Írószemináriumot és műfordítói műhelyt indít Bécsben Kiss Tibor Noé és Nádori Lídia. A BIM (Bécsi Irodalmi Műhely) névre keresztelt program különleges lehetőséget kínál mindazoknak, akik szeretnék fejleszteni írói és fordítói képességeiket egy inspiráló, szakmailag támogató környezetben. A műhely vezetőivel beszélgettünk.
Rick Zsófi/Rólunk.at: Mikor és hogyan jött az ötlet?
Kiss Tibor Noé: Régebb óta ismerjük egymást, de most épp mindketten Bécsben élünk, és arra gondoltunk, hogy ha már így alakult, csinálhatnánk valamit együtt, aminek köze van az irodalomhoz.
Nádori Lídia: Az is benne volt, hogy hátha tudunk építeni egy közösséget olyan emberekből, akik az iránt érdeklődnek, amit csinálunk, és talán tudunk adni nekik valamit az íráson és műfordításon keresztül, ami az anyanyelven való alkotásról szól, de mégis kapcsolódik a német nyelvű, osztrák irodalomhoz, kultúrához.
| Nádori Lídia 1971-ben született Budapesten, a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett diplomát magyar nyelvből és irodalomból, valamint művészettudományból. Pályáját a pécsi Jelenkor Kiadónál kezdte. Az ezredforduló óta foglalkozik műfordítással. Elsősorban kortárs német nyelvű prózát, ifjúsági és gyerekirodalmat fordít, mintegy száz kötete jelent meg. Az elmúlt húsz évben számos nemzetközi fordítótalálkozó és műhely résztvevője volt. Több mint tíz éve maga is rendszeresen tart workshopokat. Meghívást kapott többek között a debreceni, a budapesti, a pécsi és a veszprémi egyetemre, a Mainzi Egyetem germersheimi fordítástudományi intézetébe; a Goethe Intézet és a Német Fordítóalap által szervezett, professzionális fordítók számára hirdetett workshopokra, legutóbb a kishegyesi Szenteleky-Leskovac műfordító táborba. Jelenleg a Grazi Egyetem és a budapesti Balassi Intézet óraadó tanára, valamint a Bécsi Egyetem vendégoktatója. A Magyar Műfordítók Egyesületének alapító tagja, 2020 és 2024 között elnöke. 2022 ősze óta Bécsben él. A BIM – Bécsi Irodalmi Műhely társalapítója. |
| Kiss Tibor Noé 1976-ban született Budapesten. A Ferencvárosi TC igazolt labdarúgója volt 17 éves koráig, később a MÚOSZ Bálint György Újságíróiskolájában végzett újságíróként, majd szociológiából diplomázott a Pécsi Tudományegyetemen. Húsz éve dolgozik tördelőszerkesztőként könyvkiadók, egyetemi tanszékek, folyóiratok részére, 2011 óta a Jelenkor folyóirat tördelőszerkesztője. Dolgozott kérdezőbiztosként, újságkihordóként, hátrányos helyzetű fiatalok futballedzőjeként Pécsbányán. Tagja volt a 2017-ben alapított Független Mentorhálózatnak, és azóta folyamatosan foglalkozik írómentorálással, az egyéni képzések mellett idén szemináriumi csoportokat is indított. 2008 óta publikál tárcákat, novellákat és regényrészleteket irodalmi lapokban. Első regénye 2010-ben jelent meg Inkognitó címmel az Alexandra Kiadónál (a kötetet 2016-ban a Magvető újra kiadta), ezt követte az Aludnod kellene (2014) és a Beláthatatlan táj (2020). A következő regénye (munkacíme: Olvadás) várhatóan 2025-ben érkezik, ugyancsak a Magvető Kiadónál. Könyveit eddig öt nyelven (cseh, lengyel, német, szlovén, finn) adták ki, a német nyelvű kiadás a bécsi Nischen Verlag által megjelentetett Stumme Wiesen (Aludnod kellene) című kötet, Zádor Éva fordításában. Díjai: Békés Pál-díj (2015), Prima Primissima Baranya Megyei Prima Díj (2017), Hazai Attila Irodalmi Díj (2020), Artisjus Irodalmi Díj (2021). |
Rólunk.at: Nem féltetek attól, hogy ez nem nagyon fog érdekelni senkit?
Kiss Tibor Noé: Tartottam tőle, de alapvetően optimista voltam. Két okból. Az egyik, hogy tapasztalatom szerint óriási az emberek közlésvágya. Az elmúlt években számtalan irodalmi táborban jártam, több szemináriumot tartottam, és találkoztam olyan olvasókkal is, akik szeretnének írni. Nagyon sokan akarnak prózát írni, azon belül is leginkább regényt. A másik, hogy a külföldön élő magyarokban iszonyú nagy igény van arra, hogy hasznos és értelmes keretek között találkozhassanak egymással. Bécs előtt Szlovéniában éltem, ott is ezt láttam. Amikor otthon először indítottam szemináriumot, volt bennem félelem, de pillanatok alatt meglett három teljes csoportom, ezért úgy gondoltam, ha Bécsben elindítom, akkor egy talán meglesz. Egy csoportot már biztosan el tudok indítani, ők sok szempontból passzolnak egymáshoz, vannak irodalmi-írói tapasztalataik, de most szeretnének kimondottan prózaírással foglalkozni. Ez lényeges szempont, mert minden résztvevő szövegét közösen fogjuk elemezni, és akkor tudnak érdemben fejlődni, ha nagyjából azonos szintről indulnak. Vannak további jelentkezők, de csak akkor indítok új csoportot, ha közülük is összejön négy, egymással kompatibilis ember.
Nádori Lídia: Bennem volt egy erős bizonytalanság, mert intézményes keretek között ugyan léteznek műfordítói szemináriumok, föl lehet venni ilyen stúdiumot egyetemeken is, de olyanról, amit most én szeretnék elkezdeni, nem nagyon tudok. Igen, az emberekben nagy az alkotói vágy, és az írás a legkönyebben elérhető médium. A műfordítás specifikusabb, és fogalmam sem volt, hogy mint alkotófolyamat megmozgatja-e az embereket. De úgy tűnik, igen.
Rólunk.at: Mostanában nagyon divatosak a kreatív írás workshopok, de ha jól sejtem, nálatok egészen másról lesz szó.
Kiss Tibor Noé: Teljesen. Ez nem gyorstalpaló, nem gyár, ahol hetente visszaküldök egy kijavított szöveget. Minden jelentkezőtől kértem egy írást, amivel foglalkozni szeretne, a félév során ezekkel a szövegekkel dolgozunk. Az egyes írásokra szánt idő minden alkalommal fejenként másfél óra, ami azt jelenti, hogy a csoporttagokkal hat órát dolgozunk a szövegeken, mondatról mondatra, szóról szóra haladva. Az a jó, ha minél közelebbről tudja nézni valaki a saját szövegét, ugyanakkor a lehető legtávolabbról is képes rálátni, és tudja, hogy a szövegmunka melyik fázisában melyikre van szükség. Írót nem lehet megteremteni egy szemináriumon. Egy ilyen szeminárium abban tud segíteni, hogy mindenki a maga szintjén feljebb lépjen, és tudatosabban dolgozzon a szövegein. Ezt a módszert leginkább azok értik meg, akiknek már van némi írói, szerkesztői tapasztalatuk. Vagy egyszerűen kezdőként is tisztában vannak azzal, hogy egy jó prózaszöveg létrehozása ritkán megy egyik pillanatról a másikra.
Rólunk.at: A műfordításnál van ilyen szűrő?
Nádori Lídia: Nincs, első nekifutásra, egyetlen fordításból nem szívesen mondok ítéletet, ez folyamatában derül ki. Ha azt érzem, hogy már az ötödik szövegnél tartunk, és valaki újra és újra bedől a „hamis barátnak” – amikor valaki szó szerint fordít le egy idiómát –, vagy ha még mindig csak a szótári első jelentés alapján közelíti meg a forrásnyelvi szöveget, és egyszerűen nem szólal meg a mondat, az erős jel, hogy nem neki való ez a pálya. A fordításban az a nehéz, hogy egy-egy problémára több megoldás létezik, de csak az egyik kerülhet bele a végleges változatba. Ha ezeket mind átbeszéljük, és az ember tudatosan jelen van ezeknél az elemzéseknél, akkor sokat lehet tanulni és fejlődni.
Rólunk.at: Azt mondod, nem szólal meg a mondat. Ezt az ember vagy érzi, vagy nem. Vagy?
Nádori Lídia: De lehet érzékenyebbé tenni valakit. Tényleg nagyon közel kell menni a szöveghez, ahogy Noé is mondja.
Kiss Tibor Noé: Igen, az érzékenység a lényeg. Aki tehetséges, az el tudja sajátítani a mintákat, jól tudja alkalmazni a tanácsokat. Egy írás szerkezetét például sokan nem tudják kezelni.
Nagyon kell tudni, hogy az ember miért és hogyan írja meg a szövegét, de ezt nem tanítják sehol. A szemináriumok nagy részén nyelvi munka folyik: hol van egyesszám második személy, milyenek a jelzők, melyik mondat hosszú, melyik rövid… de sokszor ezektől se lesz jobb az írás, mert már eleve a szerkezet nincs rendben.
Típushiba az is, amikor a szerző valamiről a kézenfekvőt, az első gondolatot írja le. Akkor kiüresedik az egész. „Kimegyek a teraszra, leülök, rágyújtok egy cigire.” Ezt nem lehet leírni, ezt már annyian leírták. Ilyenkor üvölt a szövegről, hogy nincs átgondolva, nincs mélysége. Ha ezekre rá tudsz mutatni valakinél, akkor van esély arra, hogy újszerű dolgokat csináljon, és a szövege is a lehető legtöbb közhelyet, kiszámíthatóságot, panelt nélkülözzön. Ezt nehéz megérteni. Én magam is így működöm, és ezért írom át a könyveimet nyolcszor. Az elején még nem ismerem annyira a saját regényemet sem, és egész jónak tűnnek a mondatok, aztán az ötödik átolvasásnál rájövök, hogy milyen sok panelt használtam, csak azért, hogy továbbhaladjak. Ezeket a paneleket szépen ki kell szedni az írásból, ahogy egy homlokzatfelújítás végén is leszerelik az állványzatot.
Rólunk.at: Nehéz olyat írni, amit még senki nem írt le.
Kiss Tibor Noé: Igen, de legalább törekedni kell rá.
Havi rendszerességű, alkalmanként háromórás műhelyfoglalkozások lesznek.
Az első alkalom időpontja: október 15., kedd, 18:00 – 21:00 óra.
Műhelyvezető: Nádori Lídia műfordító, a BIM társalapítója.
Helyszín: Bécsi Magyar Iskola, 1010 Wien, Schwedenplatz 2. Top 8.
Részvételi díj fejenként és alkalmanként: 30 EUR.
Maximális létszám: 10 fő.
Jelentkezni a nadori.lidia@gmail.com címen lehet.
A BIM (Bécsi Irodalmi Műhely) facebook oldala
Fotók: Komjáthy Zsuzsanna
Válaszolj