A Collegium Hungaricum, illetve az ennek keretei között működő Bécsi Magyar Történeti Intézet fontos küldetése, hogy az osztrák és magyar tudományos kapcsolódásokat elmélyítse, segítse, bővítse. Ezért számos konferenciát, kerekasztal-beszélgetést, vitaestet szerveznek. A május is izgalmasan telt: élénk diskurzus zajlott több témában is, amelyek azt bizonyítják, hogy a múltbeli történetek sohasem zárulnak le teljesen, még napjainkban is várhatóak meglepő felismerések.
Mátyás király szenvedélyesen gyűjtötte a kódexeket. A Biblioteca Corviniana a legfontosabb könyvtárrá vált az Alpoktól északra, és a XV. század utolsó évtizedeire az ő gyűjteménye lett Európa legnagyobb kódexgyűjteménye a vatikáni apostoli könyvtár után. Mátyás könyvtára latin és görög nyelvű kódexeket tartalmazott, melyek egy része díszesen kifestett, úgynevezett illuminált kódex volt. Amikor Budát elfoglalták a törökök, a gyűjtemény részben hozzájuk került, részben szétszóródott a világ minden táján.
Bár a corvinákból még mindig az Országos Széchényi Könyvtárban van a legtöbb egy helyen, de rengeteg darabja található külföldön a mai napig is. Mátyás egykori királyi könyvtárából mintegy 40 kódexet az Osztrák Nemzeti Könyvtárban őriznek, és további egy-egy példányt a melki apátsági könyvtárban és a salzburgi egyetemi könyvtárban. Ezen a jelentős osztrák Corvina-anyagon évek óta dolgozik egy osztrák-magyar kutatócsoport. A projekt legújabb eredményeit május 8-án mutatták be a Collegium Hungaricumban. A kutatásról Ifj. Bertényi Iván tudományos igazgatóhelyettessel, a Bécsi Magyar Történeti Intézet igazgatójával beszélgettünk.
Rólunk.at/Farkas Noémi: Mesélne egy kicsit a projektről? Kik és hogyan vizsgálják a corvinákat?
Bertényi Iván: A kódexek vizsgálata több tudományág felől megközelíthető folyamat. Ha valakiről azt mondjuk, hogy kodikológus, vagyis kódexekkel foglalkozó szakember, akkor egyrészt jól kell tudnia latinul (és lehetőség szerint görögül is), kell értenie a művészettörténethez, hogy jól tudja a festett oldalakat értelmezni, és jól kell értenie a könyvtörténethez is, amelynek önmagában is több részterülete van. Ennyire sok mindenhez nem sokan érthetnek egyszerre, ezért is jó, hogy a corvinákat vizsgáló kutatócsoport különböző háttérrel rendelkező szakembereket foglal magába osztrák és magyar oldalról is. 2021-ben volt már a bécsi Collegium Hungaricumban egy workshop ebben a témában. A mostani alkalommal a szakértők már az azóta elért eredmények összegzésére vállalkoztak.
Rólunk.at/Farkas Noémi: Melyek voltak a kutatás legfőbb eredményei?
Bertényi Iván: Az eredmények szépen visszatükrözték a kutatás sokféleséget. Volt szó például művészettörténeti problémákról. A kódexekben szereplő alkotókat – akik nagyrészt itáliai művészek voltak – nagyon nehéz volt beazonosítani. A projektben résztvevő osztrák művészettörténész rámutatott, hogy a korábban meghatározott festők személye az újabb kutatás fényében változott. De voltak lényeges megfigyelések a görög nyelvű kódexről is, és érdekes volt az az előadás is, amely a digitalizációs projektet mutatta be. A kutatócsoport egyik feladata, hogy az eredményeket online is prezentálja, így a jövőben akár lapozható formában is elérhetőek lesznek egyes kódexek. Ennek technikai részleteit ismertették velünk.
Rólunk.at/Farkas Noémi: Hogyan folytatódik a projekt? Terveznek még workshopot a
témában?
Bertényi Iván: Azzal váltunk el egymástól, hogy ha lesz újabb eredmény – ami várhatóan a digitalizációs projekt lezárása lesz -, akkor nagyon szívesen adunk majd hírt erről is, akár egy sajtótájékoztató, előadás, projektbemutató vagy workshop keretében. Ez egy régóta zajló partnerség, és hadd emeljem ki külön Dr. Zsupán Edina szerepét, aki a projektet a magyar oldalról összefogja. Ő hamarosan az Országos Széchényi Könyvtáron belüli Fragmenta et Codices nevű, a témával még szélesebb körben foglalkozó kutatócsoportot fogja vezetni. Az ő személye és a vele kialakult jó kapcsolat is garancia arra, hogy a projekt eredményeit a továbbiakban is prezentálni tudjuk majd a bécsi Collegium Hungaricumban. Azt is érdemes hozzátenni, hogy bár most egy nagyon részletes leírás készül ezekről a kódexekről, és úgy tűnik, hogy a munka véglegesen befejeződött, ám a tudományban ez sosincs így. Mindig előkerülhetnek olyan új adatok, amelyeknek az összefüggései újabb megállapításokhoz vezetnek. A tudomány állandóan fejlődik, ez benne a jó.
Rólunk.at/Farkas Noémi: Ez igaz a május 11-i konferencia témájára is. Ha jól tudom, ott is új
felismerések hangzottak el.
Bertényi Iván: A legteljesebb mértékben! Egy nagyszabású művészettörténeti konferenciát rendeztünk M.S. mesterről. Az ő neve, jobban mondva a monogramja az selmecbányai főoltár egyik tábláján maradt fenn, de nagyon keveset tudunk róla, holott műve a későközépkori magyarországi festészet kiemelkedő színvonalú alkotása. Nem véletlen, hogy a budapesti Szépművészeti Múzeum nagy kiállítást szentelt neki. A középkori művek esetében sokszor van rá példa, hogy nem ismerjük az alkotót, legfeljebb a monogramját, hisz nem a művész állt a középpontban, hanem az alkotás eszmei mondanivalója. Ez a reneszánsszal kezdett megváltozni. A Jézus életét ábrázoló egykori selmecbányai főoltár M.S. mester egyetlen ismert műve, amely egykor több szoborból és táblaképből állt. Az oltár a XVIII. században kikerült a templomból, és a darabjai sajnos elkallódtak, jelenleg mindössze hét táblakép van meg. A legismertebb és sokak szerint legszebb kép a Vizitáció, amely a budapesti Magyar Nemzeti Galéria egyik kincse. A Szépművészeti Múzeum július 20-ig látogatható nagy kiállításának egyik szenzációja, hogy most egyszerre állították ki az oltár képeit, amelyek háromszáz év után először láthatóak együtt. Emellett alapos tudományos vizsgálatnak is alávetették őket. A természettudományos vizsgálatok mellett a történészek és művészettörténészek kutatási eredményei nagyon fontosak, hiszen itt jön be a képbe Bécs. A kutatás M.S. mestert korábban krakkói kötődésűnek gondolta, de a mostani legújabb hipotézis már egy bécsi mesterrel azonosítja. A konferencián ezzel kapcsolatos bizonyítékokat is bemutattak. Nagy számban jelen voltak a korszak osztrák, magyar, német és szlovák művészettörténész szakértői, és izgalmas tudományos viták zajlottak. Sokak kedvet kaphattak, hogy megnézzék a budapesti kiállítást.
Rólunk.at/Farkas Noémi: Májusban zajlott még egy másik érdekes workshop a Collegium
Hungaricumban.
Bertényi Iván: A XVI. századi humanista történetírás egyik jeles alakja volt a velencei születésű Gian Michele Bruto, aki először Itáliában alkotott, majd Báthori István erdélyi fejedelem udvari történetírója lett. Őt bízták meg Magyarország történetének megírásával, pontosabban azzal, hogy folytassa, amit egy korábbi humanista történetíró, Antonio Bonfini Mátyás korában már elkezdett. Aztán jött egy érdekes fordulat: Bruto később épp Báthori politikai ellenfeléhez, Habsburg Rudolfhoz szegődött el, ahol egy olyan verziót kellett írnia a történetből, ami már a Habsburgokat tünteti fel jó színben. Bruto részben kortárs tanúk, részben meglévő írásos források segítségével elkészítette a művet, ám akkor nem jelent meg nyomtatásban. A közelmúltban két magyar kutató megtalálta az eddigi legteljesebb és legkésőbbi Bruto kéziratot a trienti könyvtárban, amely érdekes elemzéseknek enged teret. Évek óta zajlik a kutatás. A kézirat megtalálásakor lehetőséget biztosítottunk Kasza Péternek és Petneházi Gábornak, hogy ezt a kutatói körökben szenzációsnak mondható felfedezést a Collegium Hungaricumban ismertessék a szakmai érdeklődőkkel, most pedig a legújabb fejleményekről számoltak be a kollégák. Ez tehát még nem egy befejezett történet, ezzel még sokáig foglalkozunk. Ebből is látszik, hogy nincsenek lezárt történetek a tudomány szempontjából. Mindig vannak újabb eredmények, mindig pontosítjuk a korábbi ismereteinket.
Kiemelt kép: Collegium Hungaricum
Akár ez is tetszhet
