pontos diagnózis aránya, és lehetőség nyílik a célzott, személyre szabott kezelésre. A demens betegségek biomarkereinek kutatása nagyon aktív és ígéretes terület, és az elmúlt években jelentős előrelépések történtek. A cél a korai diagnózis, a progresszió nyomon követése, és a különböző típusok elkülönítése. A prevenció tehát abban segít, hogy a demencia kezdetét ki tudjuk tolni minél későbbre, és a betegek több értékes időt kapjanak a szeretteik körében.
Kiemelt kép: Astrid Schaffner, unsplash.com
Akár ez is tetszhet
