Szabó Erzsébet gyógyszerész minden hónapban megosztja velünk tudását a gyógynövényekről és a természetes gyógymódokról. Harmadik cikke egy jól ismert őszi kedvencről szól: az almáról.
November az ősz utolsó hónapja, – régi magyar nevén Szent András hava – amikor már be-beköszönhet egy-két napra a keményebb hideg, leeshet az első hó is. Anyukám mesélte, hogy régen sokszor Erzsébet napján már havazott. „Erzsébet megrázta a pendelyét.” A népi időjóslatok – ebben a hónapban sok van – manapság hogyan válnak be, azt nem tudhatjuk, mert ebben a klímaváltozós világban már nehéz kiigazodni, valamit is megjósolni. Akár csikorgó hideg lesz, vagy enyhe időjárás, a tél akkor is itt lesz nálunk márciusig. Készüljünk rá testben és lélekben.
Elsősorban az egészségünkre kell gondolni, amire legjobban az életmódunkkal, táplálkozásunkkal vigyázhatunk. Ez egy kis odafigyeléssel, az itthoni élelmiszerekkel, gyümölcsökkel könnyen és olcsón megoldható. Sok egészségügyi problémára, a vitaminszükségletünk utánpótlására az egyik legjobb gyümölcs a mindenki által jól ismert, itthon termesztett finom, zamatos jó illatú, szép alma.
Az alma a rózsafélék növénytani családjába tartozó almafának (Malus domesticus) a gyümölcse. A legismertebb fajták a Jonathan, Jonagold, Starking, Golden Delicious, Idared, Gala, Nyári fontos (finom rétesalma), Húsvéti rozmaring, és még sok más, de mindegyiknek van egy közös tulajdonsága, mégpedig az, hogy a hatóanyagtartalmuk igen nagy.
A fontosabbakat kiemelve a vitaminok – A1, B1, B6, C, E, Riboflavin, Niacin – mellett ásványi anyagok – kálcium, kálium, magnézium, cink, foszfor, vas, szelén – és ezenkívül flavonoidok, antioxidánsok, pektin, almasav, gyümölcscukor találhatók benne. Ezek mind a szervezetünkbe jutva fejtik ki jótékony hatásukat. Az alma nagyon sokféle bajban segíthet. Nem véletlen, hogy szinte az egész világon van egy azonos értelmű mondás. „Minden nap egy alma az orvost távol tartja.” Friss és szárított formában, különböző módon feldolgozva, felhasználva az egészséges táplálkozás egyik alapja.
Mire jó, mi mindenre használják a népgyógyászatban az almát, hogyan hat a szervezetünkre?
Először is szögezzük le, egy jóízű, szép, ropogós almát élvezet enni. Fontos, hogy hámozatlanul jól megmosva, törölgetve fogyasszuk, mert az értékes hatóanyagok nagyrésze közvetlenül az alma héjában van.
Gyógyhatás:
– A magas rost (pektin: vízben oldódó rost) tartalma miatt az emésztést serkenti, rendszeresen fogyasztva kiválóan hat székrekedés esetén, de ugyanúgy a reszelt alma magában vagy vízben főtt grízzel keverve (cukor nélkül) a hasmenést megállítja.
– Jó hatással van az idegekre (B-vitamin-komplex), a vérnyomásra, vértisztító, étvágyjavító és vízhajtó, a cukorbetegséget kedvezően befolyásolja, a köszvény és reumatikus problémáknál is elősegíti a gyógyulást.
– Az is köztudott, hogy az alma nagyszerűen beépíthető egy fogyókúrás étrendbe is, sőt fokozva a hatást az almaecetet is (megfelelően higítva) lehet használni reggelenként esetleg egy kis mézzel elkeverve. Ez a méz-almaecet keverék (Oxymel) egy külön fejezetet érdemelne, de akit érdekel nézzen utána, érdemes.
Ennek a nagyszerű gyümölcsnek nem csak belsőséges, hanem külső felhasználása is egyszerű és igen hatásos.
– Az alma nyersen lereszelve és arcpakolásként alkalmazva (10-20 perc, kinek milyen érzékeny a bőre) enyhén hámlaszt, világosítja az esetleges barnás foltokat, elősegíti a kollagénképződést, rugalmassá teszi a bőrt, hidratál, ránctalanít, frissé, üdévé teszi az arcot.
– Pattanásos, zsíros bőr esetén a napi hígított almaecetes (1 rész ecet+2 rész víz) arctisztítás is nagyon eredményes lehet. Ezt különösen a serdülőkorúaknak célszerű kipróbálni, mert az almaecet baktériumölő hatású, további különlegessége, hogy kiegyenlíti a bőr faggyútermelődését.
– Alkalmazható a zsíros fejbőr, haj kezelésére (vannak rá receptek) a vízzel hígított almaecet, de minden probléma nélkül is egy hajmosás utáni öblítéssel ragyogó fényessé teszi a hajat.
Még biztosan sok más alkalmazási lehetősége is akad az almának. Megéri receptek után kutatni és nyersen, megfőzve, szárítva, rágcsálnivalónak, süteménynek, almalének, ecetnek (az alma-balzsamecet nagyon finom bizonyos ételekhez), teának (a héjából) beletervezni a mindennapi étrendbe. A napi egy helyett, akár kettőt-hármat is lehetne fogyasztani. Különösen fontos lenne a gyerekekkel megszerettetni, a tízóraihoz, uzsonnához mindig hozzáadni. Erre különben számos ének, vers és mondóka is létezik, amelyekkel játékosan fel lehet kelteni a gyerekek lelkesedését az alma iránt, mint például Nyulász Péter rövid verse Almát eszem vagy Gryllus Vilmos Alma című dala.
Egy szó mint száz: Az alma egy majdnem mindent tudó finom, kívánatos gyümölcs. Nem csoda, hogy mint, szimbólum az ókortól máig jelen van a mítoszokban, a népi mondásokban, a szokásokban. Egy-két érdekességet érdemes felidézni, netán gyakorolni is.
Görög mítoszokból ismeretes a trójai háború kitörését okozó történet, amikor Parisz, a trójai királyfi a három istennő – Athéné, Aphrodité, Héra – közül Aphroditét választotta a legszebbnek, és neki adta az aranyalmát, amiért cserébe Aphrodité a legszebb földi nőt Heléné-t (Menelaosz király felesége) ígérte neki. Parisz megszöktette a szerelmét, Menelaosz harcba ment a trójaiak ellen.
A Biblia Teremtés című fejezetében a Paradicsomban álló tiltott fa gyümölcse, az alma a bűnbeesés szimbóluma lett. Jézus születésével már a bűnöktől való megszabadulás, a megváltás jelképévé vált (Oltárkép, amely Máriát a kis Jézussal ábrázolja, aki a kezében almát tart).
Hatalmi szimbólumként van jelen a magyar koronázási ékszerek részeként. Az országalma először az 1031-ben készült koronázási paláston látható Szent István kezében. A magyar Szent korona Budapesten a Parlament kupolatermében tekinthető meg, míg a koronázási palástot a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzik.
Tudományos érdekesség, hogy Isaac Newtont a szülői házuk fájáról leeső alma megfigyelése indíttatta a gravitáció törvényének feltalálásához. Így lett az alma a tudás és a kíváncsiság szimbóluma is.
A számtalan népi közmondás közül ezt a kettőt mindenki ismeri: „Nem esik messze az alma a fájától” és „Még a száraz fáról is tud almát szedni” – a családtagok közötti hasonlóság kifejezésére vagy egy személy leleményességének dicséretére.
Mint szokás élt régen (talán valahol létezik a mi időnkben is), ha egy ifjú legény el akarta kötelezni magát a kedvese mellett egy szép almát adott neki. Ha a leány elfogadta, akkor attól kezdve összetartoztak.
Ma is még élő szokás a karácsonyi asztalon az alma, ami szintén az összetartozást jelképezi, valamint keresztelőre almafát ajándékozni, ami a gyermek boldog jövőjét szimbolizálja. Szép, és igen könnyen megtartható szokás, mert manapság még a teraszokon dézsában is nevelhető jó termésű almafa.
Ausztriában tradíció, hogy minden év november második pénteke – idén november 12. – az alma ünnepe. Novemberben van még egy pár szép és vidám ünnep, mint a Szent Márton-napi liba ünnepe, Szent Lipót, az új bor ünnepe, az Erzsébet, a Katalin-bálok, és végül az e hónap nevét is adó Szent András ünnepe, amely már az Advent idejét nyitja meg előttünk. Hogyan ünnepelhetünk idén, azt manapság nem tudhatjuk előre, de akárhogy is lesz, vigyázzanak magukra, készüljünk a szép reményteli adventi időszakra és a télre!
Fedezzék fel a kedvükre való hazai almafajtát, fogyasszák rendszeresen a téli hónapok értékes, itthon termett gyümölcsét, az almát!