Március 26-án este valami egészen különleges történt Sankt Johann in Tirolban. Nem koncert, nem kiállítás, csak tizenkét ember egy közösségi házban – játszottak. Úgy, ahogy gyerekként természetes volt, felnőttként viszont ritkán adódik rá alkalom. A szándék egyszerű volt: a tiroli magyarok és a helyiek találkozzanak, ne online, ne papíron, hanem közös élményen keresztül.
Régóta figyeltem, hogy a környék magyarjai sokszor egymás mellett élnek valódi kapcsolódás nélkül. A munka, a család, a hétköznapok ritmusa kevés teret hagy a közösségépítésre. Az improvizációs színház viszont éppen erre alkalmas: nem kell hozzá tudás, csak jelenlét és nyitottság. A HomeBase közösségi ház azonnal befogadta az ötletet, hiszen évek óta ad otthont sokféle rendezvénynek. A tér megvolt, a szervezés elindult. Az Impro Abend nem előadás és nem tanfolyam, hanem közös játéktér. Ingyenes, nyitott, és valóban vegyes közönséget vonzott: magyarokat, osztrákokat, különböző nyelvtudással és különböző bátorsággal.
A bizonytalanságtól a felszabadultságig
Hábele Gyula és felesége, Éva nem tudták pontosan, mire számítsanak, amikor elindultak otthonról. Gyula – 54 éves, nagypapa, tizenkét éve Tirolban él – bevallotta, hogy az izgalom nagy volt. „Az utóbbi években azt érezzük, hogy mókuskerékben élünk. Kevés a vidámság” – mondta. A Facebook-hirdetés azonban valami könnyed, spontán estét ígért, és ez elég volt ahhoz, hogy elinduljanak. A bejárat előtt azonban ott volt a jól ismert kérdéssor: ki lesz ott? Mit kell majd csinálni? Mi van, ha nem megy? A bizonytalanság sokakban ott vibrált – de csak az első percekig.
Az est egy egyszerű bemutatkozó körrel indult: név és hangulat, szóval vagy mozdulattal. A feladat látszólag semmi különös, mégis zseniálisan működött: nem volt jó vagy rossz megoldás, és már az első bizonytalan gesztusokon együtt nevetett a csapat. A jég megtört. Hamar előkerült egy filmes csapó és néhány kellék is, amelyek köré mindenki saját kis történetet szőhetett. A kommunikáció nem csak szavakból áll – egy gesztus, egy félreértés sokszor többet mond. Ez különösen fontos volt a vegyes nyelvű csapatban. „Vegyes volt a csapat, így németül toltuk az estét – már amennyire az én németem engedte. De már azon is jót nevettünk, amikor nem ment a beszéd és jött a pantomim.” – mondta Gyula. A nevetésnek valóban nincsenek nyelvi korlátai.
A bátorság lassan megérkezik
Éva – aki online marketinggel foglalkozik – volt az, aki rábeszélte a férjét a részvételre. A hirdetés azonnal felkeltette az érdeklődését, de a helyszínen őt is meglepte, hogy nem csak magyarok érkeztek. „A tiroli dialektus nehéz, kicsit elbizonytalanodtam, hogyan fogom végigcsinálni.” – mondta. A kritikus pillanat, amikor az elvárás találkozik a valósággal, sokakat visszatarthatna. Ahogy érkeztek az új résztvevők, a hangulat is emelkedett, és mindenki természetesen illeszkedett be a közös térbe. Az improvizáció sajátossága, hogy a résztvevők idővel egyre bátrabbak lesznek – nem kényszerből, hanem mert a közeg megengedi. A feladatok fokozatosan nehezedtek, és ezzel együtt nőtt a kreativitás és a humor is. Éva így fogalmazott: „Ahogy telt az idő, úgy jöttek elő a kreatívabb megoldások, és én is egyre bátrabban mutattam meg magam.” Külön örömet jelentett számára a kamaszok jelenléte: „Imádtam a fantáziájukat, az őszinteségüket, a sokszínűségüket.” Az improvizáció egyenlővé tesz: nincs tapasztalt és kezdő, idős és fiatal, anyanyelvi és nem anyanyelvi. Mindenki ugyanazon az ismeretlen terepen mozog – és ez felszabadító.
A közös élmény ereje
Az est végén a résztvevők körben idézték fel a legjobb pillanatokat: a váratlan megoldásokat, a félreértésekből született jeleneteket. Ez a zárókör nemcsak lezárás volt, hanem a közös élmény tudatos megőrzése. Hazafelé Gyula és Éva jókat nevettek. „A játék laza volt, és az este végére mi is azok lettünk”– mondta Gyula. A mondat mögött ott van minden, amiért ilyen esteket érdemes szervezni: nem a program, nem a helyszín, hanem az, ami a résztvevőkben történik. A HomeBase előtt búcsúzkodva már mindenki a következő alkalom felől érdeklődött. Ez a legjobb visszajelzés: nemcsak megköszönték, hanem vissza is akarnak jönni. Éva összegzése tömör és igaz volt: „Rendkívül jó élmény volt, vicces és tanulságos – örömmel megyek máskor is.„
A következő Impro Abend május 30-án lesz, és a tervek szerint havonta folytatódik. Mert néha elég tizenkét ember, egy közösségi ház, néhány kellék és egy szervező, aki hisz abban, hogy a vidámság és a kapcsolódás közös nevezőre hozza az embereket – akkor is, ha nem ugyanazon a nyelven beszélnek.
Fotók: Orsós Róbert
Akár ez is tetszhet
