November 7-én az Európa Tanács Idegen Nyelvek Graz-i Központjában tartott nagysikerű előadást Dr. Nagy Mihály régész-történész, „A Seuso-kincs és a világ 1700 éve” címmel. A rendezvény iránti érdeklődés minden várakozást felülmúlt: a terem megtelt, noha az esemény meghirdetése körül akadtak nehézségek. Csicsely Tamás beszámolója.
Az előadás kiindulópontját a Seuso-kincs adta – az a kivételes késő római ezüst edényegyüttes, amely a kutatások szerint a Balaton környékéről származik. Tulajdonosa egy tehetős, magas rangú birodalmi tisztviselő lehetett, akit a dísztál felirata Seuso néven említ. Dr. Nagy kiemelte, hogy ez feltehetően becenév vagy családi megszólítás volt, ami emberközelivé teszi a történetet: nem pusztán egy kiemelkedő műtárgyról, hanem egy azonosítható személy és környezete életéről van szó.

A kincsen megjelenő motívumok és formák nem csupán művészeti remekként értelmezhetők, hanem egy életforma lenyomatai is. A lakomák szimbolikája, a vendéglátás hierarchiája és a társadalmi státusz vizuális jelrendszere rajzolódik ki belőlük
Az előadás hitelességét tovább erősítette, hogy Dr. Nagy a Seuso-kincs New York-i perének hivatalos szakértője volt – a New York Times ezt a pert „az évszázad műkincsperének” nevezte. A régész röviden ismertette a visszaszármaztatási viták hátterét, a műkincspiac működését, valamint azt, hogyan lehet tudományos módszerekkel bizonyítani egy lelet eredetét. E személyes tapasztalat olyan többletet adott az előadásnak, amely ritkán hallható a nagyközönség előtt.
A római mindennapok bemutatása szorosan kapcsolódott Dr. Nagy irodalmi díjra jelölt könyvéhez, a Nyugaton kelt a Nap című regényhez. A mű történetén keresztül érzékletesen mutatta be, hogyan éltek 1700 évvel ezelőtt: mit ettek, hogyan tisztálkodtak, hogyan ünnepeltek, és miként működtek a családi, valamint a hatalmi kapcsolatokat átszövő társadalmi struktúrák.





Az előadásnak, a közönség által egyik legnagyobb érdeklődéssel kísért része Nagy Konstantin császár és családja történetének ismertetése volt, amely különösen jól érzékeltette a római politika és magánélet emberi oldalát. Az esemény végén lehetőség nyílt a könyv dedikálására is – a magával hozott példányok szinte mind elfogytak, ami jól mutatja az előadás élményszerű hatását. A szervezést Komon Erika és Nagy Zsuzsanna odaadó, igényes munkája tette lehetővé, akiknek külön köszönet jár a program előkészítéséért és sikeres lebonyolításáért.
Dr. Nagy Mihály 1957-ben született a bihari Hajdúságban, Kabán, ahol alapfokú tanulmányait végezte. Egy év katonai szolgálat után az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán folytatta tanulmányait régészet–történelem szakon, és az Eötvös Collegium tagja lett.
Diplomaszerzését követően a Magyar Tudományos Akadémia alkalmazásában, a Magyar Nemzeti Múzeum Római Gyűjteményében kezdett dolgozni. Itt gyűjteményi feladatokkal, időszaki és állandó kiállítások rendezésével, valamint tudományos kiadványok szerkesztésével foglalkozott. Kiemelkedő projektjei közé tartozik az 1988-ban bemutatott Az első kínai császár cseréphadserege című tárlat, amely a magyar múzeumtörténet egyik legsikeresebb időszaki kiállítása, valamint a Lapidárium, a múzeum római kőemlékeinek 1998-ban megnyílt állandó kiállítása.
1989-ben kandidátusi fokozatot szerzett. Régészeti feltárásokat vezetett Szobon, Pécsen és Somlóvásárhelyen. Publikációi magyar, angol, német és olasz nyelven, számos országban jelentek meg.
1989 végétől foglalkozik a Seuso-kincs kutatásával; szakértő tanúként – a Nemzeti Múzeum gyűjteményvezetőjeként – a nemzetközi perben több helyszínen képviselte Magyarországot (Basel, London, Washington, New York).
1999-től a kulturális örökség hazai és nemzetközi irányításában, jogalkotásban, stratégiai tervezésben és kommunikációs kérdésekben vállalt fontos szerepet.
2008–2010 között Brüsszelben, az Európai Bizottság szakértőjeként a kreativitás és innováció témakörében dolgozott, konferenciákat és kiadványokat tervezett nemzetközi szinten.



Kiemelt kép, fotók: Fessel Brigitta
Szöveg, fotók: Csicsely Tamás















