Ha azt hiszed, hogy Ausztria legizgalmasabb helyei csak a hegycsúcsokon vagy a turisták által szétfotózott tavaknál vannak… hát nem. Olyan helyek is léteznek, amik egy pillanat alatt visszarepítenek a gyerekkorodba, amikor tavasszal az erdőben sétáltál, szabadnak érezted magad. Van egy hely, ahol igazán idilli a hangulat, ahol vadmalacok sétálnak át előtted teljes nyugalomban, romok bújnak meg a fák között, a gyerekek meg konkrétan eltűnnek az élményjátszótéren órákra. Most pedig tartsatok velem Ausztria legöregebb natúrparkjába! AuszTúra- Ausländerin úton.
Amikor csak lehetőség adódik és jó az idő, hétvégente nyakunkba vesszük a természetet. Már sokszor megénekeltem, hogy odavagyok a hegyekért, az erdőkért. Naturpark Sparbachban kb. 6 évvel ezelőtt voltunk először és pár évente mindig visszatérünk ide. Nincs nagy hype körülötte, de mégis egy egész napot el lehet itt tölteni, és csak élvezni az erdő adta lehetőségeket. Nem villog, nem harsány, egyszerűen hagyja, hogy az ember jelen legyen. Persze azért unatkozni sem lehet, mert van óriási kalandjátszótér vizes és homokos résszel, erdei túraútvonalak, piknikező és grillhelyek, interaktív természetismereti ház, romok, több olyan terület, ahol csak ledobod a plédet és élvezed a természetet.
A parkot még 1962-ben nyitották meg, vagyis több mint 60 éve várja a kirándulókat, ez Ausztria legrégebbi természetvédelmi parkja, története egészen a 18-19. századig nyúlik vissza. A területet a Liechtenstein hercegi család birtokolta 1808-tól, és már ekkor egy különleges, romantikus tájként kezdték kialakítani. A 19. század elején itt egy úgynevezett vadaskertet hoztak létre, ahol szarvasokat, dámvadakat és vaddisznókat tartottak, miközben a környezetet tudatosan park jellegűvé formálták, sétányokat alakítottak ki, kilátópontokat építettek, valamint díszromokat is elhelyeztek, mint például a Dianatempel vagy a Köhlerhaus romja. A terület a biedermeier korszakban kedvelt kirándulóhely volt a bécsiek számára is. A második világháború után azonban a park állapota leromlott, ezért az 1950-es években elindult a gondolat, hogy a régi vadaskertből természetvédelmi parkot hozzanak létre.
A park egyik legnagyobb sztárjai egyértelműen a szabadon élő vaddisznók. Nem elkerített részen nézegeted őket messziről, hanem simán összefuthatsz velük séta közben. Persze ettől nem kell bepánikolni, hozzászoktak az emberekhez, de azért van egy nagyon különleges érzése annak, amikor egy vadmalac család egyszer csak átvonul előtted az erdei úton. És nem csak ők laknak itt, lehet látni dámvadakat, muflonokat, kacsákat, de vannak szamarak, kecskék, juhok és kisebb állatok is a gyerekek nagy örömére. És igen, ez az a hely, ahol a gyerekek végre nem azt kérdezik ötpercenként, hogy „mikor megyünk haza?”, hanem eltűnnek botokat gyűjteni, köveket dobálni a tóba, vagy éppen vadállatokat keresni az erdőben.
Számítsátok bele, hogy a park bejárata előtt egy kis időt biztos el fogtok tölteni, mert ott egy kis játszótér, árnyék, padok, na persze mi is lehuppantunk, beszélgettünk, a gyerekek meg elvoltak, utána indulhatott is a séta. A legnagyobb feeling az volt, hogy amint sétáltunk a parkba befelé, egyszer csak a fák közül futottak felénk a vadmalacok, nagyok és kicsik, elrohantak előttünk a patakhoz, annyira de annyira cukik voltak és olyan természetesnek veszik, hogy ott vagyunk és mi tisztes távolságból figyeltük azt, hogy eszegetnek, isznak, futkoznak.
A parkban rengeteg olyan interaktív dolog van, ami miatt nemcsak sima kirándulás az egész, hanem igazi tanulós természetélmény is. Az egyik legérdekesebb a KlimaSCHAUplätze nevű interaktív tematikus útvonal, ahol kilenc különböző állomáson keresztül mutatják be a klímaváltozás hatásait az erdőkre. Van például olyan rész, ahol meg lehet tapasztalni, hogyan tárolja a talaj a vizet, hogyan működik a CO₂-megkötés, vagy hogy miért változik az erdők élővilága. Az útvonalhoz egy applikáció is tartozik, amiben játékos feladatokat lehet megoldani, virtuális vadmalacokat gyűjteni, sőt a végén még egy digitális klíma-oklevelet is lehet szerezni. Androidra és Iphone-ra is elérhető. Emellett van interaktív Naturparkhaus állathang-fallal, ahol meg lehet hallgatni az erdő állatait, információs táblák a növény- és állatvilágról, audioguide, valamint különféle ügyességi és egyensúlypályák is gyerekeknek. Az egész park úgy van kialakítva, hogy a gyerekek játék közben tanuljanak a természetről, az erdőről és az állatok világáról. A játszótér szerintem fantasztikus, tök jól el tudnak lenni a gyerekek, és van egy büfé is, ahol tudtok enni, inni, jégkrémezni és kávézni. 🙂 Itt mi vagy 2 órát eltöltöttünk. Most nevetni fogtok, de fontos egy dolgot megemlítenem, a mosdókat. Ausztriában sok helyen figyelnek a toalettek tisztaságára, de ez… nem találtam szavakat. Nagyon sokan voltak a parkban ezen a hétvégén mikor mentünk, tele volt a játszótér és így természetesen sorbanállás a mosdóknál is. Az úr, aki a WC-k tisztaságáért felel, folyamatosan felmosott, takarított. Meg kellett szólítanom, és mondtam neki, hogy fantasztikus az, hogy ennyire odafigyelnek erre egy parkban. Azonnal kedvesen válaszolt, hogy rengetegen mondják ezt neki, és hogy régóta dolgozik ott, nagyon szereti és köszöni a visszajelzést. Sokat sétáltunk, beszélgettünk, a gyerekek rengeteg élményt szereztek, tanultak… imádtuk ezt a napot!
Összefoglalva, a Sparbach nem akar túl sok lenni, nem egy hangos attrakció, nem egy zsúfolt kirándulóhely, inkább egy olyan tér, ahol maga a természet az élmény, csendben, lassan, minden felesleges zaj nélkül. A gyerekeknél ez azonnal működött, minden bokor mögött kaland volt, minden nesz izgalom. Mi pedig közben azon kaptuk magunkat, hogy nem sietünk, nem tervezünk, csak megyünk. Hazafelé pedig az maradt meg, hogy néha nem kell nagy program ahhoz, hogy jó legyen egy nap, elég egy hely, ami visszavesz a tempóból.
Akár ez is tetszhet
